2,2 milliós példányszámú ingyenes kormányzati lap; a nyugdíjasok megvédésének ígérete; a mondás, miszerint az idősek csakis Magyarország jelenlegi kormányára számíthatnak, amelyik minden helyzetben segítő kezet nyújt, szemben a nyugdíjelvevő baloldallal – ez a kabinet üzenete. Az ellenzéki meg az, hogy épp a kormány miatt vannak nehéz helyzetben az idősek, a nyugdíjak elmorzsolódnak, sok idős ember a létminimumszint alatt él.
Hűségesek az idősek
A nehézségek ellenére a több mint kétmillió nyugdíjas zöme politikailag elkötelezett. Závecz Tibor szociológus szerint azok az emberek, akik 2018-ban voksoltak, és most is elmennének, 80 százalékban megtartják a szavazatukat – nincs átvándorlás egyik oldalról a másikra. Nyugdíjasoknál a szavazatmegmaradás aránya 92 százalék. Ez azt jelenti – mondta a Závecz Research ügyvezetője –, hogy nagyjából 100-200 ezer nyugdíjas esetében nem biztos, hogy ugyanúgy voksol, mint 2018-ban.
A részvételi hajlandóság is jóval intenzívebb az időseknél, általában 10 százalékponttal múlja felül az átlagot. Például, ha azt mérik, hogy a választók 45 százaléka biztosan voksolna, akkor a nyugdíjasoknál ez az arány 55 százalék. Ráadásul az idősebbek elkötelezettebbek, és kevésbé rejtik a szimpátiájukat. Amikor azt kérdezik egy kutatásban, ki melyik pártra szavazna, akkor az emberek nagyjából egyharmada kibújik a válasz alól – a nyugdíjasoknak viszont csak egynegyede.
Startol a mondásverseny
Egy évvel a választások előtt a Fidesz–KDNP „nyugdíjprogramjáról” csak annyit tudhatnak az érintettek, hogy számíthatnak Magyarország jelenlegi kormányára. Illetve itt az a mondás, miszerint a családbarát Magyarország azt is jelenti, hogy Magyarország idősbarát, és azért is dolgozik a kabinet, hogy jó legyen itthon idősnek lenni. Továbbá a kormánypárt 2010-es ígérete, hogy megőrzik a nyugdíjak reálértékét, továbbra is érvényes. És az idén „életbe lépő” 13. havi nyugdíj kifizetése sem ér véget: 2024-ig minden évben plusz egyheti nyugdíjat kapnak az idősek.
A Párbeszéddel együtt mozgó MSZP kidolgozott programmal készül a kormányváltásra. 2023 januárjától az évenkénti nyugdíjemelést a svájci indexálás szabályai alapján intézné, ez a modell az emelésnél 50 százalékban az inflációt, 50 százalékban pedig a nettó keresetek növekedését veszi figyelembe. Az alacsony nyugdíjak felzárkóztatása érdekében már 2023-tól egy átmeneti időre (3 évre) mindenki megkapná az inflációnak megfelelő emelést a nyugdíjának arányában – az afeletti részt, vagyis a béremelkedés alapján járó összeget viszont egyenlően osztanák el. Minden nyugdíjas számára azonos összegű lenne az úgynevezett 13. havi nyugdíj, amely így a nyugdíjrendszertől független társadalmi juttatássá válna. Így részben kiegyenlítődnének a nyugdíjkülönbségek. (Ennek érdekében egyébként az MSZP visszaépítené a járulékplafont is.) Illetve már 2023-tól a teljes jogú öregségi nyugdíj minimuma elérné az adott évi nettó minimálbér 50 százalékát, így a nyugdíjminimum 65-70 ezer forint lenne – most alig több mint 28 ezer forint. (A korábban megállapított, ennél alacsonyabb nyugdíjakat is kipótolnák erre az összegre.)
A nyugdíjügynek társadalompolitikai jelentőségéhez és gazdasági-pénzügyi súlyához igazodóan az MSZP elkülönült és egységes igazgatási rendszert hozna létre. A párt nem emelné tovább az öregségi nyugdíjkorhatárt, „lefelé” viszont rugalmassá tenné. Például azok a nők, akik legalább 40 évi jogosultsági időt szereztek, továbbra is nyugdíjba vonulhatnának az általános korhatár elérése előtt – és szemben a mai szabályozással, jogosultak lennének az özvegyi nyugdíjra. A közszférában felfelé is rugalmas lenne a nyugdíjba vonulás, a meghatározott állami jogviszonyokban dolgozók (például orvosok, tanárok) a nyugdíjuk mellett is dolgozhatnának.
A Demokratikus Koalíció rövid és hosszú távú tervekkel készül: visszahozná a baloldali kormányok nyugdíjszámítási módszerét, az említett svájci indexálást. Hosszú távon pedig bevezetné az európai minimálnyugdíjat.
Az LMP szintén változtatna a nyugdíjemelés módján, ezt azonban a szakmai szervezetekkel egyeztetve és együttműködve tenné meg. A tizenkét éve változatlan minimálnyugdíj összegét is módosítaná. A Jobbik egyelőre még nem publikálta az elképzeléseit.
Emelni, de hogyan?
Az egyik legvitatottabb kérdés tehát az évenkénti nyugdíjemelés. A Fidesz–KDNP kormány 2011-ben döntött úgy, ennél az adott évre tervezett fogyasztói árnövekedést veszi figyelembe. (2001-től az említett svájci indexálást alkalmazták, amit 2009 májusában a gazdasági válság miatt a Bajnai-kormány felfüggesztett, és 2011-ben az Orbán-kormány el is törölt.) Azaz tíz éve mindig az infláció mértékében igazítják ki a nyugdíjakat, mondván: ne csökkenjen a nyugdíjasok vásárlóereje. Így viszont amennyiben a gazdaság jól működik, a nyugdíjasok még arányosan sem részesülnek a javakból, miközben a nyugdíjak reálértéke folyamatosan csökken. De más baj is van ezzel a módszerrel.
Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója szerint az, hogy nem volt 2015 után a bérre is figyelő indexálás, két súlyos következménnyel járt. Egyrészt a korábban megállapított nyugdíjak durván lemaradtak az újakhoz viszonyítva, sőt azonos évjáratokon belül is érdemi különbségek alakultak ki az eltérő időpontban megállapított ellátások miatt. Másrészt a nyugdíjak relatív, tehát a bérekhez viszonyított értéke is romlott. Ez a két ok egyértelművé tette, hogy szükség van a vegyes indexálásra és egy jól kidolgozott, célzott nyugdíjkorrekciós menetrend elkészítésére. Igaz, figyelmeztetett Barát Gábor, a szükséges és lehetséges módosítás nem megy egyik napról a másikra, a nyugdíjasállomány profi elemzését igényli, hiszen bonyolult összefüggéseket kell értelmezni annak érdekében, hogy ne keletkezzen újabb nyugdíjjogi ellentmondás.
Farkas András nyugdíjszakértő számításaiból is egyértelműen látszik, hogy a kritika jogos. Az átlagnyugdíj 25 ezer forinttal lenne most több, ha a Fidesz–KDNP kormány nem az inflációkövető nyugdíjemelést alkalmazná. A nettó átlagbérek ugyanis sokkal gyorsabban növekednek, mint a nyugdíjak. Tavaly például az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset 55 százalékát sem érte el. A svájci indexálást alkalmazva, ez az érték több mint 64 százaléka lett volna.
Átlag alatt a fele
Korózs Lajos szociológus, az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának elnöke közadatigénylésre és írásbeli kérdésekre adott válaszokra hivatkozva elmondta: Magyarországon 2 028 758 öregségi nyugdíjas több mint felének, 1 218 695 idősnek átlag alatti nyugdíjból kell megélnie.
Eközben a fogyasztói árak fokozatosan emelkednek, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján márciusban 3,7 százalékkal nőttek az árak az előző év azonos hónapjához képest. 12 hónap alatt az élelmiszerek átlagosan 2,7, százalékkal drágultak, ám az alapélelmiszerek ára sokkal jobban nekilódult: az étolajé 21,3, a liszté 8,2, a cukoré 7,6, a rizsé 6,8, a tojásé 6,4 százalékkal nőtt (igaz, a sertéshús ára 7,8, a sajté 1,9 százalékkal csökkent). A nyugdíjasok az ellátásuk csaknem 30 százalékáért vásárolnak élelmiszert – ha a járandóságuk a svájci indexálással emelkedett volna, havonta átlagosan több mint 6 ezer forinttal költhetnének többet táplálékra.
A KSH 1991 óta évente közölte a létminimum értékét, ezt szakmai okokra hivatkozva 2015 óta nem teszi. A Policy Agenda viszont kiszámolta, hogy 2019-ben a létminimum – vagyis a folyamatos életvitelhez szükséges legkisebb összeg – átlagos értéke havonta 101 398 forint volt. Vagyis egy aktív korú felnőttnek havonta minimum 28 167 forintot kellett élelmiszerre költenie – ha mindenből csak a legszükségesebbeket vette meg. A háztartások különböző korú tagjainak tápanyagszükséglete persze nem azonos, a 60 évnél idősebbek igénye a norma 88,2 százaléka, azaz 24 843 forint volt. Így az idősek a jelenlegi nyugdíjemelési szisztémában az ellátásuk csaknem 17,5 százalékát költötték ételre, vegyes indexálás mellett több jutott volna másra, hiszen ebben az esetben a nyugdíjuk mintegy 15 százaléka elég lett volna a „táplálkozási minimumhoz”.
Főszereplő lehet a 13. havi
Simonovits András nyugdíjszakértő szerint az utóbbi időben egyre erősebbek a nyugdíjas korosztályon belül a feszültségek. Mint mondta, nem csoda, hogy az ellenzék vonzó ajánlatokkal bombázza az idősebb választókat, de – ahogy fogalmazott – nagyon körültekintően kell belefogni a változtatásba. Mivel csak az MSZP-nek van kidolgozott terve, igazán csak ennek hatását lehet vizsgálni, ám ez sem könnyű, hiszen képtelenség figyelembe venni az állomány cseréjét, nevezetesen azt, hogy négy év alatt az idősebbek meghalnak, és négy fiatalabb korosztály lép be a rendszerbe.
A szakértő úgy véli, az indexálás mellett a 13. havi ellátás hatását is érdemes vizsgálni. A pluszellátás visszavezetésének jelenlegi módja javítja ugyan a nyugdíjak nettó keresethez viszonyított értékét, de semmit nem változtat az évjáratokon belüli és az évjáratok közti polarizálódáson. Az idősek 3 százalékának 40 ezer forintot sem éri el az ellátása, az 53. heti ellátással valamennyivel javul a helyzetük. A fokozatosan bevezetett 13. havi nyugdíj hatására évente nekik is csak 2 százalékkal nő az ellátásuk, 2024-re átlagosan 37,8 ezer forintot kapnak majd. A 300 ezer forintnál magasabb összegből élő idősek nyugdíja viszont átlagosan 357 ezerről 378 ezerre emelkedik. Míg a legszegényebbek 2 ezer forinttal járnak jobban négy év alatt, a leggazdagabbak 21 ezerrel.
Ezzel szemben, ha – ahogy az MSZP tervezi – mindenki megkapná az inflációnak megfelelő emelést a nyugdíjának arányában, az afeletti részt, vagyis a béremelkedés alapján járó összeget viszont egyenlően osztanák el az ellátásban részesülők között, emellett minden nyugdíjas számára azonos összegű lenne az úgynevezett 13. havi ellátás, a nyugdíjarányok kiegyenlítődnének. A legszegényebbek járandósága 16 ezer forinttal nőne, a leggazdagabbaké pedig 9,7 ezerrel.
Simonovits András megjegyezte: ha tovább akarják csökkenteni a nyugdíjak közötti polarizációt, akkor a legkisebb nyugdíjak felzárkóztatását meg kell lépnie a következő kormánynak.
