Tűzerő

A georgiai és coloradói tömeggyilkosságok újra a világ eszébe juttatták, hogy az Egyesült Államok 330 millió lakosára 390-400 millió lőfegyver jut. Ez is csak becslés, mert törvény tiltja, hogy a kormány nyilvántartást vezessen róluk. Az amerikaiak 40 százalékának van lőfegyvere, vagy olyannal él közös háztartásban, akinek van. A tulajdonosok kétharmada azt mondja, hogy önvédelmi okokból van rá szüksége. A tények azonban mást mutatnak. Ha elvétve akad is olyan eset, mint a minap egy louisianai fegyverboltban, ahol a vásárlók rövid úton végeztek egy lövöldözni kezdő férfival, nem ez a tipikus, hanem az, hogy zavaros elméjű emberek gyilkolják rokonaikat vagy a mit sem sejtő, békés idegeneket.

Tavaly 19 ezer 380 lőfegyverrel elkövetett gyilkosságot jelentettek, bár nem is minden helyi rendőrség adja tovább az adatokat. Ehhez hozzá lehet venni 24 ezer, lőfegyverrel elkövetett öngyilkosságot és 400-nál több halálos balesetet, vagyis 44 ezer ember vesztette életét pisztoly vagy puska által. Mindenki tudja, hogy ez nem normális, de egy jól szervezett, politikailag hiperaktív kisebbség sakkban tartja a társadalom nagyobbik, a fegyvertartást korlátozni kívánó részét.

Fő érve az alkotmány második kiegészítése: „Mivel a szabad állam biztonsága érdekében jól szabályozott milíciára van szükség, nem csorbítható a nép joga a fegyverek birtoklásához és viseléséhez.” A mondatot 230 éve kétféleképpen értelmezik. Vagy a jól szabályozott milíciában (például a Nemzeti Gárdában) lehet fegyveres szolgálatot teljesíteni, vagy bárki tarthat otthon lőfegyvert. A jobboldal olyan hevesen védelmezi az utóbbit, hogy amikor az elnököt csütörtöki sajtóértekezletén a fegyvertartásról kérdezték, ő inkább az infrastrukturális fejlesztésekről kezdett beszélni. Mint más összefüggésben megjegyezte, a politika a lehetséges művészete.