Akad kontinensünkön két, egymástól nemcsak a földrajzi távolságban, de a hétköznapi gondolkodásban is meglehetősen távoleső ország. Az egyik az Európai Unió tagja, a másik kívül maradt a közösségen. Egyvalamiben azonban mégis közösek: egyikük jegybankjának sincs aranytartaléka, és ez sem a horvát kunának, sem a norvég koronának nem árt egy cseppet sem. Árfolyamuk feltehetően sem erősebb, sem gyengébb nem lenne azáltal, ha néhány tonna sárgafém porosodna a trezorjaikban.
Egészen másképpen gondolkodik Matolcsy György, az MNB elnöke, aki az eléggé homályos hosszútávú nemzet- és gazdaságistratégiai célokra hivatkozva az elmúlt napokban hirtelen úgy döntött, hogy a Magyar Nemzeti Bank, vagyis Magyarország aranytartalékait egycsapásra megháromszorozza: 31,5 tonnáról 94,5 tonnára emeli. Az elnök működésének fontos stációi kötődnek az aranyhoz, és egyikről sem mondhatjuk azt, hogy ezek ne fordultak volna elő más jegybankok életében is az elmúlt évtizedekben. Azonban Matolcsy György lépései mindig magukon viselték a kényszeres cselekvés jegyeit. A magyar jegybank elnökének, amióta beleszólása van a gazdasági és monetáris politika alakításába, a mindenkori vezérelve az volt, hogy növekedjünk mindenáron, mert növekedni jó.
Mindössze három esztendő telt el azóta, hogy aranytartalékaink magyar földre érkeztek, addig külföldön őrizték őket. Hazakerülvén a sárgafém mennyiségét vásárlások útján azon nyomban meg is tízszerezték, és ezt növelték most még tovább. S bár még mindig nem sikerült az észszerű gazdaságpolitikát folytató, a magas GDP arányos államadósságot és az elszabaduló inflációt féken tartó országok élvonalába emelkednünk, azzal viszont dicsekedhet az elnök, hogy Magyarország aranytartaléka kimagasló. A mennyiségét tekintve 2021 tavaszára a nemzetközi rangsor középmezőnyéből annak felső harmadába vásárolta be magát.
Az persze akár elfogadható indoknak is tűnhetne, hogy "a döntésben fontos szerepet játszott a koronavírus járvány időszakában kibontakozó új kockázatok kezelése ", ha nem az MNB-ről lenne szó, amely jelenlegi elnökének iránymutatásait követve sok mindennel foglalkozik. A tisztázatlan tevékenységű alapítványok feltőkésítésétől kezdve az ingatlanspekulációig és festmények vásárlásáig, de a fő feladatának tekintettel, a pénzügyi stabilitás megőrzésével csak szőrmentén törődik. Ennek iskolapéldája, hogy a négy százalék közelébe érkezett fogyasztói árindex mellett makacsul 0,6 százalékon tartják az alapkamatot. Annak viszont, hogy a világválság okozta kockázatok kezelése bármifajta fejtörést okozott volna az jegybanknak, eddig nem sok jelét láttuk: ha csak azt nem, hogy 2020 elején lázas pénzhígításba fogtak, ugyanakkor az ennek következtében folyamatosan elerőtlenedő forint árfolyamát tétlenül nézték.
Matolcsyék az aranytartalék megtöbbszörözésétől a nemzetközi bizalom megteremtését várják. Azonban hiú ábránd, hogy ehhez néhány százmillió dollárnyi arany megvétele elég lenne. Hiteles monetáris politikával a bizalom sokkal olcsóbban is elnyerhető.