Általánosnak tűnik már az az elemzői vélemény, hogy Orbán készül a választási vereségre, ezért viszi ki - most alapítványokba – oly szorgalmasan az állami vagyont. Ám ha engem kérdeznek erről, meggyőződéssel állítom: Orbán Viktor egyáltalán nem készül a választási vereségre, sokkal inkább az jár a fejében, hogyan tudná még inkább stabilizálni, vagy - Lázár Jánossal fogalmazva - örökké tenni önmagát. Tizenegy éve ezt teszi, már az új alaptörvény is ebben a szellemben fogalmazódott; igazán nem hihetjük, hogy a Fidesz elnöke már kormányzása első éve után a bukásra gondolt.
Nem, ő olyan rendszert akart kialakítani, trónra lépése első pillanatától, amelyben ellehetetleníti, a lehetséges minimumra csökkenti mindenki más, a NER-en kívül helyezkedők mozgásterét; ezt nevezi Fleck Zoltán autoriter alkotmányosságnak. Én inkább látszat-demokráciának hívnám, olyan látszatok fenntartásával, amelyek megteremtik a lopakodó diktatúra lehetőségét. Mint a békát, úgy főzte meg kormányzása tizenegy éve alatt a társadalmat.
És most itt állunk: létrejött a totális mélyállam, amely akkor lép működésbe, ha a jelenlegi rezsim elbukja a választást. Szóval Orbán úgy készül egy váltásra, hogy közben megőrizze a hatalmát, még akkor is, ha formálisan nem ő a miniszterelnök. De nem most jött erre rá, hanem 2010 óta tudatosan járja ezt az utat. A már idézett Fleck Zoltán így fogalmazza ezt meg az Élet és Irodalomban: "A NER egésze, a Kúria elnökének megválasztásáig arra a logikára épült, hogy ne kormányozhasson más. A miniszterelnök a maga képére formálta a közjogi berendezkedést, és azt más nem tudja működtetni.” Bárándy Péter ezt úgy foglalta össze a Hírklikknek adott interjújában, hogy létrejött a mélyállam, amelyben „az igazgatás, minden szervezet, minden szervezet személyi állománya, kialakított hatásköre lehetetlenné teszi a következő hatalom számára a kormányzást.”
Feltételezve, hogy a 133 bátor ember segítségével nem születik még egy, a jelenleginél is manipulatívabb választási törvény, és azt is, hogy a pandémiára hivatkozva nem tolják el a választásokat, az válik a legsúlyosabb kérdéssé, hogy vajon felszámolható-e ez a mélyállam. Ha jól számolunk, ma közel egymillió ember megélhetését biztosítja közvetlenül ez az adminisztráció, ők ennek a mélyállamnak az alkotó elemei, fogaskerekei. Ők, ha köztük akadnak is olyanok, akiknek elegük van ebből a rezsimből, nem lesznek érdekeltek abban, hogy változás legyen. Pontosan tudják, hogy az elmúlt évtizedben ők nem látták el a feladatukat, nem kontrollálták a hatalmat, mint tenniük kellett volna, ellenkezőleg: mindenben kiszolgálták azt. (Lásd most az Állami Számvevőszéket, amelynek a civil szervezeteket kell majd ellenőriznie…) Ezt a helyzetet akarja feloldani Vörös Imre vagy Fleck javaslata, a populáris alkotmányosság létrehozásával. Azaz a nép által megszavazott új alkotmánnyal. De vajon van-e erre idő, amikor épp most hosszabbítja meg öt hónappal a veszélyhelyzetet a parlament? Pont azért, hogy a mélyállam hadd durmoljon tovább.