Nullák

Mint tudjuk, a kormányzatnak minden élet számít, ezért ma, a koronavírus-járvány harmadik hullámának tetőfokán, több mint 25 ezer megfertőződött honfitársunk halála után kinyithatnak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai. Több százezer kisgyermek térhet vissza az intézményekbe, óvónénikkel, tanítóikkal együtt. A járványadatok még mindig rosszabbak, mint március elején, amikor zárásra került sor, de nem baj, az adatok lehetővé teszik az iskolák részleges, az óvodák teljes nyitását.

Nem értik, ugye? Nincsenek egyedül. Az elmúlt egy-két hétben egyetlen szakértő, érdekvédő, kormánypárti vagy akár ellenzéki politikus sem tudta hiteles, minden kétséget kizáró szakmai érvekkel alátámasztva megvilágítani, mi alapján dönthetett a kormány amellett, hogy az oktatási-nevelési intézmények megnyitása éppen most időszerű, és teljesen biztonságos is. Senki nem tudta megnyugtatni a szülőket, hogy nem lesz baj, ha beküldik a gyerekeket. Senki nem tudta megnyugtatni a pedagógusokat, hogy az első csokor “sárkányfű”, amit a többség nemrég megkapott, tényleg elegendő, hogy elriassza a sárkányt.

A miniszterelnök magyarázkodása is csak fokozza a kétségeket. Először a “zemberekre” akarta kenni a felelősséget, mert a nemzeti konzultációban azt mondták, először az iskolák nyissanak. Csakhogy erről nem is kérdezték őket. Ezután az Egészségügyi Világszervezet, a WHO protokollját hozta fel, amiben állítólag olyasmit írnak, hogy nyitáskor elsőként az iskolákat kell kinyitni. Csakhogy a WHO ajánlásaiban ilyen javaslat nincs.

Hallhattuk azt is, még egy félig-meddig hitelét vesztett doktor szájából is, hogy a Covid-19 a gyerekekre nem annyira veszélyes. Miközben gyűlnek a vírusmutációk, és egyre több fiatal kerül kórházba, lélegeztetőgépre. A pénteki adatok szerint 27 fertőzött, 14 év alatti gyerek volt kórházban, ketten lélegeztetőgépen. Statisztikailag minimális, a nullához közli arány.

Emberileg viszont tragikus. Egy is sok lenne. A döntések tekintetében ők mégsem gyerekek. Hanem nullák.