Ki volt a múlt század legnagyobb hatású magyar újságírója? Vigyázat, becsapós a kérdés: akiről szó lesz, sok mással is foglalkozott, és a legkevésbé sem hírlapi cikkei miatt tartja számon az utókor. Mozgalmas ifjonti éveiben, mielőtt egy korszakos találmány megváltoztatta az életét, volt katonaszökevény, hipnotizőr, autóversenyző, festőművész, grafológus is, és a felsorolás korántsem teljes.
Bíró László József (1899–1985), ez bámulatosan sokoldalú tehetség a golyóstoll feltalálójaként lett világhírű. A terézvárosi fogász fia olyannyira kalandos fordulatokról számol be Csendes forradalom című önéletrajzában, hogy az olvasó álmélkodása bizony néha hitetlenkedésbe csap át. Ám az vitathatatlan, hogy nagy, elismert újító lett, műszaki képzettség és diploma nélkül is.
Pedig nem neki jutott eszébe elsőként a golyóhegyű írószerszám. Megelőzték amerikai, német, cseh kísérletezők is, csakhogy az ő eszközeik használhatatlanok voltak, mert folytak. Ám Bíró vegyész fivére, György olyan sűrű tintát kotyvasztott, ami nem csöpög. Hozzá az ügyes szerkezetet egy kávéházi ismerős, Goy Andor írógépműszerész készítette. A „pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll” szabadalmát mégis egyedül Bíró László nevére jegyezték be (1938).
Még abban az évben elfogadták az első zsidótörvényt, mire Schweigerként született, protestáns hitre tért hősünk bölcsen Párizsba távozott, zsebében a találmánnyal. Újabb mesébe illő fordulat következett. Állítólag a szállodai bejelentőlapot töltötte ki, amikor a mellette álló vendég fölfigyelt a tollra. Agustín Justo tábornok volt az, Argentína elnöke, így a dél-amerikai ország tárt karokkal várta a magyar menekültet.
A háború után a golyóstoll meghódította a földkerekséget, sokfelé „biro” vagy „birome” néven. A névadó kétmillió dollárért eladta a gyártási jogokat az Egyesült Államokban, ami a későbbi bevételekhez viszonyítva aprópénz, de szűkölködnie nem kellett többé. Kigondolt még ezt-azt, függönytartót, palackcímke-nyomtatót, golyós dezodort, ampullanyitót, nyomdai tükröt, együtemű belső égésű motort – hogy csak néhányat említsünk két tucatnyi agyvihara közül.
Szülőhazájában negyedszázadra megfeledkeztek az emigránsról, mígnem a hatvanas években egy másik befolyásos pesti tollforgató meginterjúvolta Buenos Airesben. Rényi Péter, a Népszabadság „örökös” főszerkesztő-helyettese úgy állította be, hogy a kapitalisták kihasználták a feltalálót. Bezzeg egykori társán nem sajnálkozott az MSZMP központi lapja, pedig Goy Andor pesti üzemét, ahol a felszabadulás után golyóstollat gyártottak, államosították.
Történetünk attól igazán orwelli, hogy az angol író nyomban a találmány rajongója lett. George Orwell 1946 februárjában, egy segédmunkás több napi bérének megfelelő három fontért vásárolta első golyóstollát. Áldás volt a már nagybeteg szerzőnek, mert így ágyban is írhatott, nem kent össze mindent a tinta. Keltezetlen leveleinek kronológiáját később az segített megállapítani, hogy melyiket írta régimódi töltőtollal, melyiket „biróval”.