Előfizetés

Bakák és kadettek

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2021.04.12. 22:23
Illusztráció: Thinkstock
Színházak online estekkel készültek, művészek személyes telefonos kívánságszavalást ajánlva és versfutárt szervezve adóztak ismét a Magyar Költészet Napjának, amelyet 57 éve ünneplünk hivatalosan József Attila születésnapján, április 11-én.
A költészet napért állami felelős, a Petőfi Irodalmi Múzeum online verselemzésekkel jelentkezett bizonyítandó, hogy a sokak számára irodalom órák felesleges szóforgatása érvényes és bárki számára élvezhető műfaj; és bevásárlóközpontok plázarádióin szólaltatott meg óránként verseket Csokonaitól Radnótiig. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig a pandémiáról szóló versekre hirdetett pályázatot, amelyen április 30-ig bárki indulhat, aki 1991. április 11. után született.  A hivatalos megemlékezéseknél azonban érdekesebbek a civilek akciói: krétával aszfaltra, vagy parkok padjaira írt, lámpaoszlopokra kiragasztott cédulákon megjelent versek fogadták a járókelőket városszerte. Mint 2017 óta minden évben, idén is üzenet jelent meg a Cinege utca aszfaltján, ezúttal Szilágyi Domokos: Takarjátok be nagyapát című költeményével üzentek Orbán Viktornak. Sokunk Facebook és Instagram oldalát is versek telítették be a megszokott politikai vélemények, vitaindítónak szánt cikkmegosztások vagy vicces képek helyett. Nem reprezentatív minta, mégis van jelentősége: e sorok írójának FB-ismerősei közül tucatnyinál többen a leginkább adódó József Attilát idézték, többen a száz évvel ezelőtt született Pilinszky János soraival, és volt, aki a két zsenit egyszerre jelenítette meg: Pilinszky János: Újra József Attila című versével hívta fel a figyelmet április 11.-re. A hevenyészett statisztika szerint Radnóti Miklós, Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály sorai követték az első és második legtöbbet idézettet, a kortárs költők közül pedig Petri György, Borbély Szilárd, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Dsida Jenő, Horgas Béla, Fodor Ákos, Erdős Virág, Kemény István, Parti Nagy Lajos és Áfra János művei tették mássá a vasárnapot. A Magyar Költészet Napját 1964 óta rendezik meg. Mint minden hivatalossá tett emléknap, ez is silányulhatott volna az iskolai ünnepségek, a közéleti szereplők koszorúzásai és a ránk kényszerítettnek érzett ünnepnapok egyikévé. Évről évre kiderül azonban, hogy verseskötetek alacsony példányszáma ide, egyre kevesebb fejből idézett verssor oda, április 11. nem kényszer: a költészethez, a különleges bakákhoz és kadettekhez igenis közünk van.

A Corvin meztelen

Torma Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2021.04.12. 11:00

Fotó: Fortepan
„A legnagyobb áruház, legnagyobb választék!” Minden szinten szinte minden!”- ez utóbbi a szlogent egyébként mag a rímhányó Romhányi József ötlötte ki. Az ország egykor legnagyobb áruházából, a fridzsiderszocializmus zarándokhelyéből először csak egy bevásárló hely lett a sok közül, aztán szinte semmi.
Ötven évig takarta el az az alumíniumburkolat a Corvin Áruház neoklasszicista homlokzatát, amit nemrégiben lebontottak róla. Engem őszintén szólva meglepett, hogy a túlnyomó többség tapsolt a fémburkolat alól előbukkanó háborús állapotoknak … na jó, a háborús állapotok alól előbukkanó nyomokban nosztalgiára alkalmas romoknak. Hiszen a ma élők talán egy harmadának lehet halovány emléke arról, milyen is lehetett 1967 előtt fémruha nélkül - és milyen lehetett szürkén, egy meghaladott áruházi konstrukció, finomkodó mementójaként, jobboldalán egy hatalmas metrófúró toronnyal. Mert a mai „Blaha" csak azután lett az a tér, amit nagyjából ma ismerhetünk, miután a metróépítés miatt közepéről kirobbantották az 1875-ben épült Nemzeti Színház főszereplő épületét.   Ezek a tények, a többi ízlés. Az is, hogy generációs okokból gyerekként nekem sokkal nagyvilágibbnak tűnt, hogy az 1956-ban súlyosan megsérült Corvin Áruházat két évvel a Nemzeti Színház lebontása után alumíniumba csomagolták. Akkoriban az ilyen aluburkolat maga volt a modernitás szinonimája – ha emlékszik még valaki a BNV pompás látványépítményeire vagy éppen a balatonboglári Gömbkilátóra (ami szintén a BNV-ről került a Balaton mellé). Halványan ugyan érzem, hogy ez is valami afféle merénylet az eredeti épület ellen, mint a fászádizmus (a meghagyott homlokzat korhű paravánja mögé építeni valami egészen mást), ugyanakkor egy városban minden megtörténik és az ellenkezője is: régi házak tűnnek el, helyére tetszetősek vagy rondák kerülnek, a korforgás állandó, amiben nem az esztétika a főszereplő. Például ami elegánsnak hatott 1926-ban, az morbidnak/nagyzolónak/patinásnak is tűnhet száz év múlva – ha egyáltalán megmarad. Persze Corvin mégis csak egy van. A Corvin egykor, azaz 1926-ban tényleg a legelőkelőbb magyar nagyáruházként nyílt meg Budapest első mozgóképes színháza, az akkori Apolló Kabaré helyén. Telkét a Kasseli Alapítvány 1922-ben pontosan 99 évre vette bérbe, a német tőkéből alakult részvénytársaság többségi tulajdonosa pedig az a hamburgi Hans Erich Emden volt, aki akkoriban 90 különböző nagyáruházat igazgatott Európában. A látszólag egyemeletes főfront klasszicizáló palotahomlokzatot kapott – és valójában négy emeletet rejtett magába, mert óriásablakai összefüggtek, szintenként csak egy-egy vékony fabetét választotta el őket. A Corvin még 50 éve is az az áruház volt, ahová az ember úgy ment be vásárolni, hogy a vásárlás ünnepnap és tényleg, minden szinten szinte minden – mármint, szinte minden abból a szerény és sokkhatásoktól mentes kínálatból, ami akkor a mindent jelentette. A Corvin 17 ezer négyzetméteren, több osztályon, de lényegében egyetlen egybe térben kínálta a legkülönfélébb árukat - a 700 fős kiszolgáló személyzet pedig ma szinte már anakronizmusnak hat. Volt benne vendéglő, kávéház, szalonzene, menetjegyiroda és gyorsfényképészet, rendeztek divatbemutatókat és kiállításokat és valódi szenzációként itt indult el 1931-ben az első mozgólépcső is. 1944-ig lehetett 52 osztályával a "speciális szaküzletek elmés közössége” – aztán német hadizsákmányként szovjet érdekeltség egészen 1952-ig, amikor az ideiglenesen itt állomásozóink gálánsan a magyar államnak adományozták. A modern áruház képe csak lassan kopott le róla, a sokszínű választék olykor már nem is látszott annyira sokszínűnek, a modern külső sem jelentett több évtizedes bérletet a korszerűséghez. Sokáig a Centrum áruházak ékköve volt, aztán a rivális Skála-Coop szerezte meg. És apró, de szinte mágikus kapcsolatként értékelhető, ami a szomszédos, egykori MSZMP sajtóházzal kötötte össze: a közös alagsorban földalatti kisvonat fuvarozta a papírtekercseket a szemközi nyomdába. És a drága lux-aflex borítás – meghazudtolva a modern építészet célszerűségi elveit – is csupán részben volt kulissza, mert mögötte a oszlopok, balkonok, befalazott ablakok és galambfészkek mára ugyan kiszabadultak, de az épület oldalt és hátul végig szürke –kopottan, aluborítás nélkül várta a jobb időket. A vásárlások súlypontjai a körúti villamos pályája mentén új helyekre helyeződtek át: 1976-ban előbb a budai Skála nyitott meg, majd 1984-ben a még modernebb Skála Metró a Nyugatinál. Aztán jöttek a plázák, a Corvin kereskedelemben betöltött helye pedig ment - maga környék is egyre inkább belvárosi autópálya csomóponttá változott. Amiről 1926-ban az Esti Kurir még azt írhatta, hogy: „ A belépőket impozáns berendezés, pazar építkezésű helyiségek fogadják (…) márványos lépcsők, kiváló faldíszítések, tölgyfafaragásos korlátok és oszlopok teszik impozánssá (…) de még meglepőbbek a méretek, amikor a belső helyiségeket járjuk végig..” végül csak egy szupermarket maradt. Igaz, felül újra trendi lett a Corvin, csak egészen másképp, amikor új műfajként, a kőfalakkal körülvett tetőn megnyílt a Corvintető nevű teraszkocsma, egy szinttel lejjebb (ahol korábban az áruházi dolgozók gyermekeinek óvodája működött) pedig zárt klubrésze is. A romkocsma féltestvére, a Jelen az áruház már alumínium nélküli hátsóoldalán, a Márkus Emília utcában üzemelt, a MÜSZI névre hallgató Művelődési Szint pedig 2011 és 2017 között foglalta el az áruház egykori harmadik emeletét. Öndefiníciója szerint a "szabad szellemiségű, önfenntartó kulturális tér" volt 2800 négyzetméteren, mint afféle foglalt házas nappali működött ott kávézóval, művészeti stúdiókkal, kiállító- és előadóterekkel, de innen indult el többek között az Átlátszó szerkesztősége is. Persze már ez (is) a múlté. Az önkormányzat még 2014-ben kötelezte a tulajdonost az alumíniumborítás eltávolítására és az eredeti homlokzat felújítására – ez talán most kezdődik el. Az egykor 99 évre kötött bérleti idő egyébként éppen 2021-ben járt, jár le. A múltat eltakaró alumíniumkoporsó már leomlott és hogy lesz-e a helyén igazi jövő meg régi, új fény, tündöklés… vagy sem? Ami biztos, hogy irodák lesznek benne, ja, és marad Corvin a neve. Ma, amikor a Hunyadi (Corvin) csontok újra főszereplők, a Mátyás királyra és kiterjedt birodalmára való utalások ugyanúgy reneszánszukat élik, mint 100 éve: akkor, azaz 1922-ben nyílt meg a Corvin mozi is, amit maga Horthy nyitott meg, ahogy ő alapította nem sokkal később (1930-ban) a Corvin-lánc kitüntetést is.

Kultúra karanténban

P. Sz. D.
Publikálás dátuma
2021.04.12. 10:00

Fotó: eszinhaz.hu
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.

Régi korok koncertjei

Vivaldi etalont jelentő szonátái, a kürtös Punto virtuóz, érzéki darabja és Bach nagyszabású kánonsorozata korhű hangszereken szólal meg a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusainak izgalmas formációiban. Felépítésével és meghittségével a két órás hangverseny a régi korok kamarakoncertjeit idézi, ahol minden egyes hangszer főszereplővé válik. A megváltott jeggyel a koncert április 13-án is megtekinthető felvételről. eszinhaz.hu

Kispál és a kezdetek

A Lemezjátszó Classic sorozat legújabb részében Kispál András és Lovasi András mesél Horváth Gergelynek, a Klasszik Rádió és a Kultúrfitnesz podcast műsorvezetőjének a Kispál és a Borz kezdeti éveiről és az első két lemezük készültéről. Kereken harminc évvel ezelőtt jelent meg ugyanis a Kispál és a Borz első nagylemeze, a Naphoz Holddal, majd rá egy évre a második album, a Föld kaland ilyesmi… A két korongon olyan, mára legendássá vált dalok sorakoznak, mint a Húsrágó hídverő, a Szőkített nő, az Autók a tenger felé vagy a Bujtogató. A kétrészes videó első fele április 12-én, a második fele április 19-én kerül ki a YouTube-ra. B32 Galéria és Kultúrtér YouTube-csatornáján, 19.00

Népzene és jazz ötvözete

A Budapest Jazz Club ma esti előadásában a Free Style Chamber Orchestra a negyedik nagylemezével jelentkezik. Az üveghegyen túl című album gerincét Nagy János kompozíciói adják, de Frey György basszusgitáros, valamint a jelenleg Bécsben zeneszerzést tanuló fiatal tehetség, Nagy Ábel Márton egy-egy szerzeménye is helyet kapott rajta. A lemezen a Jöjj meg, Duna és az Indulj el egy úton című népdalok feldolgozásai is szerepelnek, melyeket Nagy János korábban, a néhány éve elhunyt Vasvári Pál basszusgitárossal közösen írt. Ennél a két dalnál az együtteshez csatlakozik Kubinyi Júlia népdalénekesnő is. BJC Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján, 20.00