1947. február 18-án vettük fel Kulcsár Ernőné süketnéma nőt szülésre. A Szent István Kórház szülészeti osztályán teljesítettem aznap szolgálatot. Még azon a napon este 8 órakor meg is szült egy 2500 grammos, érettnek látszó, bár kissé koraszülött, de életképes leánygyermeket.
Másnap reggel a gyermeket még nem adtuk oda az anyjának, de utána való napon a 9 órai reggeli szopásnál első ízben ő vette el tőlünk, ekkor szoptatta meg a gyermeket először. Én ennél a szopásnál nem voltam jelen, de nappali váltótársam közölte velem, hogy a szopás minden nehézség nélkül megtörtént. Délben a 12 órakor megtartott szopásnál sem voltam jelen, csak délután 3 órakor vettem át a szolgálatot. A 3 órás szopásnál, úgy, mint az este 6 órásnál, rendellenességet nem észleltem. Este 9 órakor van az utolsó szoptatás, ilyenkor látjuk el a gyereket éjszakára. A szomszéd ágyaknál dolgoztam, amikor a mellette levő ágyhoz értem, észrevettem, hogy Kulcsárné gyermeke az anyja mellénél egészen kék (cyanoticus).
A gyermek orra neki volt szorítva az anya mellének, a szája a mellbimbó felett a mellnek volt nekiszorítva. Az anya a gyermeket bal karján fogta és erősen odapréselte a melléhez. Odaugrottam és rákiáltottam az anyára, hogy mit csinál maga itt. Ő csak az ijedt arcomat látta, és látta, hogy rákiáltok (mert süketnéma), mire ő ijedten kapta el a gyereket magától, és mutatta, hogy nem csinált semmit.
Kulcsárné arca lángvörös lett és nagyon zavart volt. Rémületet és bánkódást nem láttam rajta. A gyermekkel nyomban kiszaladtam a gyerekszobába és azonnal küldtem Gustin Anna doktornőért. Közben a gyereket élesztgetni kezdtem és globelin- és tetrecorinjekciót szívattam már fel, hogy az orvosnő érkezésekor rendelkezésre álljon. Az orvosnő mindent elkövetett a gyermek felélesztésére, de minden igyekezetünk ellenére kb. fél óra múlva a gyermek meghalt.
Akkor, amikor az anyától a gyermeket elkaptam, láttam, hogy a gyermek orra egészen be volt lapulva. A feltett kérdésre előadom, hogy miután az anyával közöltük, hogy a gyermek meghalt, egy kicsit sírni kezdett, de majd napirendre tért felette.
Amikor a gyermeket kivittem a gyermekszobába, nyomban kibontottam, nyakszívást végeztem rajta, majd hideg-meleg vizes pakolást és mesterséges légzést alkalmaztam. Magasan lóbáltuk őt és közben az orvosnő injekciókat adagolt. Ezt a műveletet többször is megismételtük, kb. fél óra hosszat élesztgettük. Azt nem merem állítani, hogy az anya szándékosan megfojtotta a gyermeket, de bennem azt a benyomást keltette. Az anya süketnéma és kissé zavart elméjűnek látszik. Többször láttam tőle értelmetlen, ideges mozdulatot, egyébként nyugodtan fekszik az ágyban.
Felolvasás után aláírta:
Hatvani Erzsébet
Kérésemre 2021. február 10-én hozzák fel Hatvani Erzsébet tanúvallomását Kulcsárné vádlott és később gyerekgyilkosságért elítélt fiatal anya ügyében. Hatvani Erzsébet hajadon, Budapest XIV., Törökőr út 58. szám alatti lakos, foglalkozása szülésznő. A terhelthez való viszonya: érdektelen.
Sárga, gépelt papírok, ítélet, orvosi lelet, halotti szemle.
aláírás: százados, Dr. Bodonyi
