Játék a számokkal

Ma már nem kérdés, mi szükséges ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra 120-150 ezer foglalkoztatottal többet mutassanak a munkaügyi statisztikai adatok. A válaszon nem kell sokat töprengeni: egyszerűen meg kell változtatni a statisztikai módszertant, és máris kiderül az ég a dolgozó Magyarország felett.

Nosza, így is tett a Központi Statisztikai Hivatal, és egy ügyes húzással megnövelte a foglalkoztatotti rátát. Nem kevesebbel, mint 1,8-2,3 százalékkal, mégpedig úgy, hogy kellő szociális érzékenységről is tanúbizonyságot téve elsősorban a nők mutatóit varázsolta szebbé. Ne is halljuk meg azokat a sanda gyanúsítgatásokat, hogy ezt holmi kormányzati sugallatra tették: higgyük el, minden az uniós statisztikai hivatal jóváhagyásával történt, mégpedig harmonizált módon.

Az új módszertan szerint a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára. Hiszen - most jön a csavar - azt feltételezik a szakemberek, hogy az ellátás letelte után vissza is térhetnek a korábbi munkahelyükre. Vagyis egy jövőre vonatkozó ígérettel inaktívból egyetlen ceruzavonással aktívvá varázsolták őket. Egyúttal rózsaszínűbbé vált a diákok, a közfoglalkoztatottak és a szezonális munkát végzők számbavétele is, ami a KSH szerint nem okoz jelentősebb elmozdulást. (Egészen addig, amíg valamelyik kormányzati propagandakiadványban éppen nem velük akarják majd bizonyítani, hogy Magyarországon ez a fránya vírus tragikus pusztításokat okozhat ugyan, de ha egy munkahelyet megszüntet a járvány, azaz a korlátozások következményei, akkor ugyanannyi teremtődik. Ha nem is a semmiből, de a statisztikai módszertan korrekciója folytán.)

Így már érthetőbbé válik az a csoda is, hogy a hivatalos adatok szerint az úgynevezett gazdaságilag aktívak, vagyis azok a munkaképes korúak, akik dolgoznak vagy munkanélkülinek számítanak, a friss adatok szerint továbbra is 4,8 milliónyian vannak. Tehát nem csökkent a létszámuk, az aktivitási ráta - vagyis az aktívak aránya - mégis növekedett. A munkaügyi statisztika ilyesmire is képes, csak jól kell sáfárkodni a még szabályosnak hitt lehetőségekkel. A módszertani változtatások ugyanis azt a nevetséges számbavételi módot érintetlenül hagyták, hogy munkaképesnek a 15 és 74 év közöttiek minősülnek. S mivel a létszámuk az elmúlt esztendőben - nem csak az idősebb korosztályból - 20 ezer munkavállalóval megfogyatkozott, ily módon a megmaradtakhoz képest megnőhetett az aktívak aránya.

Igaz, ezt is számosan kétségesnek tartják, akárcsak azt, hogy nálunk 4,5 százalék a munkanélküliek aránya. A nevetségesen rövid, 90 napos álláskeresési járadék - leánykori nevén munkanélküli segély - a legcsúfosabb hungarikum, és aki kiesik ebből a rendszerből, az legfeljebb a gazdálkodási nehézségekkel küszködő önkormányzatoknál kopogtathat szociális segélyért. Márki-Zay Péter szerint "a statisztikai adatokat nem az érzelmeink alakítják." A polgármesternek igaza van: valójában maguk a statisztikusok.