Aki eddig rokkantnyugdíjat kapott, de tud dolgozni, az dolgozni is fog – szólt a fideszes üzenet a 2010-es évek elején, amikor – utóbb kiderült, jogellenesen – megvonták vagy jelentősen csökkentették mintegy 180 ezer rokkantnyugdíjas ellátását. A Fidesz bűnbakkereső társadalompolitikájának egyik első állomása volt ez (azóta jöttek a többi között a civilek, az akadémikusok, a bevándorlók, a baloldaliak, az egyetemek, és a sor hosszan folytatható). Az akkori új rendszer érvei között szerepelt, hogy „potyautasok” vannak a rendszerben, ami indokolatlan kiváltságokkal és hamis orvosi diagnózisokkal van kikövezve, illetve hogy a rokkantnyugdíj a visszaélés melegágya.
Az érintettek közül sokaknak 50 százalékkal is megvágták az amúgy sem túl magas ellátását. Volt, aki 91 ezer helyett alig 42 ezer forintot kapott, miután 62 százalékos egészségkárosodását 55 százalékosra minősítették át. De nem azért, mert hirtelen meggyógyult volna az illető, esetleg kinőtt volna a lába, hanem csak a rokkantsági fok megállapításához vezető szempontrendszer változott. Nagyon rokkantakból így lettek – papíron – kicsit rokkantak, utóbbiakból meg majdnem egészségesek.
Jól felépített és kegyetlen rendszert formáltak, de évekkel ezelőtt kiderült, hogy a szabály még a fideszes alaptörvénnyel is ellentétes, a strasbourgi bíróságon pedig sorra milliós pereket nyertek az oda fordulók. Most az éj leple alatt benyújtott törvénymódosítás 500 ezer forintos egyszeri kártérítést ajánl annak, aki lemond minden további kárigényéről. Ez tehát a hallgatás ára azoknak, akiktől az évek során akár milliókat vettek el. Az üzenet lényege, hogy ha van kedved és energiád további évekig harcolni, több pénzt kaphatsz, ha nincs, akkor érd be annyival, amennyit a kormány ajánl. A többségnek itt nincs valódi választása.
A kormány végül is elérte, amit akart. „Engem az akadályok és a gáncsok nem térítenek el” – üzente 2010-ben Orbán Viktor, pedig akkor talán még nem tudta, hogy 11 év múlva újra bele kell rúgni az egykori „potyautasokba”.