A görögök és a lengyelek is kártérítést követelnek a németek háborús tettei miatt

Athén és Varsó nem tettek le arról, hogy pénzt kapjanak Berlintől a nácik második világháborús rémtetteiért. Ezt azonban nem lesz könnyű jogilag alátámasztani.

Soha véget nem érő történetnek tűnik a német kárpótlás ügye. Görögországban és Lengyelországban mind a mai napig napirenden tartják annak a kérdését, hogy a berlini kormányzat fizessen a nácik által elkövetett rémtettekért. Varsóban nyilvánvalóan politikai megfontolásokat kell keresni a háttérben. A kártérítés ügyét azért hozzák elő újra és újra, hogy figyelmeztessék Berlint arra: pórul járhat, ha túl keményen lép fel Lengyelország ellen a jogállamiság kapcsán. Más kérdés, hogy ez a stratégia lényegében kudarcba fulladt, már csak az Európai Parlament miatt is, amely folyamatosan nyomás alatt tartja az Európai Bizottságot, hogy ne legyen engedékeny a jogállamiság kapcsán.

Görögország ügyében meglepőbb, hogy Athén még mindig nem lépett túl a kérdésen, hiszen 2019 júliusa óta Kiriakosz Micotakisz kormányfő vezetésével jobboldali kormány van hatalmon, ráadásul az Új Demokrácia (ND) nevű kormánypárt a CDU/CSU-hoz hasonlóan az EP-ben az Európai Néppárt (EPP) pártcsaládjában foglal helyet. Korábban Alekszisz Ciprasz baloldali miniszterelnök próbálta zsarolni Berlint a kártérítés kérdésével, abban az időszakban, amikor Athén kis híján csődbe jutott, s csak a hitelező trojka (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, illetve a Nemzetközi Valutaalap) hármasa mentette meg egy újabb hitelmegállapodással.

Hétfőn aztán a görög külügyminisztérium, egy nappal Görögország nácik általi megtámadásának nyolcvanadik évfordulója előtt, megerősítette, háborús kártérítést követel Berlintől. Mint a tárca szóvivője, Alekszandrosz Papaioannu fogalmazott, a kérdés egészen addig napirenden lesz, amíg nem teljesítik követeléseiket. Ezek pedig „érvényesek és minden erőnkkel azon leszünk, hogy elérjük jogerőre emelkedésüket.” A dpa német hírügynökségnek hozzátette, a görög követelésről szóló tárgyalások „pozitív hatást gyakorolnának a görög-német kapcsolatokra”. Athén 289 milliárd euróban határozta meg kártérítési igényét. Ez esetben nem politikai nyomásgyakorlásról van szó, hanem arról, hogy Görögország a jelek szerint a németekkel fizettetné meg hatalmas adósságának nem csekély részét. A mintegy 370 milliárd eurós adósságállomány becslések szerint 2020-ban elérte a GDP több mint 200 (!) százalékát.

Angela Merkel kancellár népszerűségi mutatója mindmáig nem túl magas Athénban, sokáig őt tették felelőssé a megszorítások miatt. 2012-es görögországi látogatása során „Hitler lányaként” ábrázolták. Igaz, 2019 januárjában már kedvesebben fogadták, a hitelmegállapodást korábban mereven elutasító, akkorra már „kezesbáránnyá” vált Alekszisz Ciprasz akkori kormányfő számára már csak a közelgő parlamenti választás miatt is rendkívül fontos volt a kancellár támogatása.

Az athéni parlament még 2019 áprilisában szavazta meg a kártérítésre vonatkozó igényét. A dekrétum kimondta: „a kormány tegyen meg minden diplomáciai és jogi lépést arra, hogy Berlinnel fizettesse meg a több évtizeddel ezelőtti károkat”. Ciprasz a szavazás előtt úgy fogalmazott, Görögország „elidegeníthetetlen” joga, hogy pénzt kapjon Németországtól. Cáfolta ugyanakkor, hogy így próbálja meg hazája csökkenteni jelentős hitelállományát. Bár 2018-ban véget ért a nemzetközi hitelmegállapodás hatálya, azaz Athén ezt követően gazdasági és pénzügyi szempontból a saját lábára állhatott, az ország olyan hatalmas adósságot halmozott fel, hogy a terheket évtizedeken át több generációnak kell visszafizetnie.

Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezetett be. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban 220 embert mészároltak le. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten.

Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg.

Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, de nem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek "privatizálták". Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét.

Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak.

A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza - állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből.

2015-ben a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte a kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap arra a következtetésre jutott, hogy a Németországnak nyújtott több százmilliós görög kölcsön nem több legendánál.

Berlin már többször is azt remélte, rég lecsengett a kártérítés ügye, 2016-ban azonban egy görög parlamenti bizottság 270 milliárd euróban határozta meg azt az összeget, amelyet a németeknek ki kellene fizetniük. A német kormány ezt úgy értékelte, hogy Görögország vele akarja kifizettetni tetemes adósságát.

Mint látható, az ügy Ciprasz kormányának 2019 végi leváltása után sem ért véget. Olyannyira, hogy Kiriakosz Micotakisz miniszterelnök 2020 januárjában megerősítette: igényt tart a német kártérítésre. S a legújabb fejlemények azt jelzik, bármilyen színezetű kormány van hatalmon Athénban: a német pénzről nem mondanak le egykönnyen.

Lengyelország sem enged

A lengyelek harmada ma is a háború szóra asszociál a németek kapcsán és még mind a mai napig a megkérdezettek 58 százaléka tartja a két ország közötti legnagyobb problémának a háborús kártérítés kifizetésének elmaradását. Miután a náci Németország 1939 szeptemberében megtámadta Lengyelországot, a második világháború évei alatt összesen hatmillió lengyel vesztette életét. 1953 augusztusában azonban Lengyelország – az NDK-nak tett gesztusként - lemondott a kártérítésről, hogy így bizonyítsa a szocialista táboron belül a „demokrácia és a béke” iránti elkötelezettségét.

Berlin szerint az 1990-es, úgynevezett „Kettő plusz Négy” egyezmény minden vitás kérdést lezárt. A Jog és Igazságosság (PiS) által fémjelzett lengyel kormány több tagja ezt nem így látja, s a kabinet újra és újra előveszi a kérdést. A PiS egyes személyiségei szerint a „kommunista Lengyelország” által megkötött szerződések nem érvényesek, mert azt egy „szovjet bábkormány” kötötte meg.

Feltűnő mindenesetre, hogy a német kártérítés kérdése legutóbb tavaly év végén, az Európai Unió csúcstalálkozója előtt került napirendre Varsóban. Ne feledjük, ez volt az az uniós csúcs, amelyen Lengyelország és Budapest kilátásba helyezte a helyreállítási alap és a következő hétéves uniós költségvetés elfogadásának megvétózását, amennyiben a kifizetéseket a jogállamisághoz kötik. Andrzej Przylebski, Lengyelország Németországba akkreditált nagykövete akkor úgy foglalt állást, mielőbb meg kell oldani a kérdést, mert ez „problémát jelent a két ország viszonyában. Mint mondta, „várják Berlin javaslatait”. Máig nem világos, pontosan mekkora összeget követel Varsó Berlintől, de 2019-ben 850 milliárd eurós összegről lehetett hallani.

A lengyel ellenzék visszautasította a kártérítés felvetését. Radek Sikorski egykori külügyminiszter szerint ez a kormánypárt és a nacionalista sajtó kedvenc témája, miközben jogi értelemben rég le van zárva a kérdés.