Hétfőn Németh Zsolt az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke bejelentette, hogy a Fidesz-delegációja a strasbourgi Európa Tanácsban csatlakozott az Európai Konzervatívok - Demokratikus Szövetség nevű frakcióhoz, amelynek egyebek mellett a német jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) párt is tagja is. Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter ezzel kapcsolatban az ATV-nek azt mondta, hogy „kétoldalú módon az AfD-vel nem ápolunk kapcsolatot. A mi partnereink Németországban az uniópártok, a CDU és a CSU”. Ez elképzelhető ugyan, de nem kétséges, hogy a programot illetően a Fidesz fényévekre került a német uniópártoktól, az AfD-vel viszont sok tekintetben hasonlítanak egymáshoz.
Ami a külpolitikát illeti, a magyar kormánypárthoz hasonlóan a német radikálisok szintén közel érzik magukhoz Oroszországot. A párt folyamatosan azt követeli, vessenek véget a Moszkva ellen még a 2014-es krími beavatkozás után elrendelt uniós büntetőintézkedéseknek. Az AfD szélsőjobboldali politikusa, Björn Höcke tavaly év elején az orosz állami televízióban elismeréssel illette Oroszországot és azt ecsetelte, hogy Kelet-Németországban milyen jó kép alakult ki az oroszokról. Az eltelt években az AfD delegációi többször is jártak Moszkvában, amelyet egy ízben maga Szergej Lavrov külügyminiszter fogadott, ami szokatlan a diplomáciában.
Kínával kapcsolatban már nem ennyire egyértelmű az AfD politikája. Az Alternatíva egyik európai parlamenti képviselőjéről, Maximilian Krahról közismert, hogy szoros szálak fűzik Pekinghez, és a Huaweinek az németországi 5G-hálózat kiépítése mellett kampányolt. Krah egy ízben az emberi jogok megsértését Peking belügyének nevezte, ami lássuk be, nem áll távol a magyar külügy álláspontjától. Roland Hartwig, az AfD külpolitikai ügyekkel foglalkozó politikusa szerint az ujgurok átnevelése csak azt a célt szolgálja, hogy integrálják őket a modern kínai társadalomba. Ugyanakkor az AfD parlamenti képviselője, Armin-Paulus Hampel azért bírálta a szövetségi kormányt, mert azzal a Kínával folytat párbeszédet, amely „évről évre több ezer kivégzést hajt végre”.
Az AfD családpolitikát konzervatív antifeminizmus jellemzi, a párt keresztény-fundamentalista nézeteket hirdet és a férfi és a nő hagyományos szerepét hangsúlyozza, elutasítja az esélyegyenlőségi politikát, a nemek közötti esélyegyenlőség érvényre juttatását. Ellenzi a női kvótákat és a nemi identitások esetleges eltörlését. Az AfD olyan kampányokkal hívja fel magára a figyelmet, miszerint „Állítsuk meg a gendermániát”. 2016-ban a gendernek a nyelvben való megjelenése ellen foglalt állást.
Ami bevándorláspolitikáját illeti, bár támogatja a munkaerő szabad áramlását, de 2015 novemberi határozatában kifejtette, felső határban kell szabályozni, hány menekültet engedjenek az országba és el kell törölni a menekültcsaládok egyesítését. Az AfD a menekültügyi egyezmény felülvizsgálatát követeli az „Európát fenyegető népességrobbanás miatt”. 2016-ban elfogadott kiáltványa szerint „az iszlám nem tartozik Németországhoz. A párt a minaterek és müezzinek imára való felhívásának eltörlését követeli, betiltaná a teljes arcot eltakaró fátylat. Az AfD ugyan azt állítja, kiáll a sajtószabadság mellett, de „ez csak az emberi jogokkal összhangban” képzelhető el.
Az AfD politikusai rendre elismerően beszéltek Orbán Viktorról. Alice Weidel frakcióvezető 2018-ban azt írta közösségi oldalán, nem a magyar kormányfő jelent veszélyt a demokráciára, hanem Brüsszel. 2021 márciusában Jörg Meuthen pártelnök „nyilvánvalónak” nevezte, hogy Orbán Viktor és a Fidesz tartalmilag sokkal közelebb áll az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportjához, mint az Európai Néppárthoz, ami „megmutatkozik a migráció, az identitás és a nemzeti szuverenitás kérdéseiben”.
