Azt állította Orbán Viktor (heti interjújában, a Kossuth rádióban), hogy egyelőre semmilyen nyitás nem engedhető meg, de komoly esély van arra, hogy Magyarországon előbb válik szabaddá az élet, mint a legtöbb uniós országban, és nekünk már szabad nyarunk lesz.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár állítólag semmilyen nyitás nem engedhető meg, a kormány mégis nyitna (bár talán az orvosi kamara javaslatára korlátozza a vásárlók számát). Még nem tudni, pontosan mi lesz, de Gulyás Gergely szerint 2,5 millió beoltott fölött az eddig is nyitva tartó boltok később fognak zárni, a kijárási tilalom pedig nem este nyolckor, hanem tízkor kezdődik majd. Vagyis a járvány legsúlyosabb heteiben, amikor az egész világon itt a legmagasabb a halálozási ráta, és tele vannak a kórházak, lazítanánk (is). Mintha Orbán nem értené a saját szavait.
Azt is állította a kormányfő (ugyanott), hogy hiba volt Brüsszelre bízni a vakcinák beszerzését, mert ezt inkább minden országnak magának kellett volna intéznie.
Ezzel szemben a tény az, hogy egy 450 millió lakosú közösség garantáltan előnyösebben tud tárgyalni bármelyik gyógyszergyárral, mint a tagok egyenként, nemcsak az árban, hanem a mennyiségben is. A szűk keresztmetszetet ugyanis a termelési kapacitás jelenti; abból nincs elég. És el lehet képzelni, hogy a Németországban, Hollandiában, Belgiumban lévő vakcina-gyártók vajon kinek szállítanának inkább: a saját kormányuknak vagy nekünk? Félek, egy ilyen meccsen nem Orbán lett volna esélyes Rutte ellen.
Azt állította a Magyar Nemzetben Pilhál György, hogy „pár hónappal azután, hogy a szenvedélyes Magyarország-mószeroló Mark Rutte holland kormányfő belebukott valamiféle éveken át tartó nagyszabású családtámogatási botrányba, a minap újabb Orbán-fóbiás Benelux politikus fogott talajt”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Rutte nem bukott bele semmibe, ugyanis a múlt heti választásokat megnyerte, és pártja még növelte is mandátumainak számát. Lehet, hogy az Orbán-mószerolás segít?
Azt állította Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter (a kormány üléséről szóló tájékoztatóján), hogy „nagyon örülnénk, ha az európai uniós szerződéseknél is olyan csekély, néhány napos késések lennének, mint ami az oroszoknál volt, akik utol is érik magukat”. Gulyás szerint a jövő héten is kapunk még orosz oltóanyagot, amiből így összesen 1,1 millió adag áll rendelkezésre.
Ezzel szemben a tény az, hogy az oroszoknál nem néhány napos késések vannak, hanem néhány hetesek. Az első szállítási ütemben, amelynek a határideje február 21-e volt, 600 ezer dózis helyett csak 45 ezer jött, a másodikban, március 21-ig összesen már 1,6 millió adagnak kellett volna érkeznie, viszont csak 855 ezret kaptunk, vagyis nagyjából az ígért mennyiség felét. Ha a jövő héten ezt valóban feltornásszák 1,1 millióra, akkor is félmillióval kevesebb lesz az eredetileg vártnál. Nyilván nem hanyagságból, hiszen ott is küszködnek a gyárak, ugyanúgy, mint Nyugaton, csak nem kellene eljátszani a régről ismert szomorújátékot, hogy halál az imperialistákra, éljen az örök szovjet-magyar barátság. Pardon, orosz.