Szíria rémképe kísért Mianmarban

Egyes jelek arra utalnak, hogy a demokráciapártiak békés ellenállása fegyveres népfelkelésbe is átcsaphat. Az eddigieknél is durvább vérontást csak a mielőbbi kiegyezés akadályozhatná meg.

Már több mint két és fél hónapja tart a látszólag végtelenül kegyetlen hadsereg, a Tatmadav és a nem kevésbé elszánt civilek véres tusája a dél-ázsiai Mianmarban. A küzdelem meglehetősen egyoldalú – a polgárok általában kisebb-nagyobb békés felvonulásokon követelik a demokrácia visszaállítását, miközben a februárban hatalmat magához ragadó katonai junta régóta bevált stratégiájához, a lakosság terrorizálásához folyamodik.

– magyarázta a Népszavának Avinash Paliwal, a Londoni Egyetem Távol-keleti és Afrikai Tanulmányok Intézetének (SOAS) dél-ázsiai kül- és biztonságpolitikát kutató adjunktusa.

A demokráciapártiak azonban nem hagyják magukat megtörni, sőt a jelek szerint készen állnak a fegyveres ellenállásra is, ami gyökeresen megváltoztatná a konfliktus természetét. Március végén a Thaifölddel határos területeken aktív kisebbségi milícia, a Karen Nemzeti Unió rajtaütött a Tatmadav egyik támaszpontján, amelyre a hadsereg a térségbeli falvak bombázásával válaszolt. Április elején két északnyugat-mianmari településen is házi készítésű fegyverekkel szálltak szembe a helyiek a hadsereg kiérkező alakulataival. Múlt héten pedig egy eddig ismeretlen csoport, az országot keresztülszelő folyó nevét viselő „Iravádi Szövetségi Hadsereg” jelentette be a Facebookon, hogy önkénteseket toboroz a junta megdöntésére. A törvényhozás rejtőzködő tagjaiból nemrég megalakult árnyékkormány szóvivője pedig hétfőn elárulta a Reutersnek, hogy egyeztetnek a különböző etnikumú milíciákkal egy közös védelmi erő létrehozásáról.

Mianmarban korántsem szokatlanok fegyveres konfliktusok: az ország 1948-as függetlenné válása óta különböző, etnikai alapon szerveződő milíciák harcoltak, illetve harcolnak az autonómiáért, kisebbségi jogokért. Paliwal azonban úgy látja, példátlan és veszélyes fordulat lenne, ha a jelenlegi ellenállásban részt vevő civilek tömegesen fegyvert ragadnának. „Ez még több vérontással járna, hiszen a konfliktus ezúttal Mianmar buddhista többségű magjába gyűrűzne be.”

Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa attól tart, hogy Mianmarban a szíriai forgatókönyv ismétlődik meg. „Ott is azt láttuk, hogy a békés tüntetésekkel szemben felesleges és egyértelműen aránytalan erőszakot alkalmaztak. Az állam saját népével szembeni brutális, kitartó elnyomása oda vezetett, hogy egyesek fegyvert ragadtak, majd az egész ország egyre mélyebb és gyorsan szélesedő erőszakspirálba süllyedt” – írta Bachelet múlt heti közleményében. Felidézte: az akkori emberi jogi főbiztos, Navi Pillay 2011-ben arra figyelmeztetett, hogy katasztrofális következményekkel jár, ha a nemzetközi közösség képtelen egységes választ adni. Az idő igazolta Pillay szavait, Szíria mára árnyéka lett egykori önmagának, számos városát rommá lőtték, a harcokban szírek százezrei haltak meg és milliók kerestek menedéket a környező országokban és Európában – a konfliktus egy a II. világháború óta nem látott mértékű menekülthullámot idézett elő. Mianmar szempontjából vészjósló, hogy a nemzetközi közösség ezúttal sem egységes.

A Nyugat ugyan folyamatosan nyomást gyakorol, az Egyesült Államok és az Európai Unió éppen hétfőn foganatosított újabb szankciókat, ám Washingtonnak vagy Brüsszelnek csekély ráhatása van a mianmari eseményekre, főleg úgy, hogy a juntának akadnak pártfogói is. Az egyik legjelentősebbnek éppen Oroszország látszik, amely például előzőleg óva intette az EU-t a büntetőintézkedések bevezetésétől. A szakértő szerint a háttérben üzleti megfontolások állnak: „Moszkva egyetlen érdeke, hogy fegyvereket adjanak el, a mostani konfliktus pedig megfelelő környezetet biztosít ehhez.” Paliwal arra is rámutatott: az oroszok álláspontja nem feltétlenül fenntartható, mivel a térség befolyásosabb hatalmai, Kína és India velük szemben egyaránt a krízis mielőbbi rendezésében érdekeltek. A SOAS adjunktusa kiemelte továbbá: noha sok mianmari az ellenkezőjét hiszi, Peking valójában nem a Tatmadav pártján áll, hanem egyensúlyozni próbál, a demokráciapárti árnyékkormánnyal is jó kapcsolatra törekszik.

– nyilatkozta lapunknak Avinash Paliwal.

A mianmari válság dinamikáján igazán csak a térségbeli országok változtathatnak, ezért fontosnak ígérkezik a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) szombaton esedékes rendkívüli csúcstalálkozója. A dzsakartai tanácskozásra a mianmari hadsereg főparancsnokát, Min Aung Hlaing tábornokot is meghívták – annak ellenére, hogy a szervezet hivatalosan nem ismerte el a junta legitimitását. Az ASEAN azért gördíti ki mégis a vörös szőnyeget neki, hogy beindítsák a párbeszédet, a Tatmadav eddig ugyanis nem volt hajlandó érdemben tárgyalni más országok küldötteivel. Elemzők szerint a krízisből csak a politikai megoldás jelenthet kiutat, de a szakértők, diplomaták és döntéshozók ugyanezt mantrázzák Szíria kapcsán immár több mint 10 éve. A mianmariak csak reménykedhetnek, hogy esetükben a külföldi hatalmak közvetítésével ezt meg fogják találni, még mielőtt az egész ország véres polgárháborúba süllyedne.