Költő hazudj

Megnéztem a Hírkereső segítségével, hogy miként tálalta a magyar sajtó azt a két ügyet, amelyek felkavarták a magyar közéletet. Petry Zsolt volt válogatott labdarúgó berlini kirúgásáról, illetve a Gulyás László egyetemi tanár előadásán elhangzott, minimum rasszista kijelentésekről beszélek. Leginkább az érdekelt, mennyiben igazolható Deutsch Tamás - Orbántól átvett – állítása, miszerint „még mindig komoly, baloldali, liberális médiafölény van, még mindig messze vagyunk bármiféle egyensúlytól, de haladunk felé”.

Nos, arra jutottam, hogy miközben Petry esetéről ugyan beszámolt mind a bal-, mind pedig a jobboldal, ez utóbbi szinte kizárólag a kormánypárti véleményeket emelte ki, csatasorba állítva az állam által irányított valamennyi felületet, miáltal a Hertha döntését elítélő állásfoglalások közel kétszer annyi fórumon jelenhettek meg, messze eltávolodva a tényszerű közléstől; szinte mindenütt a szólásszabadságot kérték számon a berlini csapaton. Gulyás Gergely kancellária miniszter lényegében lenácizta a németeket, újabb szélsőséges muníciót adva az általuk pénzelt-irányított médiának. Ezzel szemben Gulyás László meghökkentő kijelentéseit a jobboldali sajtó nem közölte, az ő olvasótáboruk előtt ez az ügy nem létezett.

Nyilván e két történet kezeléséből még nem vonható le semmilyen megbízható következtetés a valódi arányokról, de objektív kutatók nem állíthatnak mást, mint hogy a nyilvánosságot közel kilencven százalékban megszállta az Orbán-kormány. Maga alá gyűrte a megyei lapok mindegyikét, kisajátított ezen felül is több száz újságot, a közterületi reklámok nagy többségét, irányítása alá került lényegében a teljes a reklámpiac, ahol csak tehette, elpusztította az ellenzéki orgánumokat, és ellentmondást nem tűrően degradálta saját hangjává a közmédiának már csak gúnyból nevezhető televíziót, rádiót, hírügynökséget.

Ma a magyar állami sajtóirányítás leginkább a közép-kádári korszakhoz hasonlítható, még akkor is, ha EU tagországként – meddig? – nem rendelkezik a diktatúra minden eszközével. Mellesleg az Unió szégyene, hogy mindezt egy évtizede látja, tudja, tapasztalja, mégis elviseli, noha a szövetség talán egyik legfontosabb alapértéke a média szabadsága. Hiába készült számtalan jelentés, vizsgálat mindarról, ami e téren Magyarországon tapasztalható, és hiába próbáltak figyelmeztető üzeneteket is küldeni a magyar kormánynak, a helyzet csak tovább romlott. És nem is számíthatunk semmi jóra, változásra. Sőt. Ha a Fidesz EP képviselője képes ilyen bődületesen hazug kijelentésre, akkor abból nyugodtan levonhatjuk a következtetést: a párt újabb felületek lerohanására, illetve gründolására készül.

Száz százalék persze sosem lesz. Még a nyílt diktatúrákban is létezett a szamizdat, vagyis rejtett utakon mindig el fog jutni az emberekhez, ha mondjuk egy, amúgy magas állami kitüntetésben részesített egyetemi tanár szélsőséges nézeteket oktat. Legfeljebb a rendszer nem változik. Szóval a ma Arany Jánosa úgy fogalmazna: költő nyugodtan hazudj, nem számít, ha rajtakapnak…