Neked mi az árad?

A héten megtudtuk, hogy a miniszterelnök négy órákat alszik, mégsincs „híján azért a romantikának”. A romantikát nem egészen értettem, lehet, hogy ez az állami rádióban bejelentett pénteki fickósság szinonimája, csak most szerdán hangzott el, és a köztévében. Imponáló, hogy országunk vezetője szerdánként romantikus, péntekenként meg fickós. Csütörtökön van a kormányülés, az is csupa izgalmas kaland, hiszen bármikor leszavazhatják őt.

A lényeg a négy óra volt: ebből kellett az orvosoknak, ápolóknak megtanulniuk, hogy ők se nyavalyogjanak. Arról is tájékoztatást kaptunk, hogy Orbán rögtön az oltás után bement dolgozni a Karmelitába. Vagyis ne csak az egészségügyisek, de a pedagógusok se ugráljanak. Egyáltalán, senki se ugráljon. Bár pénteken a miniszterelnök az ugrálók iránt is tanúsított bizonyos megértést: „Sokan jobban tudják a kormánynál is, mit kéne csinálni, ez benne van a mi genetikánkban, ez a magyar vérrel jár együtt.” Vagyis „véreim, magyar proletárok”, illetve pedagógusok, orvosok, egyéb pórnépek, ez csak olyan genetikai izé, génhiba vagy mi, hogy azt hiszitek, ti is tudtok valamit.

Még valami van a magyar genetikában: „Ahogy én ismerem a saját fajtámat, a magyarok a szabadságukra nagyon kényesek”. Elképzelni sem merem, mi volna, ha nem lennénk ilyen kényesek. „Nem diktatúrában élünk, ez egy szabad világ” - fejezte be genetikai, kultúrantropológiai és nemzetkarakterológiai okfejtését, bizonyítván, hogy legalábbis a romantikus túlzásokra tényleg hajlamos.

Csak az a baj, hogy Semjén még nála is kevesebbet alszik. Helyettes miniszterelnök és helyettes álmatlan. Ő ilyenkor törvényjavaslatok áradatát ontja magából. Most megint rohama volt. Szerda éjjel a különböző indítványokkal kb. 50 milliárdot szivattyúzott át a pénzünkből bizalmasaik kezelésébe. Pedig azt hittem, egy időre elég lesz neki, hogy kedvenc vadászkiállításához (az is kb. 70 milliárd) már készül 10 tonna szarvasagancsból az üdvözlő kapu. Akármennyit megér, mert állítólag a nemzeti egységet hivatott szimbolizálni a bőgő gímszarvasbika 20 méteres fejszobrával. Először nem értettem a nemzeti egységet (ha csak nem egységben bőgünk), de végül még én is rájöttem a csodaszarvas-utalásra. Majd ezen az agancskapun keresztül járulhat a szintén felszarvazott, megcsalt nép a vadásztrófeák elé. Örülhet, ha nincs közöttük maga is, „elejtve 2010-2021.” felirattal.

Az egyik új javaslat a rokkantakat célozza meg. Bevált áldozatok: kár volna nem még egyet rúgni rajtuk, pláne az alamizsnaosztó jóságos mosolyával. 2012-ben a mosoly elmaradt, csak vicsorgás volt. Akkortól lépett hatályba a törvény, amely nemcsak megrövidítette, hanem meg is bélyegezte őket. Ez volt az egyik első edzés a bűnbakkeresés azóta állandósult állami sportjára. „A rokkantak csalók, nem akarnak dolgozni” - sugallta a gyilkosan általánosító propaganda. „Rajtad élősködnek”. Vannak a rendes emberek, és vannak a bűnösök, mindig más, de az állam lecsap rájuk. A te dolgod csak az, hogy utáld őket, az meg nem olyan nehéz. Most éppen a pedagógusokon próbálgatják a körmeiket. Ugye, téged is bosszant a nyári vakációjuk (nem mintha tényleg három hónap volna)? Ugye, te sem szeretted a matek tanárodat, Marika nénit a napköziből, a szigorú dadust az oviban? Ugye, hármas helyett négyest érdemeltél volna földrajzból? Ugye, a te gyerekedre is pikkelt legalább egy tanár? És most ezek siránkoznak, azt akarják, hogy továbbra is te kínlódj otthon a gyerekekkel!

A rokkantaknál még könnyebben működött. Új felülvizsgálat jött (hiszen eddig csaltak, ugyebár), más pontrendszer alapján, mint eddig. Így azok, akiknek az ég egy világon semmit nem javult az állapotuk, könnyen más kategóriába sorolódtak, és elveszthették járandóságukat. Volt, aki csendben nyomorgott, de voltak páran, akik a magyar bírósághoz vagy az európaihoz fordultak, mert az ellátásuk pl. 90 ezerről havi 40 ezerre csökkent. Élj meg belőle, munkaképtelenül. Végül az Alkotmánybíróság ítélt: 2019. március 31-ig új szabályzást és a károk rendezését írta elő.

A kormány két évig inkább alkotmányt sértett, de nyomorban hagyta az amúgyis szerencsétlen sorsúakat. Most viszont árat kínált a lelkükért. Olyat, amit kevesen tudnak majd visszautasítani. Aki elfogad 500 ezer forintot még a választás előtt, és lemond minden egyéb jogáról, amely becsületét, egzisztenciáját állítaná tartósan helyre, az vigye a pénzt és kussoljon. Bocsánatot nem kértek tőle. Aki akadékoskodik, mert sokkal többet vesztett, és még többet fog, az majd évek múlva, 2023-ban újra felülvizsgálat elé kerülhet. Ki az, aki pl. a havi negyvenezerből élve, most még az inflációval és járványbajokkal is sújtva, már csalódva a változó szempontú vizsgálatokban, majd ezt választja?

Kár a fogakat csikorgatni. Ez a modell. Választás előtt kapsz egy kis pénzt, és felejtsd el a sérelmeidet! Felejtsd a tönkretett életedet, az elvett jussod, jövőd, a megalázó szabályokat, örülj annak, amit kaphatsz: pénzt, meleg ebédet, krumplit, miniszterelnöki mosolyt, hazug nemzeti szólamokkal. A számla ezzel kiegyenlítve, igaz?

Mondd, neked mi az árad? Ha van.