U21-es Eb: Teljesen téves felfogás

Csoda lett volna, ha a magyar U21-es labdarúgó-válogatott továbbjut a csoportkörből, de a kiesés oka a fiatalok rossz felkészítése is.

Nem volt esélye a továbbjutásra a csoportjából a magyar U21-es labdarúgó-válogatottnak a Szlovéniával közösen rendezett Európa-bajnokságon. Gera Zoltán szövetségi edző csapata Hollandiával, Németországgal és Romániával került össze az első szakaszban. A hollandok és a két évvel ezelőtti kontinenstornán ezüstérmes németek más kategóriát képviselnek, de a román válogatottat is jobb játékosok alkották, mint a magyart és nem csupán azért, mert a házigazdáknál hét játékos hiányzott az alapcsapatból koronavírus-fertőzés vagy sérülés miatt.

Az Eb csoportköre megmutatta azt is, mennyire tévúton jár itthon az utánpótlás-játékosok képzése. Hiába vannak kiváló körülmények, Felcsúton 106 millió forintba került futódombon (...) is gyakorolhatnak a legtehetségesebbnek mondott fiatalok, ha hibás felfogásban készítik fel őket. Egyéni képzés nálunk gyakorlatilag nem létezik. A magyar utánpótlásedzők többsége azt tanítja, hogy az ellenfelet bármi áron meg kell állítani. Ha nem megy szabályosan, akkor szabálytalanul. A taktikai fault sajnos része a mérkőzések megtervezésének, és amíg külföldön ezeket a szabálytalanságokat azonnal sárga lappal büntetik, Magyarországon a játékvezetők ilyenkor szemet hunynak a történtek felett a felnőtteknél és az utánpótlásban is. Ez az oka annak, hogy a fiatal magyar labdarúgók (és a felnőttek sem) nem tudják, mi a különbség az agresszív és a durva játék között. A magyar válogatott az Eb-n a riválisokhoz képest durván játszott, mert a futballisták ezt tanulták a klubjaikban. A magyar edzők szerint az ellenfél lekönyöklése, térd fölötti megrúgása is része az agresszivitásnak, aki ezt szóvá teszi, annak azt mondják, hogy „ez futball, nem kisasszonysport”. Az agresszivitás azonban a valóságban nem jelent szabálytalanságot, durvaságot, az agresszív játékos testi erejét kihasználva a szabályok által megengedett módon ütközik ellenfelével. Nem üt, és nem rúg bele a másikba.

A magyar utánpótlásban dolgozó összes edzőnek, szakembernek kötelező jelleggel végig kellene néznie a magyarok csoportjából a német-holland mérkőzést. Ezen a találkozón rengeteg ütközés és kevés szabálytalanság jellemezte a játékot. A csapatok a passzsávok lezárásával próbálták egyre inkább a pálya szélére kiszorítani az ellenfelet. Ketten-hárman támadták le a labdát birtokló embert, aki sokszor nem tudott mást tenni, mint kirúgni az oldalvonalon túlra a labdát, annyira beszorították. Azonos játékerőt képviselő csapatok csatája volt, ahol felváltva kerültek szorult helyzetbe a német, illetve a holland játékosok. Ennek megvalósításához kiváló fizikai adottságok és megfelelő taktikai felkészítés szükséges. A magyar utánpótlásban felkészített játékosoknál ez a két adottság hiányzik, ami az edzők felelőssége.

A teljesen rossz felfogásra és a megfelelő mentális felkészítés hiányára volt példa Szőke Adrián kiállítása a románok elleni csoportmeccsen: nálunk valóban nem szokták sárga lappal büntetni, ha valaki a levegőbe felugorva megüti az ellenfelét, sokszor azért, mert nem is látják a játékvezetők, ha pedig észreveszik, akkor azt gondolják, azzal támogatják a kemény játékot, ha ezt a durvaságot elnézik. Ezek után jön a nagy magyar rácsodálkozás arra, hogy ami itthon megengedett, elfogadott, megszokott, azt a nemzetközi mérkőzéseken nem tolerálják. Az agresszív ütközéseket viszont itthon szinte mindig szabálytalanságnak ítélik meg, külföldön pedig ilyenkor mehet tovább a játék.

Az U21-es válogatott mérkőzései pontosan megmutatták, milyen változásokra van szükség az utánpótlás-nevelésben itthon az előrelépéshez, amit már a 6-8 éves gyerekek képzésénél el kell kezdeni. Az állami százmilliárdok önmagukban nem oldanak meg semmit, ha a fiatalokkal foglalkozó edzők nem rendelkeznek azzal a tudással, amire a nemzetközi versenyképességhez szükség van, a játékvezetők pedig nincsenek tisztában azzal, milyen felfogásban kell vezetni a mérkőzéseket.

Mindezek együttes következménye, hogy a magyar U21-es csapat még epizódszereplő sem tudott lenni az Eb-n, csupán edzőpartnere volt az ellenfeleinek. Hatvan percig tartotta magát, majd leeresztett, mint a lufi.

Természetesen ilyen eredmények után lehet szövetségi edzőt is váltani, de nem Gera Zoltán foglalkozott a játékosokkal a milliárdokkal támogatott akadémiákon, ő megkapta a rosszul felkészített futballistákat, akikből esélye sem volt versenyképes csapatot összerakni.