Öngyógyító és rugalmas - Magyar kutatók megvizsgálták az aktív, fertőzőképes koronavírus szerkezetét

Az eredmény a rangos Nano Letters című folyóirat címoldalára került.

Egy rangos tudományos folyóirat, a Nano Letters közölte címoldalán a Semmelweis Egyetem kutatóinak publikációját az aktív, fertőzőképes koronavírus szerkezetének vizsgálatáról. Kutatásuk szerint a vírus öngyógyító, és az egyik legrugalmasabb biológiai organizmus lehet.

Kellermayer Miklós, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) dékánja, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet igazgatója által vezetett munkacsoport (Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Nemzeti Biztonsági Laboratórium) tavaly nyáron kezdte el vizsgálni az új típusú koronavírus szerkezetét és nanomechanikai tulajdonságait. A kutatás különlegességét az adta, hogy először sikerült élő, nem fixált vagy fagyasztott vírust megvizsgálni – ismereteink szerint hasonló vizsgálatot azóta sem végeztek – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. Eredményeik szerint a vírus öngyógyító, és az egyik legrugalmasabb, ember által ismert biológiai organizmus lehet, a felszínét koronaszerűen borító tüskék pedig rendkívül mozgékonyak. A vizsgálatuk bebizonyította, hogy a koronavírus könnyedén összenyomható, de alakja gumilabdaszerűen helyreáll, szerkezetükben pedig a fizikai behatás sem tesz kárt.

A vírusok a gazdatestet elhagyva általában sebezhetővé válnak, a SARS-CoV-2 azonban tárgyak felületén megtapadva is hosszú ideig fertőzőképes maradhat – a kutatás szerint ehhez a részecskét borító tüskék rugalmassága is hozzájárulhat. A korábbi kutatások eredményei eltértek azt illetően, hány ilyen koronaszerű tüske borítja a vírus külsejét: a Cambridge Egyetem tanulmánya szerint körülbelül 24, míg a németországi Max Planck Institute 40-re becsülte a számukat. A magyar kutatók által vizsgált organizmus 61 tüskével rendelkezett – Kellermayer Miklós szerint ez is bizonyítja, hogy a vírusszerkezet változékonysága nagyobb lehet, mint korábban gondolták.

A koronavírussal kapcsolatos vizsgálatok tovább folytatódnak, jelenleg a brit variánst elemzik, egyelőre fixált mintákon. A kezdeti eredményeink arra utalnak, hogy ez a mutáns kisebb, mint a vad típus, ami egészen meglepő. Ennek pontos okait egyelőre még nem tudjuk. A gömb alakú részecskék kisebb mérete azonban arra utal, hogy a brit változatnak megnövekedett a fajlagos, azaz tömeg- vagy térfogategységre vonatkoztatott felülete. Ez azt jelenti, hogy bár az egyedi vírusok felszíne kisebb, de az összesített felületük nagyobb. Ez összefüggésben állhat azon tulajdonságával, hogy fertőzőképesebb, mint az eredeti kórokozó.