keleti nyitás;Kína;Oroszország;

2021-04-27 06:11:26

A mosoly országa

Felgyorsult hazánk lopakodó gyarmatosításának folyamata. Merthogy ez bizony folyamat, ha ezt sokan nem veszik is észre, vagy éppen tagadják. Ez persze nem most kezdődött, már jó ideje tart, akár történelmi távlatot is jelenthet, ha így akarnánk tárgyalni.

De most nem így akarjuk. Maradjunk csak a közelmúltnál, a jelennél és a prognosztizálható jövőnél.

A „soft colonization” nem mai keletű fogalom és jelenség, működik ez régóta, másfelé a világban. Nálunk is. Mert pl. mi másnak lehet nevezni azt az ipari, technológiai, termelési és pénzügyi kiszolgáltatottságot (durvábban: gazdasági gyarmatosítást), amit hazánk gazdasági nyitottsága és ezért (meg az elmulasztott technikai, technológiai és infrastrukturális fejlesztések miatti) kitettsége is jelent? Aminek következtében bizonyos - nem kis - mértékig ki vagyunk szolgáltatva idegen gazdasági erőknek (pl. német autóipar), ami magában rejti – nem is túlságosan eldugva – a politikai döntések kényszerű „igazodásának” kockázatát. De eddig ez nagyobbrészt az EU közösségén és a "Nyugat" gazdasági és politikai kultúráján belül maradt. (Ha barátaim megkérdik, hogy hol a magyar ipar, nem tudok válaszolni.)

Most viszont – hála a „keleti nyitásnak” – ez új szintre lépett és magasabb fokozatba kapcsolt. Kitettség – függőség – kiszolgáltatottság – alávetettség. Jól érzékelhető fokozatai az oly sokszor és fennen hangoztatott „nemzeti szuverenitásunk” leépülésének.

Kezdődött ez Paks2-vel, aminek gazdasági és energetikai szükségessége többszörösen is megkérdőjelezhető, nem beszélve a több évtizedes (és fölösleges) eladósodásunkról. Folytatódott az orosz NBB (Nemzetközi Beruházási Bank) Budapestre településével, ami voltaképp a néhai KGST Fejlesztési Bank gyarmatosítási örököse. Ami annyi kegyúri privilégiumot kapott a szuverenitását Brüsszeltől oly féltékenyen őrző Orbán Viktortól, hogy az már az egész világnak szemet szúrt. A résnyire nyitott ajtóban bent van a láb! Az egyszerű magyar ember – mint én – csak annyit kérdez a maga egyszerű eszével: mit fog ez a posztszovjet bank beruházni Magyarországon? Miért jó ez nekem, egyszerű magyarnak? Ez persze – mint tudható - nem más, mint az oroszországi posztszovjet hatalmi struktúra az EU politikai és gazdasági közösségébe való beépülésének első hazai támaszpontja. Amit Orbán Viktor – nem túlságosan ismert – hatalmi és gazdasági megfontolásai (vagy képzelgései) szerint, a magyar döntési szuverenitás egy jelentős darabjának eladása árán hozott létre. Nagy valószínűséggel a mi bőrünkre. De ez még nem minden.

A „keleti nyitás” másik jelentős "puha" gyarmatosítási eleme az ominózus Budapest-Belgrád vasúti beruházás kínai elköteleződése. Mert mi is történik? A Kínai Népköztársaság elindította az Új Selyemút (Belt&Road Initiative) világméretű terjeszkedésének folyamatát.

Megteheti. Egypárti hatalmi diktatúrájának következtében – nagyrészt saját népe kárára – hatalmas költségvetési többlettel világméretű fejlesztési (értsd: befolyásolási) projekteket kezdett megvalósítani. Főleg a harmadik világ fejlődő országaiban (Afrika, Ázsia). De megvásárolta – a pénzügyi szükségben lévő – Görögországtól a pireuszi kikötőt, amivel a kínai áruk európai beözönlésének folyamatosságát akarja megkönnyíteni. Ennek a gazdasági inváziónak része ez a 700 milliárd (vagy több) forintos vasúti beruházás is. Amit a magyar adófizetők fizetnek néhány évtizeden át, és amiből csak a kínai gazdaság jár jól. Megtérülése ismeretlen. Az egyszerű magyar megint ugyanazt kérdezi: mire jó ez nekem? Hiába kérdezi, nincs válasz! De ebből legalább néhány morzsa leeshet az M&M Kft-nek is. Ha igaz.

Nincs morzsa és nem esik le viszont semmi a Kínai Népköztársaság másik hazai projektjénél: a Fudan Állami Egyetem budapesti campusának létrehozatala, megépítése, működtetése és felügyelete kizárólag kínai szuverenitás. Kínai anyagból, kínai munkásokkal, újabb kínai hitelből (cca. 540 milliárd vagy több), de magyar földön, magyar adósságból jön létre ez a beruházás úgy, hogy annak építésébe és működésébe a magyar kormánynak semmiféle beleszólása nem lehet. Az ajtónyílásban így már két láb van! Ha hihetünk a híreknek. Kérdésem változatlan: miért lesz ez jó nekem?

A pikantériája ennek az újabb „keleti wirtschaftnak” az, hogy ezért cserébe el kellett üldözni egy igazán elsőrangú. magyar működtetésű és felügyeletű (akkreditációjú) egyetemet, a CEU-t. Ahol magyar professzorok oktatták a magyar és külföldi hallgatókat a nyugati szellemi kultúra (mint Bacon, Bayle, Descartes, Gassendi, Montaigne, Morus, Rabelais, Spinoza, stb.) értékeire. Ezzel szemben az új kínai egyetemen nem lehet jelen a szabad gondolkodás szelleme, ellenben a professzoroknak (és talán a hallgatóknak is) hűségesküt kell tenniük a Kínai Kommunista Pártra. Hát ez bizony nem Konfuciusz vagy Lao-Cse szelleme, de még talán Teng Hsziao-pingé sem, annál inkább Mao Ce-Tungé és Hszi Csin-pingé.

Ezzel azonban már nemcsak gazdasági kiszolgáltatottságot teremtett Orbán Viktor a NATO és Európai Unió tagságú Magyarországnak, de szellemi alávetettséget is. Ami végzetesen vezet a számára oly fontos „nemzeti szuverenitás” lebontásán át a politikai befolyásolhatóság csapdájába. Nem csoda tehát, hogy ezt a wirtschaftot „ferde szemmel” nézi Amerika és Európa.

Egyvalamit azonban nem volna ajánlatos elfelejtenie: a „mosoly országának” mosolya mögött kíméletlen kegyetlenség húzódik meg, amit adott esetben könyörtelenül alkalmazni is fognak.