Aki ellopta Einstein agyát

Yale-i orvostanhallgató volt, tudományos sikerről és hírnévről álmodott a rangos egyetemen. Harmadéves korában megfertőzte a tébécé, egy teljes évig gyengélkedett szanatóriumban. Utóbb azt mondta, az volt élete egyik mélypontja. A másik feltehetőleg akkor lehetett, amikor felfogta, hogy már nem lesz tekintélyes tudós. Viszont a hírnév összejött: ő az az eszelős, aki ellopta Einstein agyát.

Thomas Stoltz Harvey (1912–2007) patológusként dolgozott a Princeton kórházában, ő volt az ügyeletes 1955. április 18-án este. Aznap hunyt el a világhírű Nobel-díjas fizikus. Albert Einstein (1879–1955) nem akarta, hogy síremléket állítsanak neki; úgy rendelkezett, maradványait hamvasszák el, majd szórják szét jelöletlen helyen. Harvey doktor felboncolta a holttestet, és megállapította, hogy a halál közvetlen kiváltó oka belső vérzés.

Ennyi lett volna a dolga, nem több. Ám az ambiciózus kórboncnok nem bírta elviselni, hogy a tetem többi részével együtt megsemmisítsék a zseniális szervet, amelyben megfogant a relativitás korszakalkotó elmélete. Úgy érezte, ezt nem hagyhatja. Önhatalmúlag felnyitotta a koponyát, hogy tartalmát addig vizsgálja, amíg rá nem jön a lángelme titkára. Elsőre nem tűnt különösnek az agy: 1230 grammot nyomott, mint egy átlagos halandóé.

Amikor a hamvasztáshoz készülődve felfedezték a fűrészelés nyomát, a patológus felhívta Einstein fiát, Hans Albertet. Arra hivatkozott, hogy a tudomány érdekében cselekedett, tanulmányt ír egy szakfolyóiratba. Megígérte, nem csinál olcsó bulvársztorit, így szóban kicsikart egy halvány, utólagos beleegyezést. Jó kétszáz apró darabra vagdosta fel szerzeményét, ezeket formalinba helyezte, és elmélyülten elemezgette laboratóriumában.

Ám a szenzációs felismerés egyre csak váratott magára. Harvey hazavitte, és családi házának pincéjében őrizgette a szeleteket évtizedekig. Belátta, hogy egyedül nem boldogul, társakat keresett a további kutatómunkához. Több specialistának is adott mintákat, hátha azok találnak valamit. Kimutatták, hogy a szokatlanul magas az úgynevezett gliális idegsejtek aránya, ami jól hangzik, de okosabb ettől se lett senki.

Egy ideig a doktor szomszédja volt William Burroughs, poharazgattak együtt a verandán. Szívesen magyarázott féltve őrzött kincséről, roppant jelentőségű kísérleteiről az írónak is. Agyára ment a téma. Burroughs pedig azzal dicsekedett látogatóinak, hogy bármikor szerezhet egy darabot Einstein agyából, ha kedve szottyan. (Nem szottyant, a Meztelen ebéd szerzőjének élete enélkül is bővelkedett bizarr kalandokban.)

Harvey végül arra jutott, nem turkál tovább, visszaszolgáltatja a maradványokat. Evelyn, az Einstein-unoka Kaliforniában élt, a 84 éves orvos pedig autóba ült, és elhajtott hozzá, keresztül az Egyesült Államokon. Csomagtartójában hűtőtáska, benne műanyag élethordó, abban utazott, ami a zseniális agyból maradt. Tanulság helyett álljon itt a donor halhatatlan aforizmája. „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.”