Előfizetés

Számmisztika

A gazdasági sajtó gyakran alkalmazza kiemelésként a hét számát, amely 2021 áprilisának utolsó napjaiban Magyarországon: 0,6. Kétszeresen is. Először úgy szerepel, mint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jegybankárai által korántsem dicséretes makacssággal 2020 júliusa óta változatlan szinten  tartott alapkamat százalékos mértéke. De beleütközünk ebbe a számba akkor is, amikor a pénzügyi államtitkár  meglebegteti az időskorúak előtt, hogy a vírushelyzetre való tekintettel ugyancsak 0,6 százalékos, pótlólagos nyugdíjemelést hajt végre a kormány, feltehetően júniusban, januárig visszamenőleg. A soron kívüli intézkedés oka pedig nem más, minthogy a 2021-re tervezett, évesített 3,0 százalékos infláció már most 0,6 százalékkal magasabb a költségvetési törvényben rögzített kormányzati várakozásnál. Attól pedig ezúttal tekintsünk is el, hogy nincs ma Magyarországon olyan épeszű, az árak alakulását akár csak felületesen szemlélő ember, aki egy esztendeje elhitte, hogy idén a pénzromlás mértéke nem haladja majd meg a 3,0 százalékot. Már csak azért sem, mert a 2020-ra számított nyugdíjas infláció mértéke is elérte a 3,8 százalékot. Ami nem  csoda, hiszen a KSH hivatalos adatai szerint az elmúlt évben alig-alig akadt olyan hónap, amikor az élelmiszerárak - évesítve - ne drágultak volna legalább 7 százalékkal. A szociális érzékéről közismert kormány pénzügyi államtitkára ezenközben azzal dicsekedett, hogy az arcpirítóan alacsony mértékű korrekció egy átlagos nyugdíjasnak akár évi (!) 10 ezer forintos többletbevételt is hozhat. A jegybank alapkamatának mértéke - esetünkben a 0,6 százalék - és a várható infláció között normál körülmények  között szoros a kapcsolat. Az MNB-nek ugyanis a legfőbb feladata, hogy Magyarország pénzügyi stabilitását megteremtse. Valóban szépen hangzik: "A jegybank egyértelmű szándéka elkerülni, hogy a jelenlegi bizonytalan környezet az infláció tartós emelkedését okozza." Viszont éppen ez az, amivel képtelen megbirkózni, sőt az sem zárható ki, hogy nincs is szándékában. Hiszen már nem is rejtett céljuk az euró/forint árfolyamának gyengén tartása. Ezért csücsöríthettek elégedetten a jegybankárok, amikor a 2019. évi mérlegük több mint 250 milliárd forintos többletet mutatott, holott a nemzeti bank egy olyan speciális részvénytársaság, amelynek nem az a célja, hogy nyereséget termeljen. Most is a hazánknak jutó uniós támogatások árfolyamkülönbségein nyerészkedtek. Ezúttal ugyan a nyereség csaknem egészét befizették a központi költségvetésbe, de ez sem  homályosítja el azt a tényt, hogy az MNB devizaspekulánsként viselkedett. Az állam pénzével játszott. Ezt tette akkor is, amikor az MNB-Ingatlan Kft. a közbeszerzési pályázatokat mellőzve festményeket kezdett vásárolni. Tavaly augusztus óta már sikerült is 2,9 milliárd forint közpénzt elkölteniük. Keserü Ilonának öt alkotását vásárolták meg, és bár a jegybank tagadja az összefonódást, figyelemre méltó, hogy a műgyűjtemény gyarapítására  javaslatot tevő háromtagú bizottság tagja a festőnő művészettörténész testvére is. 

Stratéga

Egy négyéves elnöki periódust nem lehet megítélni az első 100 nap után. 2001 áprilisában például George W. Bush még nem is sejtette, hogy háborús elnök lesz. Másrészt valamit azért néha már lehet sejteni. Donald Trumpról 2017 tavaszára már kiderült, hogy tényleg olyan, amilyennek látszik, és ezen nem is kíván változtatni, mert úgy tetszik magának, ahogy van. Mostanra Joe Bidenen is látszik, mit szeretne, s bár az nem biztos, hogy mindazt meg tudja valósítani, amit eltervezett, de már tudjuk, kivel van dolgunk: az utóbbi fél évszázad legtudatosabb és legfelkészültebb elnökével. Bident 1972-ben választották meg szenátornak, és attól kezdve készült arra, hogy egyszer majd államfő lesz. Tisztában van vele, hogy nincs sok ideje. Most 78 éves, nem lehet benne biztos, hogy 2024-ben is indulni tud majd. Másrészt már jövőre kongresszusi választások jönnek, ahol a Demokrata Párt könnyen elveszítheti mostani többségét. Úgyhogy elképesztő tempót diktál: elég, ha a járványból való kilábalás egészségügyi és gazdasági tervét vagy a gigantikus infrastruktúra-fejlesztési csomagját nézzük. Minket persze a külpolitikája érdekel a legjobban és – habár ez attól függ, honnan nézzük – abban is vannak biztató elemek. Például a múlt heti virtuális klíma-csúcs, amelyen Amerika ismét bejelentkezett a globális folyamatok irányítására. Az örmények elleni török népirtás elismerése, az Alekszej Navalnij megmentése érdekében mutatott határozottság vagy a globális kínai törekvésekkel való szembenézés máris bizonyítja, hogy Biden tényleg komolyan veszi az emberi jogok és a demokrácia védelmét. Nemcsak azért, mert így tartja erkölcsileg helyesnek, hanem mert ez az Egyesült Államok távlati érdeke. Biden stratéga. Mintaképe Franklin Delano Roosevelt, aki az 1929-32-es válság után felemelkedő pályára tette Amerikát.

Ravasz

Mindig könnyekig hatódunk, amikor valamelyik fideszholdingos médiatermék a szélsőséges megnyilvánulásokon hüledezik. Most éppen az Origo borzadt el azon, hogy „tele van antiszemita-rasszista tartalmakkal a Jobbik pártalapítványának a honlapja”. Ennek egyik bizonyítéka az a 2015-ös hír, hogy a „Jobbik bronz mellszobrot készít Ravasz Lászlónak”. Az Origo hangsúlyozta, hogy Ravasz László, a rendkívül műveltnek, nagy hatású személyiségnek tartott dunamelléki református püspök a felsőház tagjaként hosszú hozzászólásban támogatta az 1938-as első zsidótörvényt, majd a nyíltan faji alapra helyezkedő 1939-es második zsidótörvényt is megszavazta. Utóbbi beszédében úgy fogalmazott, „nem lehet megváltoztatni azt a tényt, hogy a zsidóság más, mint a magyarság”. Mindebből az a következtetés adódik: a kormánypárti portál szerint Ravasz László nem méltó az utókor tiszteletére. Helyes. A teljesség kedvéért azonban nem ártott volna hozzátenni, hogy Ravasz László már 2012 októberében mellszobrot kapott a Károli Gáspár Református Egyetemen. És ez még nem minden. „A református egyháznak még ma is adóssága van Ravasz László református püspökkel szemben, de talán még több a magyar szellemi és közéletnek” – közölte 2017 áprilisában Balog Zoltán (akkoriban az emberi erőforrások minisztere, jelenleg református püspök, a zsinat lelkészi elnöke) Ravasz László születésének 135. és a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítás megnyitóján, Leányfalun. Balog Zoltán kiemelte, hogy Ravasz László az egyik legfontosabb magyar református személyisége a XX. századnak. Legfőbb mondanivalója mindig az volt, hogy az élet egyik nagy célja „a világ zűrzavarain felülemelkedő keresztyén jóság”. A megnyitón Boross Péter volt kormányfő is megemlékezett a püspökről. Kifogásolta, hogy „a sokat vállaló, magyar lélekkel hadakozó, aztán elnémított személy körül nagyon csendes a levegő”. Lehet, hogy a fideszes méltatók nem voltak tisztában Ravasz László antiszemita múltjával. Másra nem merünk gondolni.