Előfizetés

A hét törvény hamissága

Miközben a lakosság arányában már Magyarországon hal meg  a járvány miatt a legtöbb ember, és a Vezér újranyitásról delirál, személyi kultuszának gondos építői bedobták az összeollózott Orbán-idézetekből „Magyarország hét törvényét”. Mintegy csalihorogként az ellenzéknek a számára minimalizált médiafelületen: ezen rágódjék, ne a járványkezelés csődjén. Az egyik kiút ebből a csapdából a hét hamis törvénnyel szemben Magyarország hét igazi törvényének a szembeszegezése lehet. Erre a szerzők közül Kálmán László ad példát. A másik az orbáni törvények igazi jelentésének megfogalmazása. Ezt a szerzők közül Ungváry Rudolf kísérli meg. A szakirodalomban a szélsőjobboldali diktatúráknak van egy sor elfogadott ismertetőjegye. Ezek között kitüntetett szerepe van a kirekesztésnek, az állandó, támadó mozgósításnak és az erő felmagasztosításának. Csak amit erő alkalmazásával érnek el, az igazán legitim, ezért mindig erőt kell mutatni a hatalmon maradás érdekében. A „hét törvény” parádés példája ennek. Vegyük sorra őket. 1. Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse! Ennek a törvénynek kirekesztő voltát az árulja el, ha föltesszük a kérdést: eszerint Petőfi nem a hazához tartozik? Mert szerinte a haza léte nem szereteten múlik, hanem azon, hogy „haza csak ott van, ahol jog is van”. E törvénnyel szemben egy igazi: Csak ott vagyunk otthon, ahol egyformán van beleszólásunk a közös ügyeinkbe. 2. Minden magyar gyermek újabb őrhely! Megint tegyük föl a kérdést: ki ellen kell „őrt” állnia egy gyermeknek? Láthatatlan ellenségekkel szemben? A „Birodalommal”? A „tuggyukkikkel”? Soros Györggyel? Az Európai Unióval? A „második orbáni törvény” valójában mindenkit kirekeszt, akik nem fogadják el az orbáni ellenségképeket, tehát színtiszta politikai kirekesztés, egyben az „őrhely” a pártállami korból jól ismert „éberség” militáns sugalmazása. Ahogy az „operatív törzs”, a „vírusharc”, a „győzni fogunk” hadászati fogalmai is. A gyermek bevonása a harci retorikába ráadásul nemcsak perverz, hanem velejéig kegyetlen. E törvénnyel szemben egy igazi: A gyerekek az ország legnagyobb erőforrása, az ő boldogulásukra érdemes áldozni. 3. Az igazság erő nélkül keveset ér! Egy demokratikus rendszerben nem az erő alapján dől el, hogy melyik politikai párt tagjai vagy felfogás hívei alakítanak kormányt, hanem a választások alapján. A választásokat pedig nem az erő dönti el, hanem a tájékozott emberek nézete, véleménye – ha nem fosztják meg őket a tájékozódás lehetőségétől. Egy kormányzat hatalmon maradását ezzel szemben az döntené el, hogy a kormány mekkora erőt alkalmaz? Kikkel szemben? A választóival szemben? E törvénnyel szemben egy igazi: Az erőnket nem mások legyőzésére, hanem a saját magunk teljesítményének javítására kell fordítanunk. 4. Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni! Megint az erőt fitogtató harci retorika. Milyen külső ellenség ellen kell most a magyar állam polgárainak védelemre berendezkedniük? Magyarország a méreténél fogva érdemben soha nem tudja magát megvédeni anélkül, hogy ne legyenek szövetségesei. Márpedig ma ez a szövetséges az Európai Unió. Az orbáni szélsőjobboldali kormányzat éppen ettől a magyarság kulturális fennmaradását egyáltalán nem fenyegető közösségtől távolodik, gyengítve ezzel az ország, vele Európa önvédelmét. És ahhoz az orosz nagyhatalomhoz közeledik, amely megint rátalált a maga agresszív birodalmi politikájára. E velejéig aljas indítékú törvénnyel szemben egy igazi: Csak az a miénk, amiről gondoskodunk, és amit hasznos dolgokra használunk. 5. Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük! Tegyük föl megint a kérdést: milyen mérkőzésben kell nyerni és kiknek? Netán az orbáni „erőknek”? Különben miért kellene mindenben győzteseket és veszteseket látni? E törvény mögött valójában az erőszak alkalmazásának brutális vágya feslik föl, a szélsőjobboldali rend-szerek egyik legfontosabb sajátja. Vele szemben egy igazi törvény: A versengésnek nem a másik legyőzése a lényege, hanem hogy mindenkit jobb teljesítményre sarkall. 6. Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs! A magyar nemzet, vele a magyar kultúra hazája ott van, ahol magyarok élnek és magyarként akarnak élni. Ez például vonatkozik a moldvai magyarságra is. Ugyanaz a terület azonban lehet egyszerre több nemzet hazája is. A történelemben eddig mindig úgy volt, hogy viszont egy terület csak egy államhoz tartozhat. Éppen ezt a végzetes állapotot szakítja meg az Európai Unió a határok lassú felszámolásával, az integráció növelésével. Ezáltal Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Délvidék, de a horvátországi Szlavónia és Moldva magyarjai természetes módon, az államban élő minden más nemzettel egyenrangúan élhetik meg, hogy ahol élnek, az függetlenül az állami hovatartozásról magyar haza is lehet, nemcsak az ugyancsak tiszteletre méltó román, szlovák, szerb, ruszin és horvát haza. És éppen ezzel a folyamattal szegül szembe az orbáni rendszer az Európai Unió fokozatos integrációját támadva. Holott csak az integráció vezethet el oda, hogy a nyílt vagy rejtett beolvasztási kényszert alkalmazó nemzetállamok átalakuljanak több egyenrangú nemzeten alapuló államokká, és lehetséges legyen a határon túli magyarokkal a közös élet. Ezzel szemben egy igazi törvény: Minden államnak kötelessége, hogy egyformán az állam alkotóiként kezelje a területén élő nemzeteket, biztosítsa a kulturális azonosságuk megőrzését és ápolását. 7. Egyetlen magyar sincs egyedül! Ennek a bombasztikus állításnak a végzetes hamissága és aljassága is akkor válik láthatóvá, ha jobban megnézzük az értelmét. A magyar államnak csak magyar lehet a polgára? Egy itt élő német, szlovák és román csak akkor nincs egyedül, ha feladja a német, szlovák és román voltát és magyarnak vallja magát? Miért nem úgy szól a törvény, hogy egyetlen magyarországi állampolgár se lehet egyedül? Fordítsuk csak meg: „Egyetlen román sincs egyedül”. Az erdélyi és moldvai magyar nem román. Ő viszont Romániában egyedül lehet? Hogy mennyire nem minden magyarra vonatkozik ez a törvény, azt éppen az ellenzék, az ellenzéki önkormányzatok teljes kirekesztése példázza. Őket lehet egyedül hagyni? Ezzel szemben egy igazi törvény: Egyetlen magyar állampolgárnak sem volna szabad úgy éreznie, hogy jogfosztott. 

A traffipax a hibás

Főcím, hatalmas, kivastagított betűkkel az egyik kormányközeli honlapon. 2021. 04.03-án 09.49-kor: traffipax okozhatta B. Z-ék tömegbalesetét az M7-esen. Három luxusautót látunk, egymásba szaladva a belső sávban. Valamelyikben celebek ültek. B. Z. és várandós párja például. Az M7 autópályán a megengedett legnagyobb sebesség 130 km/h. Ha az első autó „megijedve” a traffipaxtól hirtelen fékezett, vélelmezhetően gyorsabban ment, mint a megengedett legnagyobb sebesség. Ha nagyot kellett fékeznie, sokkal gyorsabban ment – és ha a mögötte lévők szintén ilyen gyorsan mentek és még a követési távolságot sem tartották, persze, hogy egymásba rohantak. Feltehetően mindhárom autó szabálytalanul közlekedett – és felelőtlenül, tekintettel többek között a várandós fiatal nőre. De tényleg, ahogyan a honlap sugalmazza, a traffipax volt, lehetett a hibás? Aki az M7-esen jár, tapasztalhatja, hogy a belső sávot a nagy és erős autók uralják, bizony, többnyire érzékelhetően a szabályosnál nagyobb sebességgel. Az is mindennapos, hogy a siető luxusautók egymás nyomában robognak, semmibe véve az előírt követési távolságot. Nekik nem elég a százharminc, nem tűrnek maguk előtt szabályosan ballagókat. Ha véletlenül beragad előttük az ember százharminccal, úgy azonnal villognak, állj félre, te bamba, jövünk. És amikor végre ott egy traffipax, legalább néhány szakaszon kordában tartva akár a jelenlétével is a gyorshajtókat, akkor egy - minden bizonnyal felelőtlen - száguldás utáni karambolnál a traffipax a hibás? Az érintett celeb másnap a Pilisben járt, egy olyan helyen, amelynek gyógyító energiát tulajdonítanak, húsvét hétfőjén pedig egy kínrímes locsolóverssel jelentkezett, ugyanazon a honlapon. Vajon mikor jelentkezik KRESZ-tankönyvvel a kezében?  

Kár, pótlás

Sokan meglepődtek azon a hasonlaton, amely a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) mozgalmasnak aligha nevezhető mindennapjait tán legszorgalmasabban követő újságíró kollégánknak jutott az eszébe: "A hazai tőkepiac történetének talán legviccesebb eleme a kárpótlási jegy, egy kicsit talán a bitcoinhoz hasonlíthatnánk." Az éppen harminc esztendős speciális értékpapír a rendszerváltást követő időszak valóban legfurcsább teremtménye. Azon kevesek, akik jó érzékkel felvásárolták ezeket a kárpótoltak seregétől, így teremthették meg a vagyonuk alapjait; sokan pedig örültek annak, hogy nem várt pénzhez jutottak. Igaz, számosan keseregtek is amiatt, hogy az egykor államosított vagyonuknak miért csak egy töredékéért kárpótolták őket. A köztudatban ma már az a téves elképzelés él, hogy mindez nem más,  mint az 1990-et követő gazdaságtörténet egy lezárt fejezete, nem is érdemes vele foglalkozni. Pedig ha valaki veszi a fáradságot, és rápillant a BÉT-en jegyzett értékpapírok listájára, akkor ott könnyen fellelheti a máig forgalomképes kárpótlási jegyeket is, amelyekre még mindig - bár nem gyakran - üzletet is kötnek. Néhány napja pedig még ennél is több történt: a jegybank mint pénzügyi felügyeleti hatóság hírül adta, "az MNB tízmillió forint bírságot szabott ki egy magánszeméllyel szemben a piaci manipuláció tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése miatt. A magánszemély a vizsgált időszakban a magyar állam által kibocsátott kárpótlási jegyekre vonatkozóan számos alkalommal hajtott végre önkötést eredményező tőzsdei tranzakciókat, valamint nagy volumenben adott be - valós kereskedési szándék nélkül -, majd vont vissza rövid időn belül ügyleti megbízásokat. Mindezzel hamis, félrevezető jelzéseket küldött a befektetőknek az értékpapír keresleti-kínálati viszonyairól." Nincs szándékunk a bűnpártolás csapdájába besétálni, de kétségtelenül nem kevés leleményre vall, hogy valaki egy széles körben ismert, de mégis tetszhalott értékpapírt néz ki manipulációja célpontjául. A spekuláns fejében a kárpótlási jegy csak egy eszköz lett volna arra, hogy szabálytalan módon pénzt keressen. De ne feledjük: az egykor 161 milliárd forint értékű speciális értékpapír tömegéből 1,97 milliárdnyinak a tulajdonosai még mindig arra várnak, hogy a kormány - a törvényi kötelezettségének eleget téve - állami vagyont, részvényt, termőföldet vagy egyéb hasznosítási lehetőséget ajánljon fel nekik. Mégis, több mint másfél évtizede nem teszi. A hoppon maradt kárpótlási jegy tulajdonosok számára az is nemes gesztus lenne, ha a költségvetés elszámolnia velük. Ám arról, hogy hol helyezkedik el a kárpótlás hatósági feladatainak ellátása a kormányzati hierarchiában, mindent elmond a szervezet neve: Budapest Főváros Kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály Kárpótlási és Családi Csődvédelmi Osztálya. A hírek szerint idén semmiféle évfordulós megemlékezést nem tartanak. A kárpótlási iratanyagot kezelő Veritas Történetkutató Intézet Deáktól származó jelmondata pedig így hangzik: "Hazudni nem szabad!"