Heti abszurd: A Szabadság-szobor irigyen sápadna

Hogy kettéhasadt-e világ, vagy csak ezután fog, nos, erről lehet lamentálni – nyilván mindenki a saját valósága szerint dönt. Gulyás Gergely világában példának okáért Magyarország mintaszerű demokrácia, esetleges – de mindenképp halovány – szégyenfoltjait legfeljebb az idegen és elnyomó világhatalommal (tetszés szerint: Soros, Biden, EU stb.) pincsiskedő ellenzéki pártok jelentik, egyebekben a Szabadság-szobor elpirul ennyi szabadság láttán.

És tényleg: az államnak esze ágában sincs beavatkozni a piaci folyamatokba, példának okáért a válságkezelésben sem biztosít semmilyen érdemtelen előnyt a kormányzat a különböző ágazatoknak/cégeknek – így nem ad a kis- és középvállalatoknak olyan bértámogatást, ami garantálná (vagy csak lehetővé tenné) túlélésüket; nem önti nyakon álláskeresési támogatással a munkájukat vesztőket, és a szerény dotáció is mindössze három hónapig jár; nem alázza meg szabadnappal az oltakozókat, hiszen mindenki képes felelősen dönteni, hogy mi a fontosabb: ha odavész 24 órányi szabadság, vagy ha exponenciálisan nő az életben maradás esélye.

Szóval tényleg nincs biztosabb módszer az ingyenélés/elkényelmesedés hárítására mint a totális szabadság megadása. És ez a kormány nemcsak hirdeti, hogy kisebb államot épít, de cselekszi is. A kormánypárt képviselői sugárzó tekintettel mondtak le a GDP mintegy 2 százalékáról (ami nagyjából a büdzsé 5 százalékának felel meg), és könnyű kézzel karcsúsították az állami vagyont – kipakolva mintegy 1000 milliárd forintot, úgynevezett közalapítványokba. (Utóbbiak apriori ismérve, hogy a benyelt közpénzhez soha többé semmi köze az államnak, és még az uniós szabályokat is kijátszva lehet költeni.)

Ugye, milyen felhőtlen boldogság, hogy nem kell ezzel a temérdek összeggel bíbelődni, fejet törni, hogy hova jusson? Már csak azért sem, mert a hatalom emberei magukra vették a gondolkodás terhét, amikor egy jogszabály-módosítással törvényessé tette az Országgyűlés fideszes többsége, hogy kormánytagok, parlamenti képviselők, polgármesterek is lehessenek a vagyonkezelő alapítványok kuratóriumának, felügyelőbizottságának fizetésben részesülő tagjai. Köszönet és hála nekik!

És nemcsak a pénzügyi/piaci szabadság határát tágítja az állam, de a szellem korlátait is egyre arrébb és arrébb löködi. Például számos orgánum lekapta a tíz körméről (vagy legalábbis megpróbálta) a kormányt, amiért az egy táblázatot tett közzé az oltások beadása – és a védettség kialakulása – utáni fertőzés- és halálszámokról. A hőzöngők az értelmező kontextust kérték számon, pedig pont a „túlmagyarázás hiánya” mutatja, hogy a kabinet igenis nagykorúnak tekinti az ő lakosságát, amelyik el tudja dönteni, miképp értelmezzen mindenféle adatsorokat. És amennyiben mégis volna szemernyi igazság azokban a sajtókritikákban, miszerint a kabinet manipulál, na, akkor mi van? Az is bizonyítja, hogy a kormány a hazudozásban is a szabad verseny pártján áll, csak éppen elsőbbsége nem tetszik a pénzéhes gyógyszergyártóknak és a hataloméhes ellenzéknek.

De mielőtt elmélyednénk ebben a gondolatcsavarásban, kizárt, hogy a kabinet játszani akart a számokkal, hisz ha akart volna, sem tudna – ezt épp Müller Cecília bizonyította. Az országos tiszti főorvos szerint ugyanis nem rendelkeznek olyan adatokkal, hogy egyes városokban hány vakcinát böktek az emberekbe. Akkor hogy lenne a sokkal bonyolultabb statisztikai műveletet kívánó kormányzati adatsor valós?

Egyebekben az helyes, hogy az országos tiszti főorvos hivatala nem tölti az időt olyasmivel, hogy városok szerint rendezze a beadott oltásokat, hisz ebben az esetben nem a vakcina a fontos, hanem az ember. Az ember, aki az emlegetett demokrácia letéteményese. Hisz a demokrácia ünnepén (köznyelvibb formában: választás) mégiscsak az ember az, aki pajzsra emeli (vagy letaszítja) a politikust. Így nem csoda, ha a mi szép kis demokráciánk a szavazás napján (vagy ahhoz közeledve) megpróbálja ünneplőbe öltöztetni a polgárok lelkét. És tudván, hogyha a száj mosolyog, akkor a lélek is ragyog, utalvánnyal, rezsipénzzel, miegymással kedveskedik a választóknak – most például az ősszel esedékes nyugdíjkorrekciót hozta előre hónapokkal a kormány.

A kabinet azonban nem elégszik meg az ünneplőbe öltöztetéssel, de a szavazó lelkének tisztaságára is ügyel (ahogy az aktuséra is). Így nem engedi, hogy az országgyűlési voksolás fényét mindenféle előválasztás csökkentse, pettyezze – és mindent megtesz, hogy az ellenzék ne játszhasson ki- és megszavazósdit, megzavarva ezzel az állampolgári fejeket. Mert ahogy Kecskemét polgármestere nagyon helyesen rámutatott: az előválasztás még a város nemzetközi megítélését is befolyásolhatja. (Hogy hogyan, azt majd a választó szabadon eldönti.)