Debreczeny György versei

"pedig nem annak kéne szégyenkezni aki ad / hanem annak aki elvesz / aki nem engedi hogy meleg ételhez / fűtött lakáshoz jussanak a rászorulók"

a mindenség kulcsát keresi

meg akarja érinteni az alapokat

de inkább megkeni a zsíroskenyeret

a mindenség kulcsát keresi

de csak a lábtörlő alá teszi a kulcsot

és elindul kéregetni

mindig a szürke kalapot viszi magával

régebben még újságpapírba csomagolták

a pénzt amit a kalapjába bedobtak

de ma már csak beleejtik

és szégyenlősen mennek tovább az emberek

pedig nem annak kéne szégyenkezni aki ad

hanem annak aki elvesz

aki nem engedi hogy meleg ételhez

fűtött lakáshoz jussanak a rászorulók

este hazamegy a jéghideg lakásba

előveszi a lábtörlő alól a kulcsot

és reggelre kihűl

madarak alszanak rajtam

az aranyhalas tó mellett

madarak alszanak rajtam

majd később megyek a boltba

tétován bóklászni a rengeteg

megfizethetetlen termék között

megvárom amíg kialusszák magukat

isten madarai

és az aranyhalakat sem fogom ki

ma sem

szárazkenyér

a szárazkenyeret hazavihetné

vagy elmajszolhatná kiszáradt tenyeréből

esetleg rajzolhatna vele keresztet

de apró darabokra tördeli

és a madaraknak ajánlja fel

lakóhelyem Magyarország

egy fa alatt alszom a parkban

lakóhelyem Magyarország

93 ezer négyzetkilométer

ahogy költő barátom mondta

amikor nem volt hol laknia

lefeküdt a járdára egy irodaház elé

de jött az őr a biztonsági őr

és alig tudtuk onnan elvonszolni

végül nálunk talált fedélre egy időre

de aztán ment tovább lakóhelyét

birodalmát bejárni

útja egészen a pestlőrinci temetőig vezetett

a virágárust kérdeztem meg

milyen virágot illik vinni ilyenkor

mivel már évek évtizedek óta

nem jártam temetésen