Megfejtették a fehérfejű rétisasok különös betegségének titkát

A kékmoszatok által termelt méreganyag okozza a madarak, az 1990-es évek óta tapasztalható idegi betegségét, majd pusztulását.

Megfejtették a fehérfejű rétisasok különös betegségének titkát. Sok egyed elhullását egy kékmoszatok által termelt méreganyag okozza - számoltak be eredményeikről német és amerikai kutatók a Science című tudományos lapban.

A fehérfejű rétisasok (Haliaeetus leucocephalus) az Egyesült Államok délkeleti részén az 1990-es évek óta szenvednek valamilyen idegi betegségben. Elveszítik a kontrollt testük felett és elpusztulnak. A tünetek más madaraknál is megjelentek.

A vizsgálatok során Susan Wilde, a Georgia-i Egyetem tudósa felfedezte, hogy egy korábban ismeretlen kékmoszat, vagyis cianobaktérium, amely édesvízi tavakban a piroserű átokhínáron (Hydrilla verticillata) él, különböző madarakat és más állatokat betegít meg. Az általuk termelt anyag bejut a növényevő halakba, vízimadarakba vagy teknősökbe, amelyeket aztán felfalnak a fehérfejű rétisasok.

Azt azonban nem tudták megállapítani, mi indítja el a méreganyag termelését a cianobaktériumokban.

A Halle-Wittenbergi Egyetemen Timo Niedermeyer szakértő azonosította a „sasgyilkos méregnek” nevezett anyagot. Amikor tudomást szerzett arról, hogy Wilde a madarak neurológiai betegségének okát a hínár levelein lévő cianobaktériumokhoz köti, mintákat kért be Georgiából. A növényekről levett baktériumokat laborban tenyészteni kezdte, majd ismét Georgiában letesztelték, valóban megmérgezi-e ez a szaporított baktérium a madarakat. A tenyésztett baktériumok azonban nem bizonyultak mérgezőnek.

Ezt követően újabb mintákat vettek a tudósok, de ezúttal a levelek felszínét is vizsgálatnak vetették alá. Ekkor különleges brómvegyületeket találtak, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a baktériumoknak brómra van szükségük ahhoz, hogy mérget termeljenek. Amennyiben a laborban tenyésztett baktériumokhoz brómtartalmú sót adtak, megbetegítették a madarakat.

Egyelőre azonban még nem világos, miért termelnek ezek a baktériumok egyes tavakban mérget, míg a másikban nem. A tudósok feltételezése szerint elképzelhető lehet, hogy egyes tavakban brómtartalmú gyomirtó szereket alkalmaznak az invazív átokhínárok ellen. Brómvegyületek ugyanakkor a természetben is előfordulhatnak.

Az Észak-Amerika legnagyobb madaraként számon tartott állat szárnyfesztávolsága több mint két méter. Feje, nyaka és farktollai fehérek, így kiemelkednek egyébként sötétbarna tollazatából.