Előfizetés

Sziklai László emlékezete

Agárdi Péter írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2021.03.28. 19:21

Fotó: LANA
Hetvenkilenc éves korában elhunyt Sziklai László, az MTA doktora, egyetemi tanár, az MTA Lukács György Archívumának negyedszázadon át volt igazgatója. Tudományos érdemeit, szakmai teljesítményét filozófus és esztéta kollégái illetékesek méltatni, de azt irodalmárként, egykori munkatársaként magam is rögzíthetem: az elmúlt öt évtizedben, az 1970-es évek óta jelentős szakmai publikációkkal, monográfiákkal és szövegkiadásokkal, könyv- és folyóirat-szerkesztésekkel gazdagította a magyar szellemi életet, a társadalomtudományokat, nemzeti művelődésünket. Fiatal tanár volt, amikor (nem lévén filozófia és esztétika szakos egyetemista) a TIT-ben hallgattam előadásait az őstársadalmak mágikus-művészeti világáról, az esztétikum keletkezéséről. Lebilincselő volt újszerű kultúrafelfogása és pedagógiai ethosza. Tucatnyi (de nem tucatértékű) könyvben foglalkozott Lukács György és más baloldali gondolkodók, esszéisták munkásságával, örökségük feltárásával és időszerűvé tételével. Emlékezetes szép esszéje 1976-ból az Elvtársunk, Bálint György; több tanulmányban foglalkozott József Attila teoretikus írásaival, de írt könyvet Heideggerről, tartott előadásokat Schopenhauerről, Nietzschéről is. Előbányászta Lukács György 1930-as évekbeli moszkvai írásait, és perbeszállt a nemzetközi rangú magyar tudós elleni rágalmakkal, de nem akarta kanonizálni hősét, értékrendjét, nézetrendszerét. Személyes okokból is sokat foglalkozott a fasizmus „kulturális” rombolásával, alkotó évei utolsó szakaszában pedig leginkább a holokauszt irodalmi és esztétikai reflektálása foglalkoztatta. Utolsó, 2010-es könyve (Megélt esztétika) nemcsak Lukácsról, hanem kicsit önmagáról is szól. Könyvei mellett talán a legnagyobb érdeme, hogy offenzíven működtette és nemzetközi rangú kutatóhellyé fejlesztette a Lukács egykori lakásában létrejött könyvtárat és archívumot. Méghozzá egy olyan politikai és részben akadémiai közegben, amely folyamatosan – különösen 2010 után – változatos, olykor kriminalizáló eszközökkel dolgozott az intézmény fölszámolásán. Ez a szégyenteljes akciósorozat sajnos meg is hozta az „eredményét”: immár 1040 napja van bezárva és fölszámolva ez a műhely. Sziklai László hihetetlen szívóssággal gyűjtött maga köré nála fiatalabb kutatókat. Alkotásra ösztönző munkát, kreatív menedéket nyújtott ellenzékieknek a Kádár-rendszerben, majd a rendszerváltozással partvonalra szorított értelmiségieknek is, akik korántsem csak „Lukácsban utaztak”. Tehetségeket indított el és karolt föl, egy olyan szakmai és emberi közösséget teremtett, amely „a szabadság egy kis köreként” működött s él tovább virtuálisan a Belgrád rakparti kutatóhely bezárása után is. Nem sok elismerésben volt része a fölöttes intézmények, a hatalmak részéről, méltánytalanságokban annál inkább. Talán azért is, mert ő nem cserélt gerincet, nem állt át, megmaradt baloldalinak. Emlékét azonban nemcsak a baloldaliaknak, hanem az egész magyar kultúrának illendő megőriznie, ha komolyan veszi magát.   

Elhunyt Fék György

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.03.28. 17:06

Fotó: Shutterstock
Életének 80. évében elhunyt Fék György Balázs Béla-díjas hangmérnök - közölte a Színházi Dolgozók Szakszervezetének (SzíDoSz) Szinkron Alapszervezete vasárnap az MTI-vel.
A SzíDoSz életműdíjas hangmérnökkel "a régi iskola egyik utolsó bölénye távozott". Fék Györgyöt az egész szinkron szakma gyászolja, a Mafilm Audio Kft. a saját halottjának tekinti. Temetéséről a család később közöl részleteket - írta a szervezet. Fék György 1960 óta dolgozott a Mafilmben, ő volt többek között az Angi Vera (1979), az 1982-ben Oscar-díjat nyert Mephisto (1981), a Napló gyermekeimnek (1984), a Redl ezredes (1985), a Csók, Anyu (1986) és a Hanussen (1988) hangmérnöke. A filmgyár után 1990-ben a Mafilm Audio Kft. hangmérnöke lett, haláláig több mint hatszáz filmben dolgozott felvevő vagy keverőhangmérnökként. Legjelentősebb munkái a 2001: Űrodüsszeia, a Robin Hood, a Három muskétás, a Csillagok háborúja - egy új remény, a Mad Max, a Szárnyas fejvadász, A kis hableány, a Reszkessetek, betörők, a Thelma és Louise, a Gladiátor, Az utolsó mohikán, a Philadelphia, A függetlenség napja, az Asterix és Obelix, a Maszk, a Terminátor és a Terminátor 2., a Charlie és a csokigyár, a Kung Fu Panda 2., a Jégkorszak 2., és az Így neveld a sárkányodat című animációs film mindhárom része. A szinkron mellett időnként vállalt játékfilmes felkéréseket is, utolsó munkája a Szász János által rendezett, 2018-ban bemutatott A hentes, a kurva és a félszemű című film volt.

Túlárazott filharmónia Párizsban

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.27. 11:30

Fotó: OSCAR GONZALEZ / AFP / NurPhoto
Vizsgálóbíró elé került egy francia sztárépítész és a Párizs Filharmónia menedzsmentje közötti évek óta tartó pénzügyi vita.
A világhírű francia építész, Jean Nouvel még 2019 októberében nyújtott be panaszt a Párizsi Filharmonikusok irányítóival szemben, az ügy azonban most került bírósági szakaszba. Arról vitáznak, ki a felelős azért, hogy az új zenei komplexum ára jóval magasabb volt a vártnál. Valójában egy sok éve tartó ügyről van szó, amely aligha zárul le egyhamar. A Párizsi Filharmónia új, modern koncerttermét még 2006-ban kezdték építeni a francia főváros észak-északkeleti részén. Valóban lélegzetelállító építményt varázsolt Párizs e részére Jean Nouvel: a legmodernebb megoldásokat alkalmazó koncertterem nemhogy Európában, hanem a világon is szinte párját ritkítja. A koncertterem 2015-ös megnyitásakor Laurent Bayle, a filharmonikusok elnöke úgy fogalmazott, „az a célunk, hogy a klasszikus zene régi rajongóin kívül új közönséget is megszólítsunk”. Úgy vélte, a modern koncertterem ebben segítségükre is lehet, mert talán a tradicionális, klasszikus épületek is elriasztották az ifjabb generáció tagjait. „Komplexusok nélkül jöhetnek a komplexumba” – fogalmazott. Az épület valójában nem is egy, hanem három koncertteremnek ad otthont, de található itt zenei múzeum is ideiglenes kiállításokkal. Olyan termeket is létesítettek, amelyek az oktatást segítik. Laurent Bayle akkor nem is tagadta, hogy Jean Nouvel alkotása egyenesen korszakalkotó. „Ha jobban megnézzük a Párizsi Filharmónia koncerttermét, észrevehető, hogy a legtöbb erkély elválik a faltól, és kisebb hidakon közelíthető meg. Ettől az embernek olyan érzése támad, hogy az erkélyek a levegőben lebegnek” – fejtette ki. Az ünneplés időszaka azonban nem tartott sokáig. Hiába csodálta meg turisták hada is a Párizsi Filharmónia épületét, az építkezés költségei nagyon elszálltak: eredetileg 173 millió eurót szántak a munkálatokra, végül azonban 386 millióba került a futurisztikus épület. A vita tárgya tehát az: ki a felelős? Az építész szórta a pénzt vagy a megbízók hibáztak? Jean Nouvel szerint a magas költségek arra vezethetőek vissza, hogy a munkálatokat hozzá nem értők irányították. Rendre újabb és újabb ötleteik támadtak. A filharmonikusok persze teljesen másként látják a történteket. Szerintük az építészt terheli minden felelősség, mert alulbecsülte a költségeket, ráadásul olyan elemeket épített be, amiről eredetileg nem volt szó és csak tovább emelte az összeget. 2017 áprilisában az épület üzemeltetője 170,6 millió eurós számlát küldött az építésznek. Ez az összeg egy 110 millió eurós késedelmi kötbért is tartalmazott. Az építész jogi képviselői botrányosnak nevezték az eljárást, mert szerintük nincs is olyanra magyarázat, hogy csak a projektmenedzsert vádolja, az építkezésben részt vevő cégeket nem. Jean Nouvel, aki egyebek mellett a Louvre Abu Dhabi építője is, ellentámadásba lendült és ennek eredményeként került a vizsgálóbíró elé az egyébként rendkívül szövevényes ügy. A nyomozás során közpénzek sikkasztásával és hamisítással is vádolták a filharmonikusok menedzsmentjét. Utóbbi hogy vélekedik a legutóbbi fejleményekről? A Le Monde napilap megkérdezte a vezetőket, de nem kívántak válaszolni. Nouvel ügyvédei viszont reményüket fejezték ki, hogy kiderül, kik hibáztak.