A Dunja Mijatovic emberi jogi biztos jegyezte, március 15-én véglegesített dokumentum elkészítését számos interjú előzte meg, amelyeket többek között magyar civil szervezetekkel, újságírókkal, kormányzati szereplőkkel – így Varga Judit igazságügyi miniszterrel; Orbán Balázzsal, a Miniszterelnökség miniszterhelyettesével, Karas Mónikával, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökével; valamint Kozma Ákos ombudsmannal – készítettek.
A jelentés első része a szabályozást elemezve megállapítja: a hatalmi ágak szétválasztására figyelő demokráciákban szokatlanul nagy hatalom összpontosul a médiát, a távközlési piacot, a frekvenciahasználatot egyaránt felügyelő hatóság elnökének kezében. Ráadásul az NMHH döntéshozó testületében, a Médiatanácsban 2010 óta kizárólag kormánypárti delegáltak ülnek, így tisztán politikai testületnek tekinthető. A Médiatanácsnak úgy van lehetősége az egyes médiatartalmak vizsgálatára és szankciók meghozatalára, hogy az erről szóló törvény nem sorol fel világos paramétereket arra vonatkozóan, mi számít jogsértésnek. Az Igazságügyi Minisztérium által tavaly felállított Digitális Média Szabadság Bizottság – amely elvileg a Facebook „cenzúrázási gyakorlatát” hivatott vizsgálni – jogkörei szintén ködösek.
A jelentés külön kitér a járványügyi veszélyhelyzet során meghozott, a médiát érintő kormányzati döntésekre, elsősorban a rémhírterjesztés szankciójára. Mint olvasható, tavaly 134 esetben indítottak az új Büntető törvénykönyvi passzus alapján eljárásokat és bár ezek többségét végül megszüntették, az eljárások nagy száma önmagában alkalmas lehet a szólásszabadság szűkítésére. Az pedig az információszabadságot kezdi ki, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva az egyes állami szervek akár 45 napig elhúzhatják a válaszadást a közérdekű adatkérésekre. A dokumentum kitér a tavaly decemberben elfogadott „dróntörvényre”, megemlítve, hogy akár egy éves szabadságvesztés is járhat azért, ha valaki az új jogszabályt megsértve készít felvételeket engedély nélkül más ingatlanjáról. Ez az Európa Tanács szerint súlyosan veszélyezteti a sajtó szabad működését.
Külön fejezetben foglalkozik a jelentés az állami hirdetések piactorzító hatásával. Mint megállapítják, tavaly a hirdetési pénzek 86 százaléka került kormányközeli médiatermékekhez. A számtalan orgánumot – köztük az összes megyei napilapot – tulajdonló alapítvánnyal, a KESMA-val kapcsolatban azt írja a jelentés, hogy 200 újságíró veszítette el a munkáját létrehozásakor. Eközben a közmédia is teljes mértékben a kormányzati retorikát közvetíti, miközben például a Human Rights Watch vagy az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezetektől tilos bármit is közölni. A közmédiáról külön megjegyzi a jelentés, hogy direkt szerkesztői utasítások vonatkoznak a kormányzati álláspont egyoldalú hangoztatására.
A jelentés kitér az Index tulajdonosváltására, a Klubrádió elhallgattatására és megjegyzi azt is, hogy mára a Népszava maradt az egyetlen ellenzéki hangvételű nyomtatott közéleti napilap. A jelentés tizedik oldalán az olvasható, Dunja Mijatovic maga is azt tapasztalta, amikor a kormányzati szereplőkkel interjúzott, hogy többségük „gonosz, kormányellenes propagandának”, „Soros-ügynökök tevékenységének” tartja a médiában megjelenő kritikákat. Ebből egyenesen következik a jelentés szerint például Krekó Péter, a Political Capital vezetőjének esete – amire szintén kitér a jelentés –, akit egy tavaly decemberi nyilatkozata után a kormánymédia célpontja lett.
A dokumentum leszögezi: bár a fizikai erőszak egyelőre nem fenyegeti az újságírókat, nem zárható ki, hogy az egyes gyűlöletkampányoknak végül ilyen hatása lesz. A jelentés végül nyolc pontban tesz javaslatot a felsorolt anomáliák megszüntetésére. Többek között egyes jogszabályok módosítását, a civil szervezetekkel való konzultációt, a gyűlöletkampányok elítélését ajánlja.
