Előfizetés

Amiben a Fidesz egyetért az SZDSZ -szel

A Fidesz nem szereti közalkalmazotti jogviszonyt. Nem szerette az SZDSZ sem.  A felsőoktatási modellváltás kevésbé tárgyalt következménye, hogy sok ezer egyetemi-főiskolai munkavállaló veszítette és veszíti el törvény erejénél fogva a nagyobb munkajogi védettséget jelentő közalkalmazotti jogviszonyát. Nem előzmény nélküli ez a vonal: így jártak a közgyűjteményi alkalmazottak is, vagy az MTA-tól elvett kutatói hálózatok beosztottjai. L. Simon László fideszes képviselő a parlament 2020. április 21-i ülésén kijelentette: „Tulajdonképpen első ránézésre a közalkalmazotti bértáblához való igazodás biztonságot is jelent, hiszen az egy garantált szerkezet, ugyanakkor nincsen benne a közalkalmazotti bértáblában az a lehetőség, hogy az intézményvezető kellőképpen differenciáljon, hogy a minőségi munkát, a tehetséget, az ambíciót, a kimagasló kutatási képességet és tudást honorálja.” Magyar Bálint SZDSZ-es miniszter a Magyar Narancs hetilapnak 2006 februárjában ezt mondta: „Ilyen volt például a közalkalmazotti státus és az ezzel járó kötöttségek fenntartása a felsőoktatásban (mint meghozandó kompromisszum az akkori törvénymódosítás érdekében- szerk.), amely alapvetően teljesítmény- és versenyellenes. Pedig a diákoknak, a tudománynak, egész Magyarországnak alapvető érdeke lenne, hogy teljesítmény- és versenyelvű szabályozás legyen ezen a téren”. Vagyis: mind a Fidesz, mind az akkori SZDSZ úgy vélte, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt vissza kell szorítani. A mostani kormánypárt fizetésemelési ígérettel igyekezett lenyeletni a munkajogi védelem csökkentésének keserű piruláját, nem említve meg, hogy a béremelést a közalkalmazotti jogviszony egyáltalán nem zárta ki (pl. a bértábla számainak, szorzóinak emelése vagy más pótlékok révén). Maradva a felsőoktatásnál: a már említett interjúban Magyar Bálint szomorúan vette tudomásul, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a felsőoktatási intézmények új testületeit, a gazdasági élet reprezentánsaiból álló ún. irányító testületeket, amelyek érdemi döntésekkel szólhattak volna bele a főiskolák, egyetemek által hozott fontosabb döntésekbe. A Fidesz tanult Magyar Bálinttól: a NER időszakban meghozott nemzeti felsőoktatási törvény konzisztóriumokat ültetett az egyetemek nyakára, és e konzisztóriumok tagjainak a többségét a fenntartó (a minisztérium) delegálta. Az indok SZDSZ-ízű volt: legyen szorosabb kapcsolata a felsőoktatásnak a gazdasági élet szereplőivel. A Fidesz itt azonban már jelentősen túllépett az egyetemi autonómia korlátozásán az SZDSZ-hez képest: a kormány által kinevezett kancellárok vétójogot kaptak az intézmények gazdasági ügyeit érintő (azaz kiemelten fontos) ügyekben. És végül: az SZDSZ kedvelte a nyugati multinacionális cégeket, míg a Fidesz a 2010-es rendszerváltás után erőteljesen a „multik” ellen folytatott kommunikációs hadjáratot, és ezt tettek is kísérték. Az Orbán-kormány jelentősen megemelte a bankadót, bevezette a főleg multikat sújtó kiskereskedelmi pluszadót, reklámadót. Ám nem egy külföldi nagy céggel kötött később stratégiai megállapodást a kormány, és sok-sok milliárddal támogatja a mai napig a Magyarországon lévő nyugati cégeket (igaz, nem csak azokat: a kínai cégekkel is jó együttműködésre törekszik). A reklámadó mértékét – igaz, az EU erőteljes nyomására – jelentősen lecsökkentették, sőt átmenetileg le is mondtak róla. A Fidesz és az őket támogató megmondóemberek, értelmiségiek számos alkalommal kárhoztatják még ma is az egykori liberális párt szerintük nemzetveszejtő, magyarellenes, globalista politikáját. Ám Orbán Viktor nem szégyell tanulni egykori liberális ellenfeleitől sem, igaz, ezt persze nem veri nagy dobra.        

Már a pótkötél is rövid

Régen, a piacgazdaságra való visszatalálás hajnalán fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, amely kötelezi a kormányt, hogy pótköltségvetést készítsen olyankor, ha év közben a körülmények a büdzsé teljesítését veszélyeztető módon megváltoztak. Magyarán ha nem lenne miből fedezni az egészségügyi, oktatási, szociális, rendvédelmi kiadásokat. Könnyedén belátható: a 2021-es esztendő megfelel ezeknek a paramétereknek, ugyanis a kormány - az Európai Bizottság időben elhangzott figyelmeztetése ellenére - már 2020 késő tavaszán elfogadtatta a képviselőkkel az idei büdzsét. Annak ellenére, hogy Brüsszel azt kérte: az év során minél később tegye ezt, mert a járvány okozta gazdasági válság hatásai tavaly május-júniusban még megfoghatatlanok voltak, ezért az európai közösség a veszteséget kompenzáló támogatási programra készült. A NER azonban elengedte a füle mellett a figyelmeztetést, így  a 2021-es költségvetésnek egyetlen száma sem stimmel, az év megjelölésétől eltekintve. Jönnie kellett hát a pótköltségvetésnek, amely korrigálja mindazt, amit a Fidesz-kormány csökönyössége törvénybe iktatott. A NER-től azonban a korrekció idegen. Most sem önszántukból tették. A kezdeményezés nem a Karmelita kolostorból vagy a József nádor térről indult, hanem a Költségvetési Tanácstól (KT), amely - ez akár meglepően is hangozhat - tette a dolgát. Ilyesmire szinte emberemlékezet óta nem akadt példa. De most Kovács Árpádnak, a testület elnökének ingerküszöbét is áttörte az idei 4000 milliárd forintos hiány, melynek  belső összetételét elrejtette a kormány. A bevételi és a kiadási előirányzatok változásai közül csak azokat kívánták bemutatni, amelyekről az Országgyűlés hivatott dönteni, azokról viszont bőszen hallgattak, amelyeket a kormány saját hatáskörében hajtott végre. A pótköltségvetés tervezete törvényesíti azt a rendszerszintűvé vált gyakorlatot, hogy szakmányban fizetnek ki hatalmas összegeket a kormányfőhöz és családjához közel állók számára, annak álcája alatt, hogy mindezt a gazdaság védelme, illetve talpra állítása kedvéért teszik. A KT-nek, illetve elnökének kritikáját csak tessék-lássék módon tette magáévá a költségvetés elkészítésééért felelős pénzügyi tárca. Mindössze annyit tettek, hogy a jogcímeket kibővítették, de úgy, hogy továbbra is rejtély marad annak a részletes kifejtése, a NER számára mit is jelent a gazdaság védelme, és milyen indokok alapján vált ennek részévé például a vadászati világkiállítás vagy az eucharisztikus világkongresszus folyamatosan bővülő támogatása - hogy a másik oldalon az önkormányzatok kivéreztetéséről ne is beszéljünk.  A kormánynak most konszolidált költségvetést kellene bemutatnia ahhoz, hogy Brüsszeltől 2511 milliárd forint helyreállítási támogatást kapjon, és lehetőség nyíljon 3384 milliárd forint hitel felvételére is. Az előjelek baljósak. Az év eddigi szakaszában sikerült rekord mélységű hiányt produkálniuk, míg az adóbefizetőktől származó bevételek csúcsra jártak. A gyanús kifizetések fedezetére ennyi sem volt elég.

A Zöld Halál

Remélem, senki nem fogja félreérteni ezt az írásomat. Akinek van humorérzéke és érti a viccet, az biztosan nem, ám attól tartok, sok olvasó eltéved a fake news világában. Előre leszögezem tehát, hogy ami itt olvasható, az mind tiszta fikció, és semmi köze az úgynevezett valósághoz. Mondhatni, irodalom, azon belül is sci-fi. A mostani, Kínából indult világjárvány alatt gyakorta eszembe jut Kurt Vonnegut regénye, amelyet még évtizedekkel ezelőtt nagy élvezettel olvastam, de ma már csak a történet fő szálaira emlékeztem. Nem baj, levettem a könyvespolcról, pontosabban elkértem a lányomtól, és ő vette le a könyvespolcáról. A Börleszk avagy nincs többé magány (Slapstick, or Lonesome no more! 1976) – Európa Könyvkiadó, Bp. 1981 – című regényről van szó, amelyet Borbás Mária fordított és Réber László rajzai illusztrálnak. Ez egy disztópia, vagyis negatív utópia, de rengeteget lehet röhögni rajta. A történet szerint Egyesült Államok utolsó elnöke, dr. Wilbur Nárcisz-11 Swain, a Rockefeller család sarja, immár Manhattan királyaként éldegél lányunokájával és annak szeretőjével az Empire State Building első emeletén. Legközelebbi szomszédja, a másfél kilométerre lakó Vera Evetke-5 Zappa rabszolgákat tart, akikkel nagyon jól bánik. Unokájának és párjának leghőbb vágya, hogy egyszer Evetke-5 rabszolgái legyenek. „Látogató ritkán téved ide a szárazföldről. A hidak leszakadtak. Az alagutak beomlottak. A hajók messze elkerülnek bennünket, mert félnek a szigeten dúló járványtól, amelynek »Zöld Halál« a neve. És ennek a járványnak köszönheti Manhattan a »Halál Szigete« becenevet.” Wilbur Nárcisz-11-nek volt egy lányikertestvére, Eliza Mellon Swain, akivel együtt nevelkedtek, de mivel „szörnyszülöttek” voltak – hat-hat ujjal a kezükön és a lábukon és egy-egy pár fölösleges mellbimbóval –, a világtól elzárva nevelték őket, ám luxuskörülmények között. Eljátszották, hogy idióták, ám ha együtt voltak és összedugták a fejüket, a világ minden problémáját meg tudták oldani. Így megoldást találtak a gravitációra, amely a kínaiak érdeklődését is felkeltette, és egy napon a Földön a nehézkedés a sokszorosára nőtt, térdre kényszerítve minden két- és négylábút és lerombolva szinte minden épületet, a civilizációt (Más napokon viszont olyan csekély volt a gravitáció, hogy minden hímnemű lénynek erekciója támadt.) A kínaiakat azonban ez már nem érintette, ők ugyanis önmagukat miniatürizálva, a Marsra költöztek. Eliza, aki egy görgetegeben halt meg a Marson, elhunyta után egy csövön keresztül felvette a kapcsolatot még élő fivérével. Összedugva a fejüket, kiderítették, hogy a „Zöld Halált mikroszkopikus kínaiak okozták, noha békés szándékúak voltak, és nem akartak kárt tenni senkiben. Ennek ellenére gyógyíthatatlanul veszedelmesek voltak a normális méretű emberekre, akik belélegezték vagy lenyelték őket.” Eliza amúgy azért kereste fivérét, mert „meg akarta találni a módját, hogyan lehetne megreformálni azt az elképesztően elégtelen” túlvilágot: „agyonunjuk magunkat! (…) Mihelyt teheted, röpíts golyót az agyadba!”