kormányzás;nyitás;

2021-04-17 07:55:21

Kínzó kérdések

Ön hány ezer fertőzött, hány lélegeztetőgépre kerülő ember, hány honfitársunk élete árán nyitná újra az országot? Vagy hány elbocsájtott munkavállaló, becsődölt kisvállalkozás, tönkrement egzisztencia feláldozásával tartaná még sokáig szorosan a zárlatot? Az ön toleranciaszintjébe hány Covidban megbetegedő pedagógus, iskolai, óvodai dolgozó fér bele? Vagy hány olyan szülő, akinek a munkaadója éppen most vesztette el a türelmét az otthon maradt gyerekek miatt kényszerből kivett szabadságok meg a táppénz miatt?

Csak azért, mert ezeket a kérdéseket mindenkinek fel kell(ene) magában tennie, amikor a nyitás-nem nyitás, iskola-nem iskola ügyeiben állást foglal. Nem olyan bonyolult képletek ezek. Gyorsabb nyitás: több beteg, több halott. Lassabb nyitás: több kár a gazdaságban. Mert persze lehet bírálni a konkrét gazdaságmentő lépéseket, a válságban a profi sportra elszórt pénzeket, de olyan sehol nincs, hogy egy kormány sérülésmentesen vezényli át az adott országot a járványon.

„Csak” ezeket kell mérlegelniük a döntéshozóknak. És meggyőződésem, hogy ezek a számítások léteznek is valahol – hiszen bármely felelős kormány asztalán ott a helyük. Más kérdés, hogy semmit nem tudunk róluk. Talán ott kezdődne a választók felnőttként kezelése, hogy ezeket az ügyeket elmagyarázzuk nekik. Netán „nemzeti konzultációt” indítunk a kérdésekről. (Én magam mindenesetre nagyon kíváncsi lennék az eredményre.) De ehelyett azt látjuk, hogy a harmadik hullám tetőpontja a magyar közbeszéd mélypontját hozta csak el a kormány részéről az ellenzék „halálpornózásával”, az ellenzéki politikusok szájából pedig a kabinet obligát „halálkormányozásával”.

Egy évvel a választás előtt a magyar politika ott tart, hogy kölcsönösen tömeggyilkosozza a másik oldalt. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ezt hová lehet még fokozni.