Előfizetés

Sárkányfű

Én úgy vagyok vele, hogy ezt a vírust a kínaiak ismerik legrégebb óta, ezért abból indulok ki, hogy valószínűleg ők is tudják róla a legtöbbet, úgyhogy én megvárom a soromat, és ha választhatok majd, akkor kínai vakcinát kérek – mondta januárban Orbán Viktor miniszterelnök. Vagyis a kormányfő az év elején még a leghozzáértőbbnek tartotta azt a kínai járványügyi apparátust, amelynek egyik vezetője most hétvégén megemlítette: lehetne, kellene javítani vakcináik hatásosságán. Igaz ugyan, hogy a sajtó- és véleményszabadságáról meg a transzparenciáról híres kínai rendszer gyorsan reagált, mondván, csak félreértés történt, az eset sokakban ébresztett kétségeket. Legalábbis a Sinopharmmal oltottak - de nem a kormánytagok körében. A kabinet ugyanis kizárólag annyit közölt: nem változtat a Sinopharm-protokollon. Meglehet, tényleg nincs is szükség változtatni, mert a vakcina és adagolása a lehető legjobb. A hangsúly azonban azon van: meglehet. Arról ugyanis nincs semmiféle hazai adat – vagy titkolja a kormány –, hogy milyen védettséget ad a kínai vakcina. Arra a kérdésre pedig nem felelnek, hogy a szerről megjelent ellentmondásos hírek nyomán terveznek-e vizsgálatot. Pedig aligha van szakmai érv, ami ez ellen szólna. Ha kiderülne, hogy nincs ok aggodalomra, akkor a kétkedők megnyugodnának, nőne a kínai szerbe és az oltásba vetett bizalom. Ha pedig az derülne ki, hogy a kínai oltás nem a várt védelmet nyújtja, vagy bizonyos korosztályokban nem kellően hatékony, akkor azonnal lehetne lépni. Újragondolhatnák például a protokollt, és óvatosságra inthetnék a kínai szerrel oltottakat, akik két vakcina után azt gondolván válnak óvatlanabbá, hogy már védettek. Mindezek helyett marad nekünk az országos tisztifőorvos, aki érvek, adatok nélkül közli: minden úgy jó, ahogy van. Sok választásuk nincs ezek után azoknak a kínai szerrel oltottaknak, akik nyugalmat szeretnének: magánlaborban, saját pénzből elvégeztethetik az állam helyett a védettséget jelző tesztet, vagy megtanulnak úgy bízni Müller Cecíliában, ahogy Orbán hisz a kínai járványügyben.

Polgári tagozat

A szegedi egyetem vizsgálata még nem zárult le, de az tény: a pedagógusképző karon oktató Gulyás László professzor eddig sem a sajtó kérdéseire, sem más nyilvános formában nem próbálta cáfolni, hogy a neki tulajdonított kijelentések valóban elhangoztak. Márpedig ezek a kijelentések nagyon súlyosak. „Cigányozástól” a „niggerezésig” terjed a skála, vegyítve egy kis szexizmussal és némi homofóbiával, nyilván azért, hogy teljes legyen a kép. Ráadásul aligha egyedi esetről van szó. Jut eszünkbe: miféle lelkület szükségeltetik ahhoz, hogy valaki oktatói munkássága részeként „fekete ribancnak” nevezze az Egyesült Államok alelnökét? Gulyás László professzor – nem mellékesen a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója – megbánás helyett mást mutatott. Sértettséget és pökhendiséget. Miután megtudta, hogy hallgatók panaszt tettek ellene, a Szeged.hu beszámolója szerint heveny komcsizás kíséretében javasolta, adja le az óráját az a diák, aki „nem ért egyet a nemzeti, polgári, konzervatív értékrenddel”. Gyönyörű. A nemzeti és a polgári értékrend hivatkozási alap volt akkor is, amikor nevezett személyt Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesítette idén március 15-én. Bár a Magyarságkutató Intézet még nem szólalt meg, az egyetem már elhatárolódott a botrányos kijelentésektől, és az államfő is közölte, hogy „minősíthetetlennek” tartja a rasszista szövegeket. Ellenben a kitüntetés visszavonására pillanatnyilag nincs törvényi lehetőség. Szél Bernadett parlamenti képviselő jogszabályi módosítással szeretne változtatni ezen a helyzeten. Számunkra azonban nem csupán az a kérdés, megfosztják-e végül állami kitüntetésétől a hírhedtté vált professzort. Hanem például az is: kinek jutott eszébe egyáltalán, hogy méltó lehet rá?

A daráló

A daráló darál. Világjárvány ide vagy oda, a Fidesz egy percre sem felejti középtávú terveit. Az osztrák  Die Presse azt írta erről tegnap: „Az Európai Unió túl gyenge ahhoz, hogy érdemben tudjon valamit kezdeni Orbán hazugságaival és propagandájával”. Hogy mit darál a daráló, azt Novák Katalin, a Fidesz alelnöke a Welt am Sonntag német lapban múlt hétvégén megjelent cikkében láthatjuk. Azt írja: “az európai konzervatívok által lakott ház az utóbbi időben egyre üresebbé vált, a Fidesz azonban készen áll arra, hogy újra élettel töltse meg ezt a házat, kitárja kapuit... a beköltözni vágyók előtt”. Az invitációs mézesmadzagot értjük. Azt is, hogy "a Fidesz valódi konzervatív értékeket képvisel, Európában pedig egy olyan demokratikus jobboldalra van szükség, amely nem a baloldali-zöld korszellemnek próbál megfelelni, hanem a jobboldali pártok együttműködésében Európa jövőjét alakítja... ez jelentheti az európai demokratikus jobboldal újjászületését is. Ez a mi "Willkommenskultur"-unk Európa számára". Helykeresés. A Fidesz azt látja, hogy egyelőre nincs olyan politikai vákuum, amit betölteni vágyik. Hiszen a demokratikus jobboldal, a konzervatív Európai Néppárt - ha megkésve is, de - megszabadult az illiberális államot hajszoló Fidesztől. Formailag a magyar kormánypárt persze elhatárolódik az európai szélsőjobbtól (elsőként is a német AfD-től, amely a németeknél a határvonal), de mindent megtesz, hogy valamiféle önálló csoportosulást hozzon létre a lengyelekkel, az olaszokkal egy Nyugat-Európát ellensúlyozó, pontosabban zsarolni képes közép-európai tömbként. Ami mögött a magyar szupranacionalizmus gondolata sötétlik, az orbáni demokratikus jobboldalisággal takarózó jobboldali forradalommal. E jobboldali forradalom - a reménnyel, hogy néppárti veresége csak átmeneti, és a “konzervatív ház" hamarosan benépesül - politikai technikájára jellemző a magyar gyakorlat. „Magyarországon mi vagyunk az egyetlen ilyen politikai erő, hiszen a posztkommunistákból, szocialistákból, liberálisokból és zöldekből álló teljes ellenzék szövetségre lépett egy nyíltan antiszemita, rasszista párttal (Jobbik), hogy a következő választásokon közös jelölteket állíthassanak ellenünk” – írja Novák. „Politikai trágárságnak” nevezi az ellenzéki összefogást, elfeledkezve arról, hogy ezt a helyzetet a Fidesz teremtette, amikor egy táborba erőltette az egy zászló alá beszalámizott teljes jobboldal után a teljes ellenzéket is, amelynek ki kell kínlódnia a megoldást a természetellenes szövetség minden bajára. Közben a daráló dolgozik. Orbán, Morawiecki és Salvini belülről szelídítené meg az uniót, kezdve az Európai Parlamenttel, amelyre szerintük nincs is szükség. Az osztrák Profil igazat ír: "Orbán Viktorra a katalizátor szerepe hárul, hogy létrejöjjön egy új, nagy jobbos-szélsőjobbos frakció Strasbourgban, a kereszténydemokratáktól jobbra. Ha ez a fúzió létrejön, akkor eddigi formájában befellegzett az EU-nak". Akkor beköszönt az új Willkommenskultur: a nemzetállamokba begombolkozó, keresztény-fundamentalista Európa.