Ki volt Valentiny Ágoston?

Bevallom: amikor elvállaltam a sírja előtt elmondandó rövid megemlékező szöveg megírását, nem gondoltam arra, hogy milyen nehéz lesz teljesíteni a felkérést. Életét mondhatni Á-tól Z-ig megismertem, lévén történészként központi témám a munkáspártok, döntően az MSZDP utolsó évtizedeinek vizsgálata. A téma archívumi anyagainak kutatása során módom volt az ő politikai-mozgalmi tevékenységét is alaposan megismerni. Így születtek meg életéről a rövidebb-hosszabb cikkeim, amelyek ismertették, olykor elemezték politikai tevékenységének különböző szakaszait, kiemelten az országos szinten, miniszterként és pártvezetőségi tagként kifejtett munkásságát, politikusi gondolkodását, stb.

A kiterjedt kutatással feltárt nagy mennyiségű anyag okozta a legnagyobb gondot, és lett bizonyos mértékig akadálya is a róla megemlékező szöveg elkészítésének. Az eseményekben gazdag és a mintegy három korszakot megélt aktív szereplésének rövid ismertetése is teljesíthetetlen lenne számomra. Valentiny mintegy 40 esztendős politikai tevékenységének nagy vonalakban történő nyomon követése is sok oldalt tenne ki.

Valentiny Ágoston 1888. október 6-án több gyermekes munkás családban született és nőtt fel, és 1958. augusztus 21-én, 70 éves korában hunyt el, közismert jogászként, ügyvédként és nem mellesleg miniszteri posztot is betöltött, vezető szociáldemokrata politikusként. 1919. január 1-én lépett be az MSZDP szegedi szervezetébe és kapcsolódott a szociáldemokrata mozgalomhoz, és a párt mellett élete végéig kitartott. Pedig felnőtt életében három, társadalmi-politikai-szociális értelemben egymástól elkülönülő korszakváltás zajlott le: az első világháború elsöpörte az Osztrák–Magyar Monarchiát, és következménye a Trianoni békeszerződés és az ország kétharmadának elvesztése lett. A háború okozta nyomor, stb. forradalomba, majd ellenforradalomba torkollott, és megszülte a fasisztoid Horthy-rendszert. Ennek 25 éves uralmát és egy újabb vesztes világháborút, az ún. „népi demokratikus-szocialista társadalom” váltotta fel.

Valentiny Ágoston életét, tetteit, gondolkodását, döntéseit, politikai, ügyvédi személetét is ezeknek a változó körülményeknek a tapasztalatai is alakították, befolyásolták. Felnőtt korában szakmai és társadalmi életének azonban mindvégig fix pontja maradt: az 1919 januárjában választott Szociáldemokrata Párt demokratikus-szocialista, szociáldemokrata elvei, a munkásmozgalom demokratikus szárnya iránti elkötelezettsége. Ebben a szellemben akarta realizálni a másik életcélját: a hatalomnak kiszolgáltatott emberek sorsának javítását, az „igazságosabb” társadalom kiépítésének előmozdítását a maga jogi eszközeivel, a törvényesség útján.

Valentiny Ágoston nem volt álmodozó, forradalmár, radikális politikus. Ebben feltehetően közrejátszott „szakmája” is, amelynek lényege volt, hogy társadalmi, emberi és egyéb a problémákat jogi úton, azaz békésen, a törvények, jogszabályok „eszközével” kell megoldani. Megismerve életútját, tevékenységét, tetteit, a szakmai és nem mellesleg gondolkodását, szellemi, politikai döntéseit, számomra egy „emberközpontú” politikus személyisége, képe rajzolódott ki. Aki szakmai, politikai munkásságának céljául a változó társadalmi viszonyoknak, hatalmi erőknek kiszolgáltatott emberek helyzetének jobbítását választotta, s hogy az osztály- és társadalmi viszonyok, körülmények javítását békésen, munkával, politikai, gazdasági, anyagi támogatással érjék el.

Valentiny Ágoston, a megélt történelmi tapasztalatai alapján is – megítélésem szerint - sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem volt híve az „osztályharcnak”, amelyet a munkásmozgalom radikális kommunista szárnya vállalt. Az MSZDP kapitalista társadalomkritikáját, elemzését elfogadta, ennek a társadalomnak az átalakítását azonban békés úton, a jog és a törvények útján képzelte el. 1944-45 fordulójától nyomon lehet követni, hogy emiatt került szembe elég rövid időn belül az ultra radikális Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párttal (MKP), illetve politikájával és – nem mellesleg - saját pártja vezető garnitúrájával is.

Az 1944. december 21-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere lett, a legbonyolultabb feladat végrehajtásáért felelős ember. Minisztériumára hárult az a feladat, hogy az előző fél évszázad törvényeit felülvizsgálja, ha kell, eltörölje, vagy átalakítsa és egy demokratikus, népi államot alapozzon meg az új törvényekkel. Már a fasiszta rendszer felszámolásának politikai gyakorlati, jogi javaslatainak kapcsán is kiderült: ebben a kérdésben egy rendkívül megosztó feladatot kell elvégeznie. Valentiny Ágoston Szeged felszabadulását követő lendületes átállása a demokratikus helyzetre a kormányba kerülésével mintha lelassult volna. Természetesen az országos politikában a felelőssége az egész országot, népet tekintve hasonlíthatatlanul nagyobb és sokkal bonyolultabb lett, és saját elképzeléseinek az érvényre juttatása is megnehezült, hiszen egy bonyolult társadalmi struktúrának és még bonyolultabb igényeknek kellett megfelelnie.

Várható volt, hogy javaslatai vitát váltanak majd ki, hiszen a jobboldaltól a szélsőbalig terjedő társadalmi igényeknek kellett törvényeivel a demokratikus elveknek megfelelni. Ezen a téren már 1945 elejétől szembe került az MKP vezetőivel, pl. Rákosival, ám saját pártja vezetőségének többségével is. Úgy ítélték meg, hogy Valentiny politikai–jogászi mentalitásával az ország demokratikus átalakítása lelassul, a politikai életben a Horthy-rendszer hívei kerülnek többségi pozíciókba, a fasiszta rendszer átalakítása népi rendszerré, lehetetlenné válik. A fasiszták felelősségre vonásának, elítélésének végrehajtása körül éles ellentétek mutatkoztak a miniszter és a másik oldal: az MKP, de a saját pártja vezetői között is. Már az „internálási jog” kérdésében is éles ellentétek kerültek felszínre. Valentiny Ágoston a munkáspártok vezette rendőrség hatásköréből át akarta ruházni az Erdei Ferenc vezette Belügyminisztérium (BM) hatáskörébe, mondván: sok panasz érkezik a visszaélésekről ez ügyben a kormányszervekhez a rendőrök túlkapásai miatt. Rákosiék ellenérve az volt – amivel az SZDP vezetői is egyetértettek -, hogy a baloldali erőknek még nincsenek elég megbízható képzett, baloldali rendőr tagjai. Ugyanakkor tény, hogy eközben Debrecenben már ekkor hemzsegtek a Horthy-rendszer polgári és katonai tisztségviselői, magas rangú tisztjei, hivatalnokai, akiket a kormány Igazoló Bizottsága Valentiny részvételével - a többségnek engedve - igazolt. Az MSZDP vezetőségének tagjai is háborogtak a fővárosban emiatt. Ugyanakkor sürgették a Horthy-rendszer fasiszta örökségével való leszámolást, amely természetesen százezreket érinthetett.

Valentiny és minisztériuma a „Horthy-féle rendszer politikai örökségének felszámolásának” a frontvonalában dolgozott. Ő és minisztériuma volt talán ekkor a legnehezebb helyzetben, mert jogászainak kellett a Horthy-rendszer „örökségét” nagy részben, és főleg a lakosság sokaságát érintően, felszámolniuk, tisztázniuk. Méghozzá úgy, hogy az egyúttal igazságos is legyen. Ebben az ügymenetben Valentiny Ágoston az igazságtételt jogos, megalapozott érvekre, tényekre, bizonyítékokra támaszkodva akarta végrehajtani, és lezárni. Ez azonban „káder”-akadályokba ütközött. Pl. vitéz Béldy Alajos vezérezredest - aki 1945. február elején megjelent Debrecenben és igazolását kérte - olyan bizottság vizsgálta felül, amelyben három magas rangú volt horthysta tiszt mellett Valentiny Ágoston volt a negyedik tag. Béldyt ugyan ideiglenesen igazolták, de amikor ez kitudódott, kitört a botrány és a debreceni rendőrség letartóztatta. Mindez akkor történt, amikor az ország nagyobb felén a magyar katonaság a németekkel együtt nemcsak harcolt, hanem rabolt, elvitt mindent, ami értékes, sőt a nyilasok és a Gestapo emberei, német katonák gyilkolták a lakosságot, különösen a politikai üldözötteket, és fosztogatták a múzeumokat, a gyárakat, stb.

Valentiny Ágostonnak az igazságügy-miniszteri poszton korán meggyűlt a baja nemcsak a kommunisták radikalizmusával, hanem a saját pártja vezetőségével is, amelynek tagjai, el kell ismerni: objektív és komoly politikai okokkal érveltek számos döntése ellen. A Horthy-rendszer ideológiája, társadalmi bázisa, még a munkáspártok soraiban is átöröklődött a sok-sok fasiszta politika és propaganda maradványaként, a változásokat sokan nem, vagy nem úgy szerették volna végrehajtani, ahogyan azt a saját szervezetük is elvárta. Magyarország romokban hevert, mindenéből kifosztva kezdhette meg új rendszerének kiépítését. Ismert, hogy a nyugati országokban sem véletlenül tört előre a baloldal; ezeknek a radikális baloldali erőknek köszönhették a kapitalisták, hogy a helyreállítás elindult, és nekik is tudomásul kellett venni bizonyos társadalmi változásokat: a kapitalista-ellenességgel együtt a munkásság bekapcsolódását a kormányzati politikába, annak érdekében, hogy a háború okozta bajok csökkenjenek.

Az átállás itt is ott is a baloldali erők radikalizálódásával zajlott. A magyar viszonyok között a 25 éves fasiszta, ellenforradalmi társadalmi örökséget azonban enélkül, rövid idő alatt aligha lehetett valamennyire eltakarítani, az új rendszert kiépíteni, s a valóságba plántálni az új társadalom elvi, politikai terveit. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország ebből a szempontból is Közép-Európa egyik legbonyolultabb helyzetével indult neki az új élet kialakításának. Valentiny Ágoston azonban erkölcsileg is szilárd talajon politizált, nem volt híve a titkos ügyleteknek, véleményét nem hallgatta el, sőt vitába szállt a vezetőség tagjaival is, ha úgy érezte, morálisan vagy tételesen neki van igaza. Rendeleteiben szinte mindig a „tiszta demokrácia” elveire épített, amelyek esetenként, éppen a munkáspártok elleni erőnek kedveztek.

Az általa képviselt ún. „tiszta demokrácia” azonban ekkor különösen nehezen érvényesülhetett. A nemzetközi helyzet sem kedvezett ennek megvalósításához. A tőkés nagyhatalmak: az USA és a Churchill-i Nagy-Britannia már 1945 augusztusában atombombákkal készültek a következő, utolsónak szánt atomháborúra - a Szovjetunió és a világon felerősödött baloldali erők törekvései ellen. Magyarországon is fokozatosan a radikalizálódás tendenciája uralkodott el, amit a szélső-, ultra szektás baloldal Rákosi vezette csoportja saját hatalma megszilárdítására és sok esetben a bosszúállás eszközeként használt ki.

Valentiny Ágoston ebből már nem kért. Egy ideig a szociáldemokrata ellenzéki politikusaként szereplő Peyer Károly csoportját támogatta, ám azokkal a politikai törekvéseivel, hogy saját pártot hozzon létre és szétszakítsa a történelmi MSZDP-t, már nem értett egyet. Peyert a disszidálásban pedig nem követte, nem hagyta el az országot és családját. Az 1948-as látszat- és kényszeregyesüléssel megszüntetett, klasszikus Szociáldemokrata Párt mellett eszmeileg és lélekben haláláig kitartott.

Sőt, ami máig ismeretlen: a kizárt országos szociáldemokrata politikusok egy kis csoportja, 1949-től Kéthly Anna körül tömörült és javaslatára hozzáfogott a kornak megfelelő szociáldemokrata pártprogram összeállításához. Kéthly Anna ugyanis úgy vélte: nyolc éven belül az MSZDP újraszerveződik, és ennek reményében javasolta egy új program összeállítását, kidolgozását. A vázlatot, a program tervezetét Kéthly Anna írta meg, társai konkrétumokkal bővítettek ki, részletezve a tartalmat. Ezt a második anyagot már szinte teljes egészében azok dolgozták ki, akik a különböző témákhoz értettek. Az igazságügyi részt, az alkotmányt, és a törvényeket érintő konkrét részleteket Valentiny Ágoston vállalta és az alapelveket első variációban ki is dolgozta. Mindez 1949-50-ben zajlott Kéthly Anna lakásán. Nem sokkal ezután először Kéthly Annát, majd még közel 200 szociáldemokrata országos vezetőt letartóztattak, köztük Valentiny Ágostont is 1950. június 14-én. 1950. szeptember 13-án pedig koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben kegyelemmel, súlyos betegen szabadult, 1956-ban részlegesen rehabilitálták.

Betegsége sem tartotta őt vissza attól, hogy 1956. októberében, amikor a szintén 1955-ben szabadult Kéthly Anna létre akarta hozni az Magyar Szociáldemokrata Pártot és Valentiny Ágostont is felkérte a részvételre, az október 30-31-i alakuló ülésre súlyos betegen, gyalog a Conti utcai volt pártházba, a gyűlés helyszínére siessen. Az egybegyűltek megválasztották a 21 tagú vezetőséget, amelynek ő is tagja lett. Kéthly Anna innen Bécsbe utazott, hogy az osztrák párttal és az emigráns szociáldemokratákkal megbeszélje a tennivalókat. A november 4-i fordulat napján csak Sopronig jutott, ám innen vissza kellett térnie Bécsbe, ahonnan még aznap az USA-ba utazott az ENSZ közgyűlésére. Az emigránsok egyik csoportja, élén Kéthly Annával és Szélig Imrével megalakították a Magyar Szociáldemokrata Pártot, amely megkísérelte a jogfolytonosság fenntartását. Itthon a párt szervezése megszakadt, nem tudták elfogadtatni létezését.

Valentiny Ágoston 1958. augusztus 21-én elhunyt. Egy igaz ember távozott az élők sorából.