Így szerzik meg Semjénék a nemzeti szarvasagancskapu alapanyagát

A lehullott "trófeák" késnyélként, testtömegnövelő szer alapanyagként, és medicinaként éltek eddig tovább, immár ideológiahordozóként is szerephez jutnak

A vadászati világkiállításra (az eseményt Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes menedzseli) álmodott, a nemzet egységét jelképező, 10 tonna szarvasagancsból emelendő kapu miatt minden bizonnyal nem kell kilőni jószágokat. Vadászati forrásaink szerint a kaput az erdőben - agancsváltás után - található, hullott szarvasagancsokból építik fel.

A 10 tonnás mennyiség ugyan soknak tűnhet, de nem az - a magyar erdők (szakmai vélekedések szerint kissé túltartott) nagyvadállományát nézve semmiképp. „Mindössze egy-két intenzív vadaskertből is összejöhet pár év alatt hasonló mennyiség” – vélekedtek forrásaink. A nagyságrendek érzékeltetésére: Magyarországon a KSH összesítése szerint nagyjából 100 ezer gímszarvas él, így évente több mint száztonnányi hullott agancs marad ott a magyar erdőkben.

A magyar erdőkben a hullott agancsot hivatalosan a vadásztársaságok gyűjtik be, de az agancsváltás idején (különösen az ország szegényebb vidékein) afféle népmozgalom indul a "trófeák" összeszedésére. Az agancsok jellemzően nagykereskedőkhöz kerülnek, akik részint az ipar számára – késnyelek, dísztárgyak – számára értékesítik az alapanyagot, részint Távol-Keletre továbbítják, ahol népi gyógyászatban (kuruzslásban) használják. (Vagy éppen testtömeg növelő testépítő élelmiszer adalékok kalciumforrása lesz.)

Forrásaink szerint az agancsért úgy 7-8 ezer forintot lehet kapni kilónként és milliárdos nagyságrendűre becsülték a hazai „agancsbizniszt”.