Az elmúlt néhány nap balatoni hírek hallatán azt hinné az ember, végre győzött a józan ész, a hatalom csúcsán üldögélők belátták, nem lehet betonnal kiönteni a tópartot. Csopakon a kikötőben, Balatonaligán a hajdani úttörőtáborban csavarták ki a malteroskanlat a NER-közeli befektetők kezéből, azt a talmi látszatot keltve, hogy nem épülhetnek tájidegen, a zöldterületeket és a parti sávot felfaló monstrumok.
Talán néhány üveg pezsgő is elpukkant halkan az apró örömtüzek mellett, pedig csak annyi történt: a NER az össznépi, hangos tiltakozást látva beáldozta néhány nélkülözhető, jelentéktelenebb figuráját, ahogyan a gyalogot szokták a sakkjátszmában. Mert bár a térség kormánypárti képviselője most büszkén veri a mellét, hogy sikerült leállíttatnia az egykorvolt pionírüdülőbe tervezett hétszintes, 92 lakásos apartmanház építését, néhány száz méterrel odébb, a Club Aligában a lakóházszörnynél sokkalta nagyobb projekt növekszik súlyos állami tízmilliárdokkal megtámogatva, s cseppet sem mellékesen az önkormányzat egy részének asszisztálása mellett. Ahogyan például Füreden, Keszthelyen, Földváron is olyan, a józan ész számára érthetetlen gigaberuházások telepedtek meg a parton, melyek paraméterei fittyet hánynak helyi és országos szabályozásokra, törvényekre, előírásokra. Teljes partszakaszok épülnek be, zárják le őket a nagyközönség elől, fejlesztésnek beállítva a Balaton kisajátítását.
A tó és partja elrablása ellen persze egyre többen tiltakoznak. Korábban csak civilek emelték fel a hangjukat, mára már a becsületesebb, lelkiismeretesebb önkormányzatok is berzenkednek, s nem átallnak a nyilvánossághoz fordulni, helyi szabályozásokra, országos rendeletekre hivatkozni. Nem véletlen, hogy míg a kirakatban két beruházást is elmeszelt a hatalom, fű alatt már készül a törvény, mely - kiiktatva a jelenlegi fékeket - Palkovics miniszter kezébe adná a jogot, hogy személyes rendeletekkel dönthessen minden projektről.
A NER-hidra fejét ugyan Csopakon és Aligán sikerült levágni, de már növeszti is az újakat.