Előfizetés

Ember, pénz, otthon

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.04.11. 10:53

Fotó: Béres Márton / Népszava
A mindennapok emberének programját írta meg az MSZP, a leghangsúlyosabb rész – így válság után – a megélhetésé. Ennek érdekében, magyarázta Tóth Bertalan, a baloldali párt alaposan átépítené, többkulcsossá tenné az adórendszert, így a munkavállalók mintegy kétharmada valamivel többet vihetne haza, mint most. (Jelenleg egységesen 15 százalékos az szja, függetlenül attól, hogy valaki havi bruttó 200 ezer forintot keres vagy 2 milliót).
Az egyik legfontosabb lépés, emelte ki az MSZP társelnöke, hogy a jövőben – a társadalmi igazságosság jegyében – a legkisebb kereseteket semmilyen adó nem nyomorítaná. Ha ez a szabály lenne érvényben az idén is, akkor aki minimálbérért robotol, az nem 111,3 ezer forintot vihetne haza, hanem 136,4 ezret – a teljes bruttó összeget, érintetlenül. Hogy jövőre mennyi lesz a minimálbér, azt egyelőre nem tudni, de az arányokat jól mutatja a fenti példa: éves szinten az 1,34 millió forint fizetés 301 ezer forinttal, azaz több mint 22 százalékkal hasasodna.

Mire jó még a minimálbér megemelése:

– A teljes jogú öregségi nyugdíj minimuma a minimálbér fele lenne – ma ez annyit tesz, hogy a 28 500 forintos összeg (ennél nyugdíj címén egyébként most is kevesebbet kap 17,6 ezer idős ember) 65-70 ezer forintra ugrik. – A közmunkásbér lényegében a minimálbér lenne (eddig ez a tétel nettó 73,15 ezer forint volt.) – A otthonápolási díjat a minimálbérhez kötnék, és aki főállásban gondoskodik beteg családtagjáról, ennél nem kereshetne kevesebbet – Az MSZP végső minimálbércélja egyébként az, hogy Magyarországon is érvényesüljön az a nyugat-európai gyakorlat, miszerint a legkisebb hivatalos kereset körülbelül az átlagbér 60 százaléka (ez a mediánbérrel számolva több mint 192 ezer forint lenne, a KSH átlagbérével kalkulálva pedig majdnem 250 ezer forintra rúgna).

A minimálbér megemelését – mondta Tóth Bertalan – az MSZP úgynevezett adójóváírási rendszerrel oldaná meg, ami azonban nemcsak a legkisebb keresetűeknek segítene, hanem mindenkinek, aki nem keres többet a mediánbérnél. Ez a fogalom az előző évi összes fizetés középértékét jelenti, és talán a leghitelesebben mutatja meg, hogy miképp alakult az átlagbér: nem véletlen, hogy a Központi Statisztikai Hivatal egy másik mutatót, a bruttó átlagkeresetet használja, ami ugyan mérsékelten van köszönő viszonyban a valósággal, de széppé varázsolja a statisztikát, hisz ez a szám rendre mintegy negyedével magasabb, mint a mediánbér. Utóbbi 2020-ban mintegy 321 ezer forint körül alakult (a KSH bruttó átlagkeresete 403 ezer forint) – egyszóval, aki ennél az összegnél kevesebbet keres, az a jelenlegi 15 százalékosnál kisebb kulccsal adózik majd. (Ennek az adócsökkentésnek a költsége 200-300 milliárd forint, azaz a büdzsé 1-1,5 százaléka.)

Csökkenteni a szegények sarcát

Ezzel párhuzamosan a baloldali párt hozzányúl az általános forgalmi adóhoz. Emlékeztetőül: az szja egykulcsossá tételével a költségvetésből kizuhanó bevételt a kormány a fogyasztási típusú sarcok emelésével pótolta, ha úgy tetszik, a kevésbé tehetőseket adóztatta, hiszen enni, közlekedni stb. mindenkinek kell, így a 27 százalékos fogyasztási adót senki nem kerülhette ki. Most az MSZP az élelmiszerek áfáját egységesen 18 százalékra szelídítené, az alapvető táplálékokét pedig még markánsabban csökkentené: 5 százalékra. Ennél többet áfaügyben a baloldali párt nem ígér, mindössze annyit vállal, megvizsgálja, miként lehet ennek az adónak a mértékét az EU átlagához közelíteni (mintegy 21-22 százalék).
4900
milliárd forint áfabevétel hizlalta a kormányt 2020-ban.

Persze ez sem kevés, hiszen a KSH szerint a háztartások jövedelmük 24 százalékát költik élelmiszerre, így egy olyan, mondjuk négytagú família, ahol a két szülő nettó 450 ezer forintot visz haza havonta, eddig 1,3 millió forintot evett meg. Ebből a summából mintegy 278 ezer forint volt az áfa. Most – azzal számolva, hogy a táplálékok fele alapélelmiszer – a kajaadó összege 121 ezer forintra megy vissza, azaz majdnem 160 ezer forintot lehet megtakarítani ezzel a mutatvánnyal.

Nyugdíjegyensúly

Az áfa megszelídítése persze mindenkit érint: az aktív keresőket és a nyugdíjasokat egyaránt. Leginkább talán az utóbbiakat, hangsúlyozta az MSZP társelnöke, hiszen az ő vásárlói kosarukban arányaiban több az alapvető élelmiszer – sokuk esetében azért, mert többre egyszerűen nem futja. Ugyanis a 2,03 millió nyugdíjasból körülbelül 1,22 millió kap átlag alatti vagy azt elérő ellátást – pedig nem egy szédületes summáról van szó, az átlagnyugdíj 150 ezer forint. (Csak összehasonlításképpen: 100 ezer forintnál kevesebből mintegy 435 ezer idős ember tengődik.) Az MSZP úgy egyenesítené ki a nyugdíjkülönbségeket, hogy mindenkinek azonos összegű 13. havi nyugdíjat adna, illetve az idősek járandóságának emelésekor a pénzromlás mértékén kívül figyelembe venné a fizetések emelkedését is. Az inflációs képlet egyértelmű: mindenki nyugdíja annyi százalékkal nőne, amennyit a forint vesztett vásárlóerejéből az adott évben. A fizetések emelkedése után járó rész esetében viszont a szocialisták nem arányosan, hanem egyenlően emelnének: az erre a célra szánt keretből mindenki pontosan ugyanakkora összeget kapna – azaz a kisnyugdíjasok járnának a legjobban.

Pénz emberközelben

Az emberek életminőségét azonban a keresetekkel azonos mértékben befolyásolja a közszolgáltatások minősége – kiemelten az egészségügyé és az oktatásé. Hogy mindkettő romokban van, az MSZP szerint nem kérdés, és ez azt jelenti, hogy a fiatal, illetve az idős generációknak (a két rendszer legaktívabb használóiként) esélyük sincs a tisztességes életminőségre. A szocialisták szerint az egészségügyben a tudatos pénzelszívás, az oktatásban a túlhajtott központosítás az egyik alapvető oka a bajoknak – és mindkét jelenség azt bizonyítja, hogy a kormány nem jó gazdája ezeknek a területeknek. Így – hangsúlyozta Tóth Bertalan – a célszerű megoldás az, ha a közoktatást és az egészségügyet visszaadjuk az önkormányzatoknak. (Utóbbi területen az országos hatáskörű kórházak maradnának az államnál.) Ez persze komoly forrásokat igényel, ezért az MSZP egy kormányváltás esetén a GDP 7 százalékát (ez mintegy 3500 milliárd forint) fordítaná az egészségügyre, illetve megerősítené a települések anyagi helyzetét. Csak összehasonlításképpen: 2010-ben az önkormányzatok még a GDP 11,6 százalékát mozgatták, most – miután a kormányzat a járványhelyzetre való hivatkozással kivéreztette a településeket – ez az arány 5,9 százalék. Szóval az MSZP a 2010-es arány visszaállítására törekszik, így átalakítaná a helyi iparűzési adó rendszerét, és a településeknél hagyná. Szintén a városokhoz és a falvakhoz csatornázná be az üzemanyagok jövedéki adójának 20 százalékát. (Ez a tétel minden eladott liter benzin után 24 forintot, minden liter gázolaj után 22 forintot jelentene. Előbbiből 2020-ban 1849,35 millió liter fogyott, utóbbiból 4290,2 millió liter ment el.) Az MSZP azt szeretné, ha a gépjárműadó teljes összege újra a településeket gazdagítaná (ez mintegy 90 milliárdos tétel). Továbbá a legnagyobb gazdagodási tételt az jelentené, hogy a szocialista elképzelés szerint a települések költhetnék el a közigazgatási területükön befizetett személyi jövedelemadó 20 százalékát.
520
milliárd forint volt 2020-ban az szja-bevételek ötöde.

A lakhatás joga

Ma majdnem másfél millió ember él emberhez méltatlan körülmények között (ezt nevezzük lakhatási szegénységnek), illetve százezreknek nincs pénzük arra, hogy továbblépjenek (elköltözzenek a szülőktől, nagyobb otthont vegyenek, béreljenek). Az MSZP a lakáskínálat színesítése és az árak mérséklése érdekében egyrészt bevezetne egy pályakezdő otthonteremtési támogatást – ami abban különbözne a csoktól, hogy nem lenne feltétele a gyerekvállalás. Másrészt egyfajta szolidaritási adóval ösztönözné a változtatásra az üresen álló lakások tulajdonosait. Akik viszont hátrányos helyzetű családoknak adják ki otthonaikat, illetve piaci ár alatt szerződnek a bérlőkkel, kedvezményekben részesülhetnének (például nem kellene kommunális vagy ingatlanadót fizetniük). És persze fel kell pörgetni a bérlakásprogramot is. De egy tisztességes otthon önmagában nem minden, ugyanis számos család – szegénysége okán – nem tudja például felfűteni otthonát, vagy ha mégis megteszi, közüzemi tartozásai miatt kilakoltathatják. Így az MSZP egyrészt törvénybe iktatná, hogy fűtési szezonban senkit ne lehessen kiebrudalni otthonából, másrészt biztosítaná, hogy a létfenntartáshoz szükséges vízhez, áramhoz és gázhoz a lakóhelyén mindenki jelképes áron jutna hozzá.

Kapcsolódó
Fejtetőről talpra, magyar!

Fejtetőről talpra, magyar!

Balassa Tamás
Publikálás dátuma
2021.04.11. 08:30

Fotó: Isza Ferenc / AFP
Vaskos dokumentumban, a víziók mellett konkrét számokkal aládúcolva összegezte az MSZP, milyen országot képzel egy 2022-es kormányváltás után. Az ellenzék együttműködése és szavazói számára készült anyag három fejezetre osztotta a jövőképet: az első a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia újbóli megteremtéséről, a második az esélyegyenlőségről és a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséről, a harmadik a klímaigazságosságról szól.
„Ez akár kész kormányprogram is lehetne, ha nem csak az egyhatoda volna annak, amivel a szereplők meg fogják kínálni a választókat” – értékel Pulai András. A Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint izgalmasan „érik a dinnye”, vagyis a szocialisták programjában kívül zöld, belül piros elképzelések is szerepelnek: a párt a szociáldemokrata értékek megőrzése mellett újfajta, szélesebb szövetség megalapozására is készül, amiben intenzív szerepe lehet a zöldeknek. Andor László közgazdász, egyetemi docens, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős korábbi biztosa (2010–2014) szerint éppen ideje volt, hogy az MSZP önálló, egységes programot alkosson, amiből a választók számára kiderül, mit akar bevinni az ellenzéki együttműködésbe. Szerinte mint szociáldemokrata párt, természetesen köteles volt többet foglalkozni a társadalmi szolidaritással, a jóléti rendszerrel, az ér­dekegyeztetéssel. Manapság sokan várják egy kormányváltástól, hogy megtorlás, de legalábbis a jogállam talaján álló számonkérés kövesse a Fidesz kormányzását – vetettük föl interjúalanyainknak. Csakhogy az MSZP-program minden elemében visszaépítené a demokratikus pilléreket, ez pedig biztosítaná a jövő ellenzékének idilli működését. Ha Orbán nem lépi át az árnyékát – 2002 után meg sem próbálta, lásd: „a haza nem lehet ellenzékben” –, akkor az MSZP által felvázolt tankönyvi demokratikus berendezkedéssel a Fidesz minden konszenzusos megoldás kerékkötője lehet. Az utóbbi tíz év alapján Pulai András sem feltételez sok jót egy ellenzéki Fideszről. Szerinte a párt és holdudvara egy kormányváltás után ragaszkodni fog ahhoz, amit felépítettek (vagy az ellenzéki narratívában: leromboltak). Azaz a jelenlegi hatalom számos alrendszert ural majd, és ezek nem az új kormányt, illetve a közjót fogják szolgálni, hanem létrehozójukhoz maradnak hűek. „A Fidesz bizonyosan nem teremt könnyű helyzeteket, erre lélekben fel kell készülni – mondja a szakértő. – Most az a feladat több mint tíz év ellenzékiség után, hogy a demokratikus szereplők egy víziót letegyenek az asztalra. Ez megtörtént. A politikának akkor is feladata a víziók megfogalmazása, ha jelen tudásunk szerint nehéz lenne kivitelezni azokat. De hadd utaljak vissza a Fidesz döntéssorozatára – mégpedig a határon túli magyarok szavazatával kapcsolatban. Ha húsz éve azt mondják Orbánék, hogy ez bekövetkezik, mindenki kiröhögi őket. Aztán tessék! Andor László úgy látja: a Fidesz komoly hatalmi pozíciókat szervezett ki a magyar államból. Sok helyütt, ahol nem kéne, autokratikus vezetés és pártlojalitás érvényesül. „Ez a veleje a problémának, amit az uniós intézményekben jogállamisági vitaként szoktak leírni. Az intézményrendszer jelentős része nem független a végrehajtó hatalomtól, már tíz éve elkezdték bedarálni a »nemzeti együttműködésnek« nevezett rendszerben. Ezt olyan látszatdemokratikus tevékenységekkel próbálják kompenzálni, mint a nemzeti konzultációk. A szocialisták, illetve a hatpárti együttműködés résztvevői abban bízhatnak, hogy a társadalom többségének ez nem elegendő, hanem valódi demokratikus folyamatokat, szociális párbeszédet akar. És nem elég, ami 2010 előtt volt: az MSZP anyagában leírt közvetlen államfőválasztás is az alkotmányos rend részét képezhetné, több részvételt, beleszólást engedve a társadalomnak. A rendszerváltást követő húsz évben egészséges mennyiségű népszavazás volt, aminek a lehetőségét azóta elfojtották. Aztán, ha valaki az összes nehezítő körülmény ellenére mégis népszavazási kezdeményezést kívánt beadni, akkor azt a hatóságok tétlenkedése mellett fizikailag akadályozták meg. Rengeteg visszásság terheli tehát az elmúlt tíz évet, amit mind ki kell küszöbölni” – mondta a volt uniós biztos.

Ma a gazdagnak adnak

Az MSZP-program számos ponton szűkítené az elmúlt tíz évben szélesre feszített jövedelmi ollót, vagyis a gazdagok és a szegények közötti növekvő különbségeket. „A feje tetejéről a talpára kell állítani a jóléti államot – mondta Andor László. – Messze földön híres, hogy Magyarországon az újraelosztást illetően ma perverz jóléti állam működik: alulról többet vesz el, a magasabban lévőknek többet juttat. Az adókedvezmények, a lakástámogatások nagy része vagy az autóvásárlási konstrukciók nem jöhetnek számításba a legszegényebb rétegeknél. Számos eszköz van, amely az állami újraelosztással – többnyire családpolitika címén – a magasabb, de legalább a felső középjövedelmű rétegeket célozza meg. Más országokban is vannak torzulások a jóléti rendszerben, de hogy ennyire igazságtalan legyen, az hungarikum. Ezen változtatni kell, az adók és a juttatások rendszerének összehangolt reformjával” – mondta a közgazdász. Az adórendszerről szólva hozzátette: erről egy szocialista párt nem mondhat mást, mint hogy csak a progresszív jövedelemadó elfogadható. Az egyes kulcsok mértékén nyilván lehet vitatkozni, de az, hogy egy szétnyíló jövedelmi olló mellett ne fizessenek magasabb kulcs szerinti szja-t a magasabb jövedelműek, súlyos torzulás. Az MSZP programja elmozdulás egy igazságosabb adózás felé, ami utat nyithat az áfacsökkentésnek is. Az áfa előnye, hogy az egy könnyen beszedhető adó, de a magas áfa ugyanakkor súlyosan antiszociá­lis. A szocialisták ambiciózus célt tűztek ki az áfacsökkentéssel, és egy ilyen anyagnak kell is valamennyi konkrétumot mondani, de szerinte azt csak az államháztartás tényleges állapotának ismeretében, és egy majdani kormányzás egyeztetései után lehetne megmondani, hogy az adott cél mennyi idő alatt valósítható meg.
Andor László
Fotó: Népszava
A minimálbérrel kapcsolatban fontos megállapítása az anyagnak, hogy akkor lehet dinamikusabb eme­­lésről beszélni, ha ez európai uniós keretben történik. A kormányok és a munkaadók sokszor azért húzódoznak egy erőteljesebb emeléstől, mert nemzetközi versenyhátránytól tartanak. De ha az unió a hasonló adottságú országokat egy irányba tereli, amire régóta van egy érezhető igény, akkor a probléma nem áll fönn. ­Európában kevés helyen éri el a minimálbér a mediánbér 60 százalékát, de ez a cél az elmúlt 8-10 évben gyakran megfogalmazódott. A megvalósításhoz legalább három tényezőt kell összehangolni: a dolgozó és családja megélhetését, a bérek dinamikájától függő makroszintű keresletet és a versenyképességet. A közgazdász kiemelte: a családi pótlék nominális értéke régóta nem változott, vagyis ilyen időtávban az egyébként mérsékelt éves inflá­ciós­ ráták is láthatóan erodálták. Ez jelentős elszegényedés forrása. Az időskori ellátásoknál is hasonló a helyzet: ha a minimálnyugdíj nem emelkedik, de megszüntetik a maximálnyugdíjat, akkor abból csak igazságtalan rendszer jöhet létre. Mindezeket nem túl nehéz helyretenni, és nem is feltétlenül jelentenek nagy forrásigényt, mert a megoldások sok esetben a rendszeren belül finanszírozhatók. Az elmúlt időszakban a nyugdíjas­rétegeknél is jelentős volt az elszegényedés kockázata. A kormányzat a rezsicsökkentéssel operált, ami a nyugdíjasháztartásoknál fontos kiadási tételt érintett, de azt is láttuk, hogy a sokat propagált intézkedések hol csökkentették a rezsit, hol nem. Az energiaárak mozgása miatt nem mindig azt a hatást érték el, amit a lakosság feltételezett, vagy amit üzenetként a számlák narancssárga oszlopaiban látott. Egy olyan időszak után, amikor jövedelmi szempontból jelentősen polarizálódott a nyugdíjas-társadalom is, nem helyes megfejelni ezt még egy mindenki számára 100 százalékos 13. havi nyugdíjjal is (ráadásul négy lépésben). Ez szemfényvesztés és igazságtalan a közgazdász szerint. Ezen a címen inkább – a számos országban létező fűtési támogatáshoz hasonlóan – egyszeri, és a megemelt minimálnyugdíj értékével megegyező, fix összegű juttatást kellene adni 13. haviként – és ezt azonnal be lehetne vezetni. A szocialista program szerint az állam visszatérne a korábbi rendszerhez, vagyis felerészben az infláció, felerészben a nettó átlagbér-növekedés alapján emelkednének a juttatások. Pulai András szerint ez igazságosabb volna, hiszen az elmúlt évek létező és szabad szemmel látható növekedéséből (az elmúlt tíz évben volt a II. világháború utáni leghosszabb konjunktúra-időszak a világon) nagyon keveset kaptak a nyugdíjasok. Az MSZP elképzelése ennek az igazságtalanságnak a kiegyenlítéséről szól. S hogy el lehet-e vonzani a kormánytól a jellemzően érzelmi alapon szavazó időseket? „A Fidesznek egyszerűbb eszközei vannak a szavazók megtartására, hi­szen könnyedén tud osztogatni és szavazatot vásárolni. De mégiscsak az lenne a nyugdíjfolyamatok hosszú távú rendezése, ha ez a dolog visszakerülne az eredeti kerékvágásba, vagyis visszatérne azokhoz a garanciákhoz, amelyeket a 2010 előtti baloldali kormány alkalmazott” – mondja a Publicus stratégiai igazgatója.

A pazarlás pénzei

Az államháztartási bevételeket kurtító és kiadásokat növelő elképzelések miatt Pulai András nem aggódik, mivel számos helyen megvan az ellentételezés. „A minimálbér adócsökkentése együtt jár a jól keresők adóemelésével. A progresszív adózásban az is benne van, hogy aki a minimálbér többszörösét keresi, fizessen több szja-t. A társaságiadó-emelést sem tartja ördögtől valónak az ellenzék. A túlárazott projekteken keresztül elfolyó források, a korrupciós pénzek visszaszerzése is könnyen elérhető gyümölcs, vagy ahogy az angol mondja, low-­hanging­ fruit. Ezekkel látványosan sok pénzt lehet azonnal becsatornázni. De hogy még egyet mondjak: Magyarország évente tízszer annyit költ versenysportra, mint az uniós átlag. Ha az állam csak a harmadára-felére fogja vissza a kiadásokat, már azzal hatalmas mennyiségű pénzt szabadíthat föl.” A Publicus szakértője szerint minden más a gazdaság aktuális állapotától függ majd. Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy jelen pillanatban rosszabb az államadósság helyzete és az államháztartás egyenlege, mint a rendszerváltás óta bármikor. „Ennél azért annyira nem nagy kunszt jobban csinálni. Értem én, hogy válság van, de a rendszerváltás óta már volt három-négy válság, de még soha nem volt ilyen rossz a helyzet” – mondta Pulai András. A szocialisták tézisei visszanagykorúsítanák a Fidesz által lefokozott és kivéreztetett önkormányzatokat. Kérdés, mennyi időt igényelhet, hogy megerősödjenek a kihívásra, és a koalíciós testületek elkerülik-e a mostanában Pécsen, Miskolcon látható súrlódásokat? „Ezeknek a feladatoknak a többségét a Fidesz előtti időszakban az önkormányzatok menedzselték, és elég jól megbirkóztak velük – mondja Pulai. – A Népszava számára nemrégiben készült kutatásból is kiderült, hogy a megkérdezettek szerint – az egyetemi kórházakat, klinikákat leszámítva – az önkormányzatok jobban képesek intézni ezeket az ügyeket. Ez egy értékítélet is arról, hogy ezeket a területeket rosszul menedzseli a kormány. Egyáltalán nem becsülném le azt a képességet, hogy ezek a szereplők helyben tudják, mit kell és mit érdemes csinálni, sőt: valójában sokkal jobban tudják, mint a központosított monstrumok. Érdemes felidéznünk ezek egyik archetípusát, a Kliket, amely nem nevezhető sikertörténetnek.” Az, hogy az önkormányzatok ismét intézményfenntartóvá váljanak, elsősorban a szakmaiság nevében fogalmazódik meg Andor László szerint. Ez egy komoly lépés lenne a ténylegesen szakmai irányítás helyreállítása felé. „Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy 2010 előtt minden jól működött, mert nem volna igaz, de ebből a szempontból nem volt probléma. A Fidesz központosításának többféle motivációja lehetett, köztük – inkább az egészségügyi, mint az oktatási rendszerben – a pénzügyi konszolidáció. Ebben is különbséget tettek azonban az ellenzéki és a kormánypárti önkormányzatok között. Ez helytelen és elvetendő. A változás arról szól, hogy amint 2010 előtt volt: az oktatási kérdésekről oktatási szakemberek döntsenek, az egészségügyiekről pedig az orvosok, és ne a rendőrök (mint tudjuk, a vírusválság miatt a kórházi reformot is a belügyi vezetés alá rendelték). Az egyetemi modellváltásban pedig mi az első intézkedés egy vidéki, nagy egyetemen? Lecserélik a takarítócéget, és több pénzért, de legalább Fidesz-köze­liek­ végzik a feladatot. Az átalakítás tehát nem az oktatásról szól, hanem, hogy kinek milyen bizniszét lehet megtolni” – utal Andor László az erőltetett modellváltás friss, szegedi fejleményeire.
Kapcsolódó
Ember, pénz, otthon

Heti abszurd: Az ő bűnbakjai

N. B. Gy
Publikálás dátuma
2021.04.11. 07:30

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
Az oltást nem lehet mifelénk úgy ukmukfukk kötelezővé tenni, hiszen nem egy diktatúra lennénk, mondta bele a nyilvánosságba Orbán Viktor. Talán kicsit göcögött is – persze csak úgy befelé – a miniszterelnök, hogy egy vérbeli demokratikus panel mögül nézi hülyének az országot. Szükségtelen túlgondolni a kormányzati iróniát, a mondat azt jelenti, amit: a kabinet nem vállalja fel annak ódiumát, hogy megóvja több millió ember egészségét, állását, életszínvonalát. A gyávaság oka valószínűleg egy határhaszon-számítás: épp a Fidesz hívei azok, akik leginkább ódzkodnak a „vakcina felvételétől”. És szociológiai kútfúrás sem szükséges ennek megértéséhez – a kormánypárt táborában túlreprezentált a kevéssé jó körülmények között, jellemzően vidéken élő, mérsékelten iskolázott, idősebb szavazó. Akiket a kormány sikerrel szorított be saját valóságbúrája alá, így lényegében a fő igazodási pont Orbán Viktor szava. Ami most mézesmázos, a járvány tombolása közepén immár másodszor próbálja azt sugallni, hogy az emberek urai a sorsuknak, de legalábbis a formálásában részt vehetnek. Emlékeztetőül: mikor startolt a kormányzat vakcinaregisztrációs oldala, a képernyő egyik felén oltásért lehetett jelentkezni, a másik oldalán a nyitásról lehetett konzultálni. Most pedig a járvány tetőpontján a kormányfő nyitást hirdet, mert így akarja az ő népe. Fura paradoxon ez: azért csinál bűnbakot (részben) a saját támogatóiból, hogy újraválasszák – hisz amennyiben megint elszabadul a vírus, a felelősség nem az övé, a butuska polgárok akarták így, de majd ő helyrehozza. Nem csoda, hogy a kabinet a felelőtlenek hideg nyugalmával ugrik a semmibe, amikor arra hivatkozva, hogy 2,5 millió embert beoltottak, máris lazít. Az, hogy ennek a sokaságnak mintegy a harmada mondhatja el magáról, hogy a védettsége kialakult, nem mérlegelési szempont. (Ráadásul a védett 800-900 ezer ember zöme idős, akinek nagy eséllyel amúgy is kevesebb a kontaktja, mint egy aktív dolgozóé.) Ha valaki azt gondolná, csak a csillagok szerencsétlen állása (értsd: a véletlen, a szimpla hozzá nem értés stb.) a kabinet járványmutatványának az oka, az emlékezzen vissza, hogy a hatalom nem volt mindig ilyen szemérmes, ha kvázi diktatórikus intézkedést kellett foganatosítani. Egyetlen példa: a kormány unalmas békeidőben több százezer rokkant és fogyatékkal élő nyugdíját minősítette át (ez szerzett jog elvétele, amire egy demokráciában csak egy durván rendkívüli helyzetben – többek között háborúban – van példa), illetve százezreket küldött „munkaképességi felülvizsgálatra”. Az eredmény a kabinet ki nem mondott elvárásaihoz igazodott: tömegekről derült ki, hogy fél kézzel vagy lábbal, esetleg szellemi fogyatékossággal bármikor képesek lennének a piacon elhelyezkedni, ha nem akarnának az államon élősködni. De legalábbis kevésbé súlyos az ő bajuk, mint mondják, így állami járandóságuk csonkolható. Indultak a perek, és a strasbourgi bíróság után a honi Alkotmánybíróság is a megalázott, kisemmizett „felülvizsgáltaknak” adott igazat. A kormányt nem izgatták az ítéletek, míg a választás belátható közelségbe nem ért: most azt ajánlja egy – húsvét előtt, az éjszaka közepén benyújtott – törvényjavaslatban, hogy aki úgy érzi (persze peres úton), miszerint vele kibabráltak, kap 500 ezer forintot és coki. Akinek ez a summa nem elég, az újabb – majd egy később meghatározandó szabályrendszer szerint elvégzendő – felülvizsgálaton vehet részt. (Mondjuk, a voksolás után.) De amikor az egész jogfosztó procedúra megindult, Orbán Viktor nem találta meg a mikrofont, hogy bemondja: aki nem akar, annak nem kell felülvizsgálatra jelentkezni, mert hát mi nem lennénk diktatúra. Persze a miniszterelnök kegyelmi helyzetben van, ebben az országban nincs kontrapontja (vagy ha mégis, jobban rejtőzik, mint egy profi kaméleon). Bezzeg a kormányleckét a Magyar Nemzetben felmondó Petry Zsolt, a Hertha Berlin focicsapat kapusedzője most fájdalmasan kényszerül szembesülni azzal, hogy mi is az a kontrapont. Petry erősen bírálta a szivárványcsaládokért kiálló Gulácsi Pétert, szerinte a magyar válogatott és az RB Leipzig kapusa szembe megy a magyar társadalom többségének véleményével. Illetve volt még szó a morálisan mélyre süllyedt Európai Unióról is (minek rákfenéje a migrációs politika, a menekültek befogadása). A Hertha Berlin úgy találta, hogy a kapusedző mondandójában nem köszönnek vissza a klub számára fontos értékek, és elbúcsúzott a szakembertől. A magyar miniszterelnök által vallott értékeket azonban idehaza senki nem kéri számon, nem korrigálja – változnak is tempósan. Most, ahogy arról szó volt, a legfőbb érték az újraválasztás, úgyhogy nem böködjük a tábor egy jó részét. Arra a kérdésre azonban nincs válasz, hogy mi lesz április végén, amikor a miniszterelnök számításai szerint (a képlet valóságát most engedjük el) mindenkit beoltottak, aki regisztrált. Persze politikai érdekek alapján a válasz nem olyan bonyolult: lényegében karanténban kell tartani az oltatlanokat (egy combos válság esetén úgyse lesz pénz mulatásra, netán munka sem lesz), egyedül a választás napján rajzhatnak ki, hogy behúzzák a vírusikszet a Fidesz neve mellé.