Előfizetés

Szigorúan ellenőrzött velencei szavalás

Koncz Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.27. 08:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A Szózat felolvasására készült egy nő, de gyanakvó rendőrök és gépfegyveres katonák vártak rá még március 15-én.
– A nemzeti ünnep reggelén egy velencei Facebook-csoportban és két környező település csoportjában megírtam, hogy versfelolvasással, mécsesgyújtással emlékeznék meg a szabadságharcról a Vörösmarty-pince előtt, akinek van kedve, csatlakozhat – idézte fel lapunknak Kozalek Petra miként is kezdődött kálváriája. A Velencén élő fiatal nő – aki a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak szokott önkénteskedni – elmondta, hogy bejegyzését már ekkor többen kifogásolták: volt, aki azt mondta, a járvány idején ez nem szerencsés, más szerint veszélyes gyertyát gyújtani a nádfedelű épület mellett, a pince üzemeltetője pedig arra figyelmeztetett, hogy az emlékhely nem látogatható. Mivel Kozalek Petra nem az épületben, hanem amellett szeretett volna verset mondani, úgy döntött mégis megtartja saját megemlékezését. Rajta kívül mindössze két ember tartott vele. Amikor azonban a helyszínre ért, meglepődve látta: az épület környékét szalaggal körbekordonozták, és két rendőr meg két katona várakozik a közelben. – Egy egyik rendőr azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy ki szervezte ezt az eseményt. Mondtam, hogy ez nem egy hivatalos esemény, mire azt vágta a fejemhez, látták a Facebookon, hogy itt megemlékezés lesz. Én szabadkoztam, hogy csak a Szózatot szeretném felolvasni – mondta Kozalek Petra, aki szerint a rendőrnő végül némileg megenyhült, és engedélyezte a versolvasást, azzal a feltétellel, hogy utána mindenki hazamegy. A megemlékezés incidens és igazoltatás nélkül véget ért, ám Kozalek Petra ma sem érti, hogy a rendőrök milyen jogcímen intézkedtek volna vele szemben, és egyáltalán, mivel érdemelte ki a megkülönböztető hatósági figyelmet. Lapunk érdeklődésére a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság azt közölte: a rendőrök „saját észlelés alapján érkeztek az említett helyszínre.” A főkapitányság hangsúlyozta, hogy intézkedés nem történt, csupán felhívták az érintett figyelmét a csoportosulás veszélyeire. Itt érdemes megemlíteni a helyzet abszurditását: az egyenruhások végül nagyobb csoportosulást alkottak, hiszen ők négyen voltak, míg a megemlékezők hárman. Tény persze az is, hogy a rendőrség nem tudhatta előre, mennyien vesznek majd részt a rendezvényen, és ha sokan jöttek volna, szükséges lett volna fellépésük.  – A felolvasás meghirdetése formálisan valóban sérthette a veszélyhelyzetről szóló kormányzati előírásokat – mondta kérdésünkre Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértője. Jelenleg általános gyülekezési tilalom van érvényben, ami alól csak néhány magánrendezvény, esküvő, temetés jelent kivételt. Ha az érintett senkinek sem szólva, egyedül ment volna ki a pincéhez, az magánjellegű akció lett volna, de a Facebookon közzétett bejegyzése már tekinthető szervezésnek – ezért reagálhattak erőteljesen a kiérkező rendőrök is, azonban látva a két-három érdeklődőt, nem kezdtek intézkedni. Ugyanakkor a TASZ szakértője hangsúlyozta azt is: a rendőrség „paranoiája” egyenes következménye az általános gyűléstilalomnak, a korlátozás arra ösztönzi az embereket, hogy bármit is csinálnak, azt rejtve tegyék, a hatóság pedig hajlamos minden találkozóra, társadalmi életre utaló üzenetet valamilyen gyülekezés jelének tekinteni.

Se taps, se piros szívecske: különös erővel tombol és pusztít a járvány a hátrányos helyzetű vidékeken

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.03.27. 07:00

Fotó: GOOGLE
Drámai állapotokról számolt be az ózdi kórház igazgatója. Szavai mögé nézve sejlik fel, hogy milyen az, amikor egy eleve túlélésért küzdő térségre szakad a járvány.
„Azokat a felvételeket képzeljék el az ózdi kórházban, mint amilyenek tavaly Olaszországban készültek, ezt éljük meg nap mint nap, óriási terhet ró ránk, mind fizikálisan, mind szellemileg”

– ezt mondta Bélteczki János, az ózdi Almási Balogh Pál kórház főigazgatója a helyi városi televíziónak a napokban adott interjújában. Súlyos – és nagy visszhangot kiváltó – állításai miatt megkerestük őt, ám azzal hárította el kérdéseinket, hogy engedély nélkül nem nyilatkozhat, s egyébként sem szeretne most megszólalni az ügyben. Hallgatásáról több – névtelenséget kérő – kórházi dolgozó is úgy vélekedett: a jelenlegi, szinte katonai mechanizmussal működtetett egészségügyben nem biztos, hogy megtorlás nélkül marad, ha valaki a nyilvánosság előtt kendőzetlenül beszél kórházi állapotokról. Azzal együtt is így vélik ezt, hogy kivétel nélkül állították: a kórházukban senkinek nem kell a folyosón feküdnie, mindenkit a kórtermekben látnak el, az olaszországi megrázó felvételekre az orvosok túlterheltsége, túlhajszoltsága miatt utalt az igazgató.
– Nagyon sokan még most is félvállról veszik a betegséget, olykor muszáj erős képekkel élni, hogy az emberek megértsék, mekkora a baj

– fogalmazott egyikük.

Hogy az „erős kép” kiszakadt a főigazgatóból, kollégái szerint más miatt is érthető: bár kevés szó esik róla, a járvány különös erővel tombol és pusztít az olyan hátrányos helyzetű vidékeken, mint az ózdi kistérség. Itt már a járvány előtti időkben is rendkívül kifeszített volt az egészségügyi ellátás, és régóta állandó az orvoshiány. Egy kórházi dolgozó épp a főigazgatót hozta fel példaként arra, hogy milyen ritka itt az olyan orvos, aki sokáig kitart a térség mellett: – Kiváló aneszteziológus, bármikor könnyen kapna munkát akár itthon, akár külföldön, de eddig a nehéz körülmények közepette is lojális volt az intézményhez, ahol negyedszázada dolgozik, hat éve pedig vezető. Sokat tett azért, hogy orvosokat csábítson ide, orvosi egyetemek végzőseinek kínált karrierlehetőséget, de mindez nagyon nehéz, mert Ózd neve nem hívószó, nem vonzó, egy leszakadó térség vegetáló hajdani kohászvárosába még az sem költözik szívesen, aki valóban szakmai kihívásokat keres. Jellemző, hogy az itt dolgozó több tucatnyi szakorvosból mindössze hárman-négyen laknak helyben, a többiek Egerből, Miskolcról, Kazincbarcikáról, sőt Budapestről és Siófokról járnak ide. A megkérdezett helyi kórházi orvosok szerint ma a lakosság létszámarányát tekintve Ózdon az egyik legrosszabb a koronavírus-helyzet. Ennek részben az az oka, hogy nagyon közel van a szlovák határ: az ottaniakhoz képest alacsonyabb árak miatt nagyon sokan járnak át a borsodi városba vásárolni, a túloldalon pedig szintén magas a fertőzöttek aránya. A másik ok lehet, hogy a városban jó néhány telepszerű szegregátum található, egy-egy házban olykor tizenöten, húszan is élnek: ha egyvalaki megfertőződik, könnyen továbbadja. Ózdon pénteken 150 koronavírusos beteget kezeltek a helyi kórházban, és közülük tizenheten voltak intenzív osztályon, őket lélegeztetni kell. Ez nagy teher egy olyan intézményben, amelynek mindössze hétágyas az intenzív részlege, s jelenleg több mint kétszer annyi beteget kell itt ellátniuk, ugyanolyan létszámú személyzettel. A kórházi orvosok közül többen elmondták, hogy már korántsem érzik azt a támogató légkört a lakosság részéről, amit akár tavaly tavasszal vagy ősszel. Nem várnak el ugyan tapsot, és szívecskéket sem az ablakban, de a saját bőrükön tapasztalják, hogy az emberek egyre feszültebbek, idegesebbek, nagyon hamar elpattan a húr, és az indulatok rendszerint az orvosokon csapódnak le. Ráadásul egyre rosszabb állapotban érkeznek be a betegek, ami arra utal, hogy a legtöbben valamilyen félelemből ódzkodnak elkerülni a kórházi ellátást, és addig húzzák-halogatják a jelentkezést, amikor már súlyos a baj, nehezebb a kezelés. Ózdon az is gond, hogy nemcsak a kórházi szakorvosi helyeket, hanem a háziorvosi státuszokat is nehéz betölteni: a harminckét körzetben tizenkettőből hiányzik az orvos, és ahol be van töltve az állás, ott is általában idősebbek az orvosok. A fertőzöttek egy része emiatt közvetlenül a kórházban jelentkezik, mert nincs háziorvosa, akivel konzultálni tudna, s aki értesítené a betegség gyanújáról, a mintavétel szükségességéről a mentősöket.

Élhető lesz a világ, de nem olyan, mint volt a vírus előtt - interjú Balkányi László járványszakértővel

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2021.03.27. 06:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
A magyar oltási stratégia következetlen, az adatok hiányosak, az előrejelzésekhez pedig kevés a teszt – mondja Balkányi László belgyógyász, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ korábbi osztályvezetője.
Mindenkit az foglalkoztat, miért ilyen rosszak a halálozási statisztikáink. Másodikok vagyunk a világban, pedig a fertőzöttségben még az első 30 országban sem vagyunk benne. Ön szerint milyen járványkezelési hibákat vétettünk? Az biztos, hogy elégtelen volt a hullámok elején a tesztelés, az utánkövetés és izoláció, és késtek a második és harmadik hullámban a lezárási intézkedések, ezek szigora sem volt megfelelő összevetve mondjuk Csehországgal és Szlovákiával. A magas halálozásnak emellett oka a sok krónikus betegség, a szociális körülmények, de kérdéses az is, ha megbetegszünk, megfelelő-e az ellátás? Nem tudjuk, mert az adatokat a kormányzat gyakorlatilag titkossá tette. Ahogy korábban a kórházi fertőzéseknél, most sem tudjuk összevetni ezeket a nemzetközi eredményekkel, sokáig azt sem tudtuk, hogy a kórházakban hányan szorulnak intenzív kezelésre. Látjuk a rémisztő eredményt. Sejtjük, hogy egyre nehezebb megfelelő ellátáshoz jutni, egyre elviselhetetlenebb a kollégák terhelése, de adatok nélkül nem tudjuk megmondani, mi van a halálozási statisztika mögött. Igazuk van, akik szerint több szűréssel meg lehetett volna akadályozni a helyzet súlyosbodását? Tegyünk különbséget! A szűrés azt jelenti, hogy egy adott populáció egészét átvizsgáljuk és kiszűrjük belőle, aki fertőzött. A Merkely professzor által szervezett tavalyi szűrésen kívül - aminek ismeretlen okból elmaradt a tervezett következő két köre - csak nagy cégeknél és talán egyetemeken voltak. Más a tesztelés, ami a járványkontroll eszköze, de csak akkor hatásos, ha követi a kontaktkutatás és az izoláció. Ezek a lépések együtt képesek megállítani a járványt annak kezdeti szakaszában. Erre példa Tajvan vagy Új Zéland, ahol oltás nélkül kontrollálták a járványt. A WHO ökölszabálya szerint az az ország tudja ellenőrzése alatt tartani a járványt, ahol 5 százalék körüli a pozitív tesztek aránya. Mi most 20 százalék fölött vagyunk, pedig ma már volna teszt, reagens és labor, mégsem végzünk elegendő vizsgálatot és nem elég a kontakt kutató és az izoláló kapacitás sem. Valós magyarázat lehet a magas halálozásra, hogy túl későn, túl rossz állapotban kerülnek kórházba az emberek? Igen, ez is egy ok. A betegek egy jó része az aktívak közül kerül ki, attól félnek, hogy ha nem dolgozhatnak, nem lesz jövedelmük. Hol tart a fertőzőképessége ennek a vírusnak?  Nem tudni, mert ezt csak kontaktkutatással lehetne kimutatni. Számított értékek vannak, bőven egy fölöttiek, de nem érik el a hármat. Azt sem tudjuk, hogy az egyes vírusvariánsok milyen arányban vannak jelen, az országos tisztifőorvos annyit mondott, hogy a brit mutáns már domináns. S azt elfogadhatjuk, hogy a fertőzések 80-85 százalékáról nem is tudunk? Ez elképzelhető, de itt is szélsőséges becslések vannak. Van, aki szerint tízszer annyian fertőződtek meg, mint ahányról tudunk, az óvatosabbak négyszeres-hatszorosa teszik ezt az arányt. A kettő között lehet valahol az igazság.  Egy évvel ezelőtt azt írta az Élet és Irodalomban, hogy Magyarország tisztességes pandémiás tervet 2008-ban készített utoljára. Tud arról, hogy azóta született ilyen? Akkor küldött utoljára hazánk az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) tervet, de elképzelhető, hogy itthon született azóta frissebb is. A pandémiás terv sokféle intézkedést tartalmaz, benne kell lennie az eszközök (pl. maszkok) raktározásától kezdve egészen az egészségügyi és a közigazgatási rendszer felkészítéséig mindennek. Ennek lehet része egy oltási terv is, egyrészt egy oltási stratégiával, prioritási sorral, másrészt az elosztás, beadás alternatíváival. Ön szerint mi a magyar kormányzati stratégia? Az oltási stratégia magában is következetlen és ráadásul folyamatosan változik is. Mintha valaki egymagában hallgatná a hozzá folyamodókat és egyszer így, máskor úgy döntene. Előkerültek jogos kérések, mint az atomerőmű dolgozóinak oltása, mások azonban – mint az olimpikonoké – megkérdőjelezhetők. Az egész végiggondolatlan és a megvalósításban sincs következetesség. Az is igaz, hogy nincs ideális stratégia, nekem orvosként a lehető legkevesebb halott és súlyos beteg fontos, egy gazdasági szakembernek az, hogy működjön a gazdaság. Normális országokban a szereplők leülnek egymással és kompromisszumra jutnak. Demokráciákban így csinálták. A svédeknél társadalmi egyetértés volt a járványkezelésről, de nem vált be, ötször-tízszer akkora halálozás lett, mint a környező országokban. Mégsem lett belőle világraszóló botrány, a politikusok, szakmai szervezetek és szakértők megvitatták és módosították az elképzeléseket. Nálunk valaki folyton módosít, de nem látni ki és miért. Közben a vírus új és új mutációkat hoz létre. Felkészültünk a következő lépésekre? A felkészülés bizonyos elemei javultak, és az oltás is segít, de az esetleges újabb hullám elején bevethető jól szervezett tesztelés-kontaktkutatás-karanténba helyezés kapacitásait nem látjuk. A vírusmutációkban egyszer jön majd egy, amelyik gyorsabban terjed, de sokkal kevésbé súlyos betegséget okoz, ezt úgy hívják, hogy „természetes elgyengülés”, ez történt a spanyolnáthával is. Az a kérdés, hogy meddig jutunk az oltással és addig hányan betegszenek, halnak meg. Egy ilyen elgyengült mutánssal már együtt lehet élni hosszútávon, de ami most van, azzal nem. Ez így van, ezért küzdünk ellene minden erővel és lesz is majd eredménye. Persze az emberek türelmetlenek, mindenki azt szeretné, ha már túl lennénk rajta. Az oltások gyártási kapacitásai felépültek és nem is nagyon sokára már rengeteg oltás áll majd rendelkezésre. Ha tíz-húsz év múlva visszanézünk, azt fogjuk írni, hogy ez volt az első olyan világjárvány, ami ellen sikerrel küzdöttünk. Bármennyire döcögve, meg sok ellentmondással haladunk, és bármilyen szörnyű megélni, de az az igazság, hogy a szervezett védekezéssel és az oltásokkal elértük, hogy akár százmillió halott helyett eddig három milliónyian haltak meg. Mindenki azt kérdezi, hogy lesz-e a világ olyan, mint előtte volt. Nem lesz olyan, de élhető lesz. Ha nem üti fel a fejét egy nagyon veszélyes variáns, akkor remélhetőleg meg lehet szakítani a fertőzési láncot a világ sok területén és ezekre a helyekre majd lehet utazni is. A szegény országokban, ahol nem tudnak megvenni elég vakcinát, ott megmarad? Kettészakad a világ? Nem hiszem, csak lesznek területek, ahová lassabban jut el a segítség, de a WHO hatalmas alapot hozott létre a szegény tagországok oltásának segítésére. Nálunk halad az oltás, de sorra szólalnak meg emberek, hogy mégsem védettek, megfertőződtek. Nem tudják, kit okoljanak. Az oltással kapcsolatban azt kell megérteni, hogy a vakcinára adott reakciók ugyanúgy, mint a betegség utáni védettség, egy skálán mozognak a nullától a teljes védettségig. A beoltottak védettsége időben is különböző sebességgel alakul ki, s az eredményessége is nagyon különböző. Vannak, akik elkapják az oltás után is a vírust, de ha nem az egyént, hanem az érintett népességet nézzük, a terjedést is gátolja a védőoltás. Vannak olyan elemzések, hogy Magyarországon április 11-ig nő a halálozás, de a betegszám már március utolsó napjával elkezd csökkenni. Ezek mennyire komolyan vehető előrejelzések? A modellezés működik, még ha nem is napra pontosan, inkább csak hétre, bár nálunk nagyon kevés adat van, amiből számolni lehet. Az esetszám csökkenés után kevesebben kerülnek kórházba, de a halálozási adatok csak 2-5 héttel később javulnak. Sokat kellene tesztelni és célzott szűréseket kellene csinálni a pontosabb előrejelzésekhez. Mások szerint július táján jöhet egy negyedik hullám is. Ez reális félelem? Két esetben igen. Ha egy önálló vírusvariáns jönne, ami teljesen más, mint az eddigi mutációk, de szerintem erre nagyon kicsi az esély. A másik, ha elégtelenek az intézkedések és alacsonyabb szinten, de tovább megy a járvány. A vírus nem úgy terjed, hogy átlagosan egy ember másfélnek adja át, hanem a hálózati járvány modell hatványfüggvénye szerint: vannak szuperterjesztési események, ahol egy fertőzött akár száz másikat fertőz meg, míg mások senkit. Kérdés, hogy a harmadik hullám végén lesz-e annyi nem oltott vagy a fertőzésen nem átesett ember, hogy ebben a körben újra tudjon terjedni a vírus. Akkor lenne szükség megint kontaktkutatásra? Így van, már most fel kellene készülni. Ezt csinálta minden ország, ahol sikeresen küzdöttek. Mindenhol következetes tesztelés, utánkövetés és izolációs politika következett. Nálunk is van sok ember, aki elvesztette a munkáját, őket be lehetne vonni ebbe a munkába, érdemes lenne erre költeni a pénzeket és nem semmitmondó plakátokra. Mennyire tanultunk meg felkészülni egy hasonló járványra, ami bármikor eljöhet? Bármikor elképzelhető, és nem vagyunk felkészülve. Semmi jelzést nem látok a nagypolitika szintjén ilyen előre gondolkodásra. Annyi mozdult, hogy kutatóközpontok több pénzt kapnak, de sokkal többet kellene tenni és főleg a nemzetközi védekezést kellene erősíteni, hiszen látjuk, nincs „nemzeti” járvány. Biztos vagyok benne, hogy a végén azok az országok jönnek jól ki ebből az egészből, ahol transzparencia és a társadalmi szereplők között együttműködés (vagyis demokrácia) van. A járvány végső adatai majd ezt igazolják.  

Névjegy

Balkányi László belgyógyászként dolgozott, majd az orvosi tudás szerkezetét kutatta és a már megszűnt Haynal Imre Egyetem Orvosi Informatika tanszékét vezette. 2006 és 2018 között Stockholmban dolgozott az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnál (ECDC) mint tudásmérnök.