LEMEZEKET FEL!;rock and roll;Ifipark;

2021-05-01 10:00:00

Várd a májust!

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse... – hangzott a rádiókból a Csinibaba című Tímár-filmben oly ragyogóan felidézett körülmények között „a munkásosztály nagy ünnepén”, s ha jól belegondolunk, a Budai Ifjúsági Park tökéletesen megfelelt a dalbéli felhívásnak. Az intézmény rendszerint május elsején nyitott, és éppen azért tárta ki kapuit, hogy énekszó meg tánc legyen benne.

Igaz, a premiert augusztus 20-án tartották 1961-ben. Ötszáz méternyi tánctérrel, nyolcszáz személyes vacsorázó hellyel. Valamint a táncdalok és sanzonok virtigli képviselőivel, Ambrus Kyrivel, Aradszky Lászlóval, Ákos Stefivel, Kovács Erzsivel, Toldy Máriával, Zsolnai Hédivel. Németh Lehel már maga volt a rendzavarás. Gondolom, ő sem rock and rollt énekelt, hanem az Amikor virágba borultak az almafák és a Zsebkendődre köss egy csomót című kombót tartalmazó, ártalmatlan kislemezét népszerűsítette a diszkrét szórakozóhelyen, ahol a figyelmeztető táblákon ez a szöveg szökött szembe: „Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászon nadrágban a belépés tilos.”

A jegy öt forintba került, a fogyasztás nem volt kötelező, s eleinte csak a hét három napján, csütörtökön, szombaton meg vasárnap működött a park, amely vasárnap délelőttönként gyermekmatinét is kínált kétforintos belépti díjért. Az 1944-45-ben erősen megrongálódott, és tizenhat éven át sorsára hagyott épületegyüttes felújítását a KISZ budapesti bizottsága szorgalmazta, majd rengeteget költöttek a rekonstrukcióra: akkori áron 45 millió forintért állították helyre a műemlékeket, és alakították ki a zenés szabadtéri üzemet.

A jelleg hamarosan megváltozott, a fiataloknak szánt közület ötlete túlságosan jól sikerült. Hatvannégyben zsúfolt ház várta Komár Lászlót és a Scampolót, s ez a banda már nem „almafázott”, a Megáll az idő című Gothár remekműben megénekelt Rajnák igazgató nyilván kiosztott néhány fegyelmező ütleget a rockos izgatás hatása alá kerülőknek. Hasonló volt a helyzet hatvanhatban a Liversinggel, majd hatvannyolcban az Omegával, amely angliai vendégszereplése és lemezfelvétele után a Parkban játszott először nem kevesebb, mint 7125 fizető néző előtt. A koncert után az együttes rajongói, akiket nem néztek jó szemmel az egyenruhás rettenetes emberek, a Lánchídon vonultak át lelkesen, miközben e felejthetetlen jelmondatot kiáltozták kórusban: „Aratjuk a gabonát, szeretjük az Omegát!” Öt évvel később az Omega – már Presser és Laux nélkül – 12 ezer ember jelenlétében is fellépett a Parkban; ez a mindenkori csúcs, ha igaz, mert erről az eseményről jegyügyi kimutatás nincs.

Az első tízezres koncertet egyébként Radics Béla és a Sakk-Matt adta, és tízezer fölötti volt a látogatottság a Piramis-P. Mobil közös bulin 1978-ban (amikor nem május elsején, hanem április 30-án nyitott a park); 1979-ben a Mini tíz éves jubileumán és a Hobo Blues Band idényzáró hacacáréján; lógtak továbbá a nem létező csillárokon is 1969-ben az Illés fellépésén, majd 1972-ben a Taurus bemutatóján; 1980-ban a Hungaria új show-ja, a Rock and roll party premierjén; vagy 1970-ben a Gemini tizenkét órás maratoniján, amelyen 83 előadótól több mint 250 angolszász szám hangzott el. A kritika nem osztotta a publikum lelkesedését. „Rekord született tehát – rögzítette az Ifjúsági Magazin. – És a színvonal? Fáradt volt a zenekar és a zene is az Ifjúsági Parkban. Bizony nagyon is olcsó muzsikát hallhatott a rekordtürelmű közönség a rekordkoncerten.”

Hatvankilenc májusában a televízió nyilvánossága előtt fogadták az egymilliomodik hivatalos vendéget. Az előző hét évad középértékében ez szezononként 142 857 látogatót jelentett, a tizedik esztendőre e nem kis szám megduplázódott. Százharminc estén összesen 299 910, alkalmanként átlagban 2307 rajongó kereste fel a parkot. Ekkor már a remek humorú Árkus József a Népszabadságban felvetette: „Nem értem teljesen, hogy ha táncolni farmerben nem engednek, akkor zenélni ugyanitt miért lehet hosszú hajjal és papagáj szerelésben...” Ez idő tájt a farmergyártó Strauss cég forgalma – a Der Spiegel szerint – évi 100 millió, 1973-ban pedig már 600 millió dollár volt; annyi, mint Botswana, Mali és Mauritius bruttó társadalmi terméke együttvéve.

Hetvennyolcban újabb különlegesség következett, helyben nyitották meg a Budai Ifjúsági Park téli helyiségét, amely eleinte a pesti Akácfa utcában üzemelt: a Piramis december 23-án koncertezett a vár oldalában, és a zimankóban is 7773 jegy kelt el. A zenekar kivételesen azt énekelte: „Kívánj igazi ünnepet, / kívánj igazabb életet, / békés karácsonyt mindenkinek!” A gumibotját előszeretettel lóbáló és használó Rajnák, aki azt hangoztatta, hogy „ennyi ember között csak szigorúsággal lehet rendet tartani”, akkor már a börtönben csücsült, mert több kollégájával együtt 1975-ben elítélték. Ő és Petrecz Béla, a park gazdasági direktora, valamint Asztalos László pénztáros a belépőkkel manipulált, Tóth Ferenc, a vendéglátó-üzemegység vezetője pedig az elmérésekből származó leltártöbbletet sikkasztotta el.

Nem fosztott meg viszont az élvezettől senkit sem az 1965-től minden szerdán Magnósklubot tartó „Cintula”, azaz Keresztes Tibor, akiből úgy lett disc-jockey, hogy apukája zenegépre cserélte filmfelvevőjét a szomszéddal. Sok évvel később Ungvári Tamásé meg A rockvilág mestereié lett a szerda, és ugyancsak magnóról ment a műsor a park oldalában. Az újdonság elemi erejével az előbbi hatott, hiszen ha a lemezlovas hatvanötben bejelentette, hogy Searchers, a hallgatóság úgy hitte, azt mondta, hogy szürcsölsz... De persze élőben is zajlott az élet. Az évek során a következők léptek fel a kultikus helyen (a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült):

Anakonda Rt., Anonymus, Apostol, Atlantis, Atlas, Auróra, Bajtala, Beatrice, Benkó Dixieland, Bergendy, Beton, Bikini, Bojtorján, Color, Columbus, Continental, Corvina, Delfin Rt., Dimenzió, Dinamit, Dogs, Echo, East, Edda, Első Emelet, Európa Kiadó, Ex-Antiquis, Ex-Vér, Fanyúl, Ferm, Fonográf, Forma–1, Fórum, Gemini, Generál, GM 49, Golf, Hello, H. I. T., Hobo Blues Band, Holéczy együttes, Horoscope, Hurrican, Hungaria, Ikarus, Illés, Interbrass, Interfolk, Juventus, Karát, Karthago, Kaszakő, Kati és a Kerek Perec, Kentaur, Ketchup-Letchup, Kex, Kék Csillag, KFT, K. O., Kontroll Csoport, Korál, Korong, Kugli, Láma, LGT, Liversing, Lobogó, Lord, Lux, Marionett Rt., Metropol, Metró, M7, Mini, Missió, Nautilus, Nebuló, Neoton, Nevada, Ninive, Noclav, Non-Stop, Nylon, Old Boys, Olympia, Omega, Orange, Orient, Oxigén, Óceán, Pannónia, Piramis, P. Box, P. Mobil, Panta Rhei, Pege együttes, Pokolgép, Prognózis, Radics Béla emlékzenekar (benne Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor), Rákfogó, ifj. Rátonyi Róbert együttese, Reflex, Rockwell, Rolls, Sakk-Matt, Satöbbi, Saturnus, Scampolo, Sigma, Skorpió, Solaris, S. O. S., Speciál Rt., Spirál, Sprint, Stereo, Syconor, Syrius, Szivárvány, Taurus, Teenager, Theatrum, Thomastic, Tolcsvay, Tomsits együttes, Torma, Tűzkerék, Universal, Vágtázó Halottkémek, V '73, Viki és a Flört, V' Moto-Rock, Volán Rt., Volvo, Vulkán, Wanderers, Wastaps, Woods, Zenit, Zephyr, Zé-Gé, 100 Folk Celsius.

Nyolcvanban aztán szó szerint megvalósult az, amiről Balázs Fecó énekelt: május 27-én, egy Edda-koncert alkalmával a sorban álló fiatalok azt tapasztalták, hogy a kőfalak leomlanak. Tragédia nem történt, de az I. kerületi tanács építésügyi osztálya a parkot azonnali hatállyal bezáratta. Majd végérvényesen 1984 szeptemberében, az Elektromos temetés címen futó P. Mobil-bulival búcsúzott a rock budai temploma. Meg az Il Silenzióval. Mert az hatvanöttől változatlan maradt, hogy záró számként a megafonokból Nini Rosso olasz trombitás híres felvétele, A csend hangzott fel Zsoldos Imre tolmácsolásában.

Pssszt, ez itt a Lemezeket fel!-sorozat századik része. Csak magunk közt és halkan mondom: éljen május elseje...