"Nem lehetett jó döntést hozni: ha nem jövünk, lemarad a gyerek, így viszont retteghetek, elkapja-e a vírust"

Orosz ruletthez hasonlítják az iskolák és óvodák újranyitását.

Három szülő beszélgetett hétfőn reggel a csepergő esőben a kaposvári iskola, miután elköszöntek gyerekeiktől, akik március 5. óta először léphettek be az intézmény kapuján. Kásler Miklós Emmi-miniszter másfél hónappal ezelőtt rendelte el – március 8-tól – az átállást a digitális oktatásra, első lépésben a hónap végéig, amit aztán meghosszabbítottak április 19-ig. Orbán Viktor miniszterelnök aztán a szülői, szakmai és diákszervezetek tiltakozása után – és ellenére - április 14-én bejelentette, az újranyitás jegyében csak az alsó tagozaton áll vissza a normál oktatás, illetve kinyitják az óvodákat, a felsősök és a középiskolások május 10-ig továbbra is online tanulnak. A szülők, akik a koronavírus-fertőzéstől félve nem akarják iskolába vinni gyerekeiket, megtehetik, a hiányzás ugyan igazoltnak számít, ám 250 óra távollét után osztályozóvizsgát kell tennie a gyereknek. A tanévből még kilenc hét, a harmadik és negyedik osztályosoknak valamivel több, mint 250 tanóra van hátra…

- Ez egy baromság, sokkal rosszabb a járványhelyzet, mint amikor bezárták az iskolát – heveskedett Andrea, akinek negyedikes a lánya. Fia elsős, őt azért hozta el, mert a kicsiknél a digitális oktatás teljesen hamvába holt kísérletnek számított, a gyerek nem értette, ha otthon van a játékai között, miért kell neki egész délelőtt az íróasztalnál ülni.

- Nem lehetett jó döntést hozni: ha nem jövünk, lemarad a gyerek, így viszont retteghetek, elkapja-e a vírust – szólt közbe Éva. – Röhej, hogy március előtt simán adták online is az órákat a tanító nénik, így akik karanténban voltak, vagy a szüleik úgy döntöttek, már akkor sem járnak iskolába, követni tudták az anyagot. Most viszont múlt csütörtökön megírták a tanítók, hogy nem lehet online közvetíteni az órákat, megtiltották nekik.

- Az osztály Facebook-csoportjában a szülők több, mint fele nem akarta elengedni a gyerekét, egymást győzködték, hogy maradjon mindenki otthon, s akkor kénytelenek lesznek megmaradni a digitális órák mellett – jegyezte meg Andrea. – Persze valaki felnyomta a beszélgetést az iskolának, a tanárok pedig megsértődtek, erre sokan visszakoztak. De így is az osztály negyede hiányzik.

- Mert ilyen hülye ez a közösség – kontrázott Éva. – A szomszéd gyereke az egyik Kaposvár melletti falu iskolájába jár, az osztályukban a 28 gyerekből 24-et otthon tartottak. Na, náluk maradtak az online órák!

Katalin egy elsős és egy másodikos fiú kezét fogva érkezett egy másik, kaposvári lakótelepi iskolához. Mint mondta, nem volt kérdés, hogy amint lehet, hozza a gyerekeket, ugyanis eddig is komoly problémát okozott számukra a felügyelet.

- A férjem két műszakban dolgozik, én fél nyolctól fél ötig, valamelyikünknek mindig szabadságot kellett kivennie – legyintett. – Ezzel persze ugrott a nyaralás. Szegény gyerekeknek ez egy ilyen év lesz, ugyanis a tavaszi szünetben elkaptuk a vírust, karanténban volt az egész család. Az egyetlen pozitívum, hogy most nyugodtabban hoztam el őket, elvileg ugyanis nem kaphatják el ismét ilyen rövid idő alatt. Mert tuti, hogy lesz fertőzés!

- Ettől tartunk mi is – vette át a szót Bertalan, aki negyedikes fiával és másodikos lányával érkezett nem sokkal a becsengetés előtt. – Ha Németországban élnénk, nem lenne gond a nyitás, ott ugyanis elég fegyelmezettek az emberek, s ha gyanús, hogy beteg a gyerek, nem viszik iskolába. Itt viszont… Tavaly télen, amikor még sehol sem volt a koronavírus, naponta három-négy lázasgyerek ücsörgött az osztályban.

Ettől félnek a kaposvári óvodákban is. Több óvónővel beszéltünk, akik szerint felelőtlenség volt kinyitni az ovikat, maradhatott volna az eddigi felügyeleti rendszer.

- Hat-nyolc gyerek volt a lezárás alatt, ekkora létszámnál megoldható, hogy az altatásnál, étkezéseknél meg legyen a megfelelő távolság – mondta az egyik óvónő. – Most tulajdonképpen tele vagyunk. Persze megértem a szülőket, a gyerekeknek rossz volt otthon, egyedül, ennyi idős korban nagyon igénylik a társaságot. De hogy tartassuk be velük a szabályokat? Nem értik, hogy nem mehetnek közel egymáshoz, s nem lehet egész nap rájuk erőltetni a maszkot. És hogyan vigasztaljak két méterről egy síró kisgyereket? Ráadásul a nevelők fele nincs beoltva, mert fél éven belül koronások voltak, azaz elvileg védettek. Csakhogy van olyan kolléganőm, aki három hónap alatt kétszer is megfertőződött. Csoda, ha félünk?

- Nem hoztam volna be az ikreket, ha nem kellene dolgoznunk a férjemmel – mentegetőzött Regina. – Eddig is kalákában vigyáztunk a gyerekekre a baráti körünkkel, egy-egy napot minden családból lecsípett valaki, s otthon maradt hat kicsivel, de a főnökeink most azt mondták, már van óvoda, így többet nem hunynak szemet. Egyikünk sincs még beoltva, csak reménykedünk, nem hoznak haza semmit a gyerekek, amire a fertőzöttségi adatokat nézve nem sok esélyt látunk. Olyan ez a nyitás, mint az orosz rulett: előbb-utóbb úgyis megszívjuk.