interjú;világjárvány;

Lassítani fogja a járvány lecsengését a korlátozások feloldása – állítja Oroszi Beatrix, az innovációs minisztérium epidemiológusa

Ha csak tíz százalékkal nő a kontaktusok száma, akkor két hét helyett négy hét kell az esetszám feleződéséhez – mondta Oroszi Beatrix, az Innovációs és Technológiai Minisztérium tanácsokat adó Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai projektcsapat tagja.

Túl vagyunk a nehezén?

Túl vagyunk a csúcson, de csak óvatos optimizmussal tekinthetünk az adatokra: ha az új esetek számának a hétnapos mozgóátlagát vesszük, akkor azt látjuk, hogy március 24 és 27-e között elértük a járvány csúcsát. Akkor 9000 fölötti napi esetszámokat mértünk, most az egyhetes átlagos esetszám 5000 körüli. A járványügyi fordulat körülbelül két és fél héttel a március 8-i intézkedéseket követően állt be. Jelen pillanatban a harmadik járványhullám csúcsához képest mintegy 40 százalékkal csökkent az átlagos napi regisztrált esetszám, ami mindenképpen pozitívum. Ez azonban még mindig veszélyes zónának minősül: nagyságrendileg a második járványhullám csúcsának megfelelő értéknél járunk. Fontos, hogy a csökkenés üteme továbbra is ilyen gyors maradjon, hogy hamar elhagyhassuk a veszélyes zónát.

A teszteknél még mindig húsz százalék körüli a pozitívak aránya.

Sajnos ez tény. Az lenne a jó, ha azt mondhatnánk, hogy a pozitivitási arány legfeljebb 5 százalékos, mert az azt jelentené, hogy a járványt kontroll alatt tartjuk. A pozitív tesztek arányának értékelése azért is fontos, mert így lehet megítélni, hogy az azonosított napi új esetek számának csökkenése esetleg csak az kevesebb elvégzett tesztnek tudható-e be. Ha így lenne, akkor a pozitivitási arány növekedne. A harmadik járványhullám csúcsán a pozitivitás hétnapos mozgóátlaga 26-27 százalék volt, addig ez mostanra 21-22 százalék, tehát csökken, és ez mindenképpen egy kedvező irány.

Platóztunk?

Az új esetek számát tekintve mindenképpen túl vagyunk a harmadik járványhullám csúcsán. Ezt támasztja alá az is, hogy a kórházban kezeltek, valamint a lélegeztetett betegek száma is mintegy hatodával csökkent a csúcshoz képest. Ettől függetlenül nem dőlhetünk hátra, mert ezek az értékek még mindig magasabbak, mint amiket a második járványhullám csúcsán láttunk. Akkor ugyanis körülbelül 8 ezer COVID-19 beteget ápoltak kórházban, jelenleg mintegy 34 százalékkal többet. Lélegeztetésre pedig még mindig majdnem kétszer annyian szorulnak, mint a második hullám csúcsán.

Mi következik mindebből?

Ha minden fontos körülmény változatlan marad, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy lecsengés következik. Mik ezek a körülmények? Például, ha az intézkedések szigorúsága nem változik rövid időn belül lényegesen, ha az emberek betartják a maszkhasználatra, a távolságtartásra, kézhigiénére vonatkozó kéréseket, ha nem jön egy újabb vírusvariáns. Jelen pillanatban Magyarországon egyre magasabb az átoltottság, mind többen kérik a vakcinát, mostanra majdnem minden harmadik embert már legalább egyszer beoltottak. Napról napra fogy a SARS-CoV-2 fertőzésre fogékonyak száma. Nem veszíthetjük el azonban az éberségünket, mert egy olyan új variáns terjedése, amely képes az eddig megszerzett immunitást valamennyire „kijátszani”, hetek alatt átírhatja ezt a képet.. Ezért fontos, hogy a lehető legalacsonyabb szintre szorítsuk a fertőzöttek számát és állandóan monitorozzuk a helyzetet.

Készülnek a negyedik hullámra a járványelemző munkacsoportban?

Folyamatosan készülünk rá, miközben azt reméljük, soha nem lesz negyedik hullám. A járványügy kicsit olyan, mint a tűzoltóság: felállítjuk a vészjelző rendszert és reménykedünk, hogy soha nem lesz riasztás. Ha nem lennénk állandó készültségben, elveszíthetnénk az éberségünket, a gyors reagálás lehetőségét. Most persze elsősorban az foglalkoztat bennünket, hogy milyen lesz a jelenlegi hullám lecsengésének az üteme. Mennyire lesz gyors, és közben tudunk-e olyan javaslatokat tenni, hogy minél hamarabb kijöjjünk a veszélyzónából. Az, hogy kimondtuk, túl vagyunk a járvány csúcsán, nem jelenti azt, hogy legyőztük a vírust és megnyugodhatunk. A járvány leszálló ágán még nagyon sok ember betegszik meg, kerülhet kórházba, ezért az egyéni védekezést, a távolságtartást, maszkhasználatot, a kézhigiénét még mindig nagyon komolyan kell venni. Hosszabb távon az lehet a cél, hogy ne legyen több olyan járványhullám, ami országos kiterjedésű és lezárásokat követel.

Még mennyien betegedhetnek, halhatnak meg, mire azt mondhatjuk, hogy vége a harmadik hullámnak?

Nem szeretnék konkrét számokat mondani, mert ahhoz nagyon sok a bizonytalanság. Például az egyik legfontosabb, hogyan alakul az emberek viselkedése. Ha a szabálykövetésük jelentősen romlik, akkor nagyon sokan kerülhetnek még súlyos állapotba, de ha egy darabig mindenki, még az oltottak is, viselik a maszkot, tartják a fizikai távolságot, akkor gyorsabban, kevesebb áldozat árán tudnánk lejönni a járvány csúcsról. Egy másik nagy bizonytalanságot jelentő tényező maga a nyitás és az ezzel járó kontaktusnövekedés. Például, ha a kontaktusok száma olyan maradna, mint amilyen húsvét előtt volt, akkor körülbelül kéthetente megfeleződhetne a napi esetszám, gyakorlatilag hetek alatt eljuthatnánk oda, hogy csak napi néhány száz új megbetegedést regisztrálunk. Ezt a folyamatot lassítani fogja a korlátozó intézkedések feloldása, és innentől kezdve az a nagy kérdés, hogy hány héttel lesz hosszabb a lejövetel. Ha csak tíz százalékkal emelkedik a kontaktusok száma, akkor két hét helyett máris négy hét kell az esetszám feleződéséhez.

A mostani nyitás nyomán sem számolnak negyedik hullámmal? 

Ha fokozatosan és lassan nyitunk, akkor nagy valószínűséggel ez már nem fog egy negyedik járványhullámot elindítani, mert időközben az átoltottság is folyamatosan növekszik. Ha változnak a paraméterek, például az emberek egyszerre feladják az egyéni védekezést, akkor az felülírhatja mindazt, amit én most mondtam. Az lenne a jó gyakorlat, ha az eddigi szigorú intézkedésekből lépésenként mindig csak egyet-egyet vennénk vissza, az összes többit fönntartanánk. És közben folyamatosan nőne az átoltottság. Azt gondolom, ha elég fegyelmezettek leszünk április-május folyamán, és az oltottak száma is kellően magas, akkor nyár elejére eljuthatunk a teljes nyitásig.

Tokióban épp most találtak egy új vírus-variánst, és nem tudjuk, mikorra érhet ide. Aggasztja?

Ez a vírus folyamatosan változik, új mutációi jönnek létre, ezek nagy százalékának nincs jelentősége, de van néhány, amelyiknek igenis van. Nyilván mi sem vagyunk nyugodtak, hiszen néhány különös aggodalmat okozó variáns nagyon gyorsan tud terjedni, és képes néhány hónap alatt kiszorítani az előző változatot. Az Egyesült Királyságban azonosított variáns gyakorlatilag úgy tudott Magyarországon harmadik hullámot elindítani, hogy a második még le sem csengett teljesen. A koronavírus megmutatta, hogy képes erre, és ebből tanulni kell! Ez nyilván aggodalomra ad okot, viszont nem maradhatunk, nem élhetünk folyamatosan bezárva. Új stratégiára van szüksége a járványügynek ahhoz, hogy tudjunk az új variánsok ellen védekezni, gyorsan észlelni és lokalizálni őket.

Van már ilyen?

Azon vagyunk, hogy legyen. Az új variánsok észlelésére korszerű monitorozási rendszert kell felállítani, ennek keretében az embereket megbetegítő koronavírusok genetikai szekvenciáját szisztematikusan vizsgálni kell, és a kisebb helyi, közösségi járványokat alaposan ki kell vizsgálni azért, hogy a háttérben esetlegesen addig észrevétlenül terjedő új variánst időben észlelni lehessen. A modern járványügynek ma már képesnek kell lennie a gyors felderítésre és a veszélyes új variánsok terjedésének helyben történő elfojtására, ahogy arra látunk is jó példákat szerte a világban.

Látszik már az önök által gyűjtött információkból, adatokból, hogy mire lehet számítani, még meddig kell korlátok között élni?

A vakcinák változtathatják meg igazán a játszma menetét. A vírussal szembeni versenyelőnyünk a tömeges oltásokkal nagyon sokat nőtt. Még ha jönnek is új variánsok, ezek a védőoltások már képesek lesznek legalább a súlyos megbetegedések jelentős részét kivédeni. Az új technológiák segítségével könnyű lesz variánskövető, akár többkomponensű vakcinákat gyorsan kifejleszteni. Azt gondolom, hogy még ha szükségesek is lesznek a jövőben lezárások a koronavírus terjedése miatt, azok egyre rövidebb ideig fognak tartani, és egyre kisebb földrajzi területeket fognak érinteni. Kisebb járványok lokálisan később is előfordulhatnak majd főleg azokon a területeken, ahol az átoltottság nem lesz elég magas, de ezeket már hagyományos járványügyi intézkedésekkel, nagyobb lezárások nélkül is fel lehet számolni.

Mi a járvány tanulsága? Mi az, amit másként kellett volna vagy kellene csinálni?

Még nem vagyunk a végén, még nagyon benne vagyunk a sűrűjében, az átfogó értékelésre csak a járványhullám után kerülhet sor. Már az is meglepetésként hatott, hogy az új pandémiás vírus egy koronavírus lett. Számítottunk egy új világjárványra, de ezt azért a legtöbben mégiscsak egy influenzavírustól vártuk. Az is meglepetés volt, hogy a koronavírus gyakorlatilag egy szupervírusként viselkedik, és ennyire könnyen adaptálódik azokhoz az új helyzetekhez, amiket az emberiség védekezése idéz elő. Válaszul a terjedést visszaszorító intézkedésekre az új variánsok fertőzőképessége növekszik, és van olyan is közülük, ami súlyosabb megbetegedést okoz, ami aggodalomra ad okot. A vírus minden lényeges változását tehát nagyon gyorsan kell észlelni, és rövid időn belül nekünk is alkalmazkodnunk kell.

Ha mégsem visszakozik április 19-ig a kormány, és ki kell nyitni az iskolákat, mit tehetnek azok, akiknek muszáj odamenni?

Amíg valamennyi pedagógus meg nem kapja a második oltását és azt követően nem telik el még további két hét, a tanároknak, illetve az iskolába járó diákoknak maszkot kellene viselni és távolságot kellene tartani. Még akkor is, ha maszkban tanítani nem feltétlenül könnyű, de nem is lehetetlen.

Említette, hogy a járvány-elemzők csak javaslatokat fogalmaznak meg, ezeket milyen arányban fogadják meg a döntéshozók?

Ezt soha nem mértük. Az elején még néztük, hogy hány jelentést készítettünk, de aztán a több századiknál - valamikor a második hullám elején - abbahagytuk a számolást. Most hetente három értékelést készítünk, illetve eseti jelleggel is adunk tanácsot, ha kérik. Összességében azt tudom mondani, hogy előbb-utóbb minden fontos intézkedési javaslatunk meghallgatásra talált, legfeljebb nem akkor, amikor javasoltuk. Például az elején állandóan mondogattuk, hogy növelni kell a tesztelési számot. Ez a második hullámra megtörtént. Igaz, hogy mi még ennél is jóval többet szeretnénk látni. Nagyon sok javaslatot fogalmaztunk meg a nyitásra, a zárásra, a fokozatosságra, ezeknek egy részét elfogadták. Azt meg nekünk kell tudomásul venni, hogy nemcsak járványügyi és epidemiológiai szempontokhoz kell igazodniuk a döntéshozóknak, hanem gazdasági és társadalmi szempontokat is figyelembe vesznek.

Mi az elemző illetve a tanácsadó felelőssége?

Nem szabad téves biztonságérzetet nyújtania, a bizonytalanságot is meg kell tudni fogalmaznia. Hogy ne azt mondja, amit hallani szeretnének, hanem azt, ami a legközelebb áll a valósághoz.             

NévjegyOroszi Beatrix 50 éves orvos, epidemiológus. 2020 márciusától a Covid–19-pandémia miatt létrehozott járványmatematikai modellező és epidemiológiai  projekt epidemiológiai alprojektjének vezetője.