Háború Amerika jövőjéért

Mindkét fél úgy érzi, hogy itt az idő, most, vagy soha. A választási törvények egyoldalú átírása azonban pont azt ássa alá, amit annyira féltenek a másiktól.

Idén az első két hónap alatt az USA 50 államából 43-ban több mint kétszázötven, a választójogot korlátozó, a voksolást nehezítő törvényjavaslatot nyújtottak be. A javaslatok általában a tipikus demokrata párti szavazók, különösen az afroamerikaiak ellen irányulnak, a folyamatot pedig a Donald Trump és hívei által a tavalyi elnökválasztáson elkövetett tömeges csalásról terjesztett hazugságok gerjesztik. A kezdeményezések több mint egynegyede három államból való. Arizona, Georgia és Pennsylvania 2016-ban még Trumpra szavazott, tavaly viszony Joe Biden kapta meg az elektoraikat, világos tehát, mi motiválja a beterjesztőket.

A republikánusok egyedül Arizonában tizenkilenc törvényjavaslatot nyújtottak be. Még szerencse, hogy a huszadik, amely lehetővé tette volna, hogy az állami törvényhozás a szavazás eredményétől függetlenül nyilváníthasson győztest, elhasalt a bizottsági vitában. Valakinek eszébe juthatott, hogy mi lesz, ha véletlenül a Demokrata Párt kerülne többségbe...

Georgia már el is fogadta a maga törvényét, amely egyebek mellett megtiltja, hogy a választókörzetek előtt sorba állók ennivalót vagy akár vizet kapjanak. Márpedig sorba fognak állni, mert a javaslat erről is gondoskodik, amikor megnehezíti vagy akár el is lehetetleníti a korai és levélszavazást, csökkenti a szavazókörök számát és rövidíti a nyitvatartásukat, illetve a szavazást lassító ellenőrzési procedúrát vezet be. Nem ennyire látványos, de még súlyosabb, hogy a republikánus többség saját hatáskörébe vonta a választási szervek felállítását, működtetését és ellenőrzését. Nem mintha eddig nem republikánusok ültek volna a kulcspozíciókban, de közülük néhányan ezt a demokratikus szabályok felett őrködő független szerepnek fogták fel, ami nyilván elfogadhatatlan, ha olyan fontos kérdésről van szó, mint a demokrácia megőrzése.

A Demokrata Párt is tisztában van a téttel. Ennek megfelelően igazi atomfegyvert készült bevetni, a jó hangzó „A népért törvény” című országos választási és kampányfinanszírozási csomagot. A H. R. 1-ként is emlegetett jogszabálygyűjteményt 2019 januárjában John Sarbanes marylandi képviselő terjesztette elő, miután a liberális oldal többségbe került a képviselőházban. A képviselőházban két éve el is fogadták, ám a szenátus republikánus vezetése napirendre sem tűzte. A procedúra a tavalyi választások nyomán idén megismétlődött, megint ez az 1-es számú képviselőházi határozat, csak most már kiegészülve szintén 1-es számú szenátusi ikertestvérével.

A H. R. 1 előírná, hogy minden állam köteles legyen akár a választások napján is felvenni a választói névjegyzékbe az arra egyébként jogosultakat. Bevezetné az automatikus, például a jogosítványok megújításakor elvégzendő választói regisztrációt, legalább két hetet adna a voksok előzetes leadására, munkaszünetté nyilvánítaná a választások napját (páros években a november első hétfőjét követő keddet) és előzetesen jegyzékbe venné a 16-17 éveseket. A sor hosszan folytatható – a republikánusok minden ötlete a voksolás nehezítésére irányul, a demokrata párti javaslatok értelemszerűen ezzel pont ellentétesek, könnyítenék a részvételt.

A javaslatnak vannak a választások biztonságát növelő, a csalás esélyét csökkentő , illetve kampányfinanszírozási elemei is. Véget vetne a választókörzetek egypárti átrajzolásának, mert független bizottságokra bízná a tízévenkénti népszámlálási adatoknak megfelelő módosításokat.

A csomag elfogadásához a szenátusban 60 szavazatra lenne szükség, miközben a Demokrata Pártnak jó esetben is csak 50 van. A szenátusi szabályok megváltoztatása megoldaná a problémát, de egyben meg is változtatná az USA jogrendjét, kiiktatná a mindenkori szenátusi kisebbség csillapító, a reformokat lassító hatását.

A republikánusok szerint ez lenne az amerikai történelem legdurvább hatalomszerzése, ami garantálná az örökös liberális fölényt. A konzervatív jobboldal szavazóbázisának szűkülése miatt egy ilyen átfogó reform után nem maradna más lehetőségük, mint alkalmazkodni a többség mind liberálisabb nézeteihez, ami viszont pártszakadáshoz vezethetne. Nem véletlen, hogy mindkét oldal úgy érzi, még a 2022-es választások előtt dűlőre kell vinni a dolgot.