A fű kinő utánunk

Félelemmel kelünk és fekszünk, a bizonytalanság pókhálóként szövi át mindennapjainkat – ami korábban tarthatatlannak tűnt, megszokottá vált Magyarországon. Ki az ajtaján kopogtató járvány miatt aggódik, mások munkát és kenyeret remélve követelnek általános nyitást. A két csoport jobb híján egymást marja – elképesztő indulatok feszülnek egymásnak a közösségi oldalakon, ám a napi halálozási adatokat mára olyan fásult közönnyel futjuk át, mint békeidőben az időjárás-jelentést.

Szerencsére ezekben a szorongató mindennapokban is megmaradt egy üde színfolt: a stadionok smaragdzöld, gondozott gyepe. A fűszőnyeget végtelen odafigyeléssel, pénzt és időt nem kímélve gondozzák, hiszen a NER szakrális teréről, a labdarúgás templomáról van szó. A Puskás Aréna gyepét például évente 180 millió forintért ápolják, igaz, öt meccs után szálanként szedik fel és cserélik ki az egészet.

Figyel a fűre a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ is: a Kásler Miklós felügyelete alatt működő szervezet a járvány után nem máshol, mint stadionokban tartana előadásokat egy kormányzati program keretében. Hogy műsor közben is óvják a gyepet, a cirkuszközpont leánycége közel 300 millió forintért vásárolt mobil gyepvédő rendszert. Közpénzből, nyilván a köz javára is. És ez valahol megnyugtató.

Nyilvános cirkuszi előadás persze nincs, a stadionokat csak kívülről nézhetjük, a harmadik hullámnak a csúcsát sem látjuk, nem hogy a végét, de úgy tűnik, most már minden rendben. Fellélegezhet a covid-osztályokon 24 órázó ápoló, az intenzíven fekvő beteg, az utolsó forintjait felélő vendéglátós is. „Talán nekünk annyi. Talán meghalnak, utcára kerülnek még néhány tízezren. De az a szép, zöld gyep. Az legalább utánunk is megmarad.”