Izraeli szabotázs a diplomáciának

"Revansot fogunk venni a cionistákon” - ígérte meg Dzsávád Zárif iráni külügyminiszter, válaszul a natanzi nukleáris telep elleni akcióra.

Izraelnek a közeljövőben aligha kell nagyszabású megtorlástól tartani, hiszen Teherán jelezte, hogy a “megfelelő időben és helyszínen” kíván bosszút állni. A szabotázsnak rövidtávon inkább az Egyesült Államok és az európai hatalmak ihatják meg a levét, amelyek a perzsa állam nukleáris ambícióit féken tartó 2015-ös atomalku megmentésére törekszenek.

A szigorúan őrzött natanzi létesítményben vasárnap történt áramkimaradás, amelyet az irániak eleinte egy izraeli kibertámadásnak tudtak be, de a New York Times (NYT) értesülései szerint valójában robbantás iktatta ki a földalatti telep elektromos rendszerét. Az üzemzavar érzékenyen érintette Teheránt, hiszen Haszán Róháni elnök - videókapcsolaton keresztül - éppen az előző napon avatta fel a létesítmény az új, fejlettebb urándúsító centrifugáit. A szabotázs következtében a berendezések hirtelen leálltak és ezáltal károsodhattak is, ami a NYT-nak nyilatkozó nyugati hírszerzési források szerint kilenc hónapra visszavetette a telep urándúsítási kapacitásait. Az iráni kormány viszont azt hangoztatta, hogy csak első generációs centrifugák romlottak el és azokat fejlettebb berendezésekre fogják lecserélni, vagyis a natanzi létesítmény rövidesen még nagyobb teljesítménnyel fog működni.

Bármi is legyen az igazság, a szabotázs csak még jobban megbonyolíthatja az iráni atomalku újjáélesztését célzó bécsi tárgyalásokat. A múlt héten - az Egyesült Államok indirekt részvételével - megkezdődött egyeztetéseket Teherán és Washington egyaránt “konstruktívnak” minősítette, ám most éppen ez került veszélybe. Az iráni politikai mérsékeltebb irányvonalához tartozó Róháni ugyan nem ül fel az izraeli provokációnak, ám a teheráni parlamentben többségben lévő konzervatív keményvonalasok kevésbé higgadtak. A júniusi elnökválasztásra készülő radikálisok tavaly decemberben törvénybe foglalt ultimátumot intéztek az atomalkut aláíróinak azt követően, hogy Izrael likvidálta az iráni atomprogram atyjának tekintett Mohszen Fahrizadehet. Az akkori ellenlépés megnehezítette a megállapodás megmentésére irányuló diplomáciai törekvéseket, egy újabb, hasonló jogszabály akár végérvényesen ki is siklathatná azokat.