Masri Mona Aicha: Hámlás (vers)

"csigolyáink közt a beton éle, lábujjaink"

Hámlás

Elloptad az orrom,

az orrsövény enyhe S, írta

a fülorrgégész, hozzáérek,

ülök veled, a lépcsőn,

a lépcső legyen koszos,

legyen sötét,

ne tudjuk, hogy koszos a lépcső,

ne beszélj az exedről, ne mutogass a csillagokra,

ne halljuk a négyeshatost, ne nézzem

a banános zoknid,

orroddal simítsd az orrom, ez nem vallomás,

ne zúgjon a Duna,

csigolyáink közt a beton éle, lábujjaink

a meder alján kaparják az iszapot,

leégett, tejföllel kentük, huszonkét

kiló bőrt hagyunk el nyolcvan év alatt,

hámlasz, leteszem a szemüvegem,

enyhe S, legyen világos, lássam a felhordott iszapot.