A finánc és a disznó esete

Vigyázat, fikció! – intettem előző írásomban olvasóimat, egy olyan regényt – Kurt Vonnegut Börleszkjét – ajánlottam ugyanis figyelmükbe, amelyben szó esik a „Zöld Halálról”. Ez egy halálos betegség, melyet az önmagukat mikroszkopikus méretűre zsugorító kínaiak okoznak azzal, hogy a normális méretű emberek belélegzik, lenyelik őket. Az így előálló világjárványban pedig kipusztul az emberiség jó része.

Fikció és realitás, irodalom és valóság óhatatlanul összekeverednek, szétszálazásuk sokszor szinte lehetetlen – és ellentétes a szerzők szándékával is. Erre hozok most példát: egy levélváltást idézek teljes terjedelmében, amely – minden elméleti fejtegetés helyett – tökéletesen megvilágítja az irodalom és az úgynevezett valóság viszonyát. F

Forrása a Leveles könyv – Egy korszak töredékei / 1956-88 című kötet, mely a Liget könyvek sorozat első köteteként jelent meg Horgas Béla és Levendel Júlia összeállításában (év megjelölés nélkül, talán 1989-ben). A kötetben található levelek szerzőinek névsora Bibó Istvántól Németh Lászlón és Lukács Györgyön át Eörsi Istvánig és Nádas Péterig terjed, de olvashatóak benne Kádár János a „Kakukk őrsnek”, vagy Déry Tibor 56 után a börtönből édesanyjának küldött levelei is. (Déry édesanyja nem tudta, hogy fia börtönben ül, fia pedig leveleiben előbb a Földközi-tengeren hajókázott, majd Párizson át Amerikába utazott, onnan küldött fiktív beszámolókat.)

Íme a levélváltás:

„A Pénzügyőri Parancsnokság – Tersánszky J. Jenőnek

Tersánszky J. Jenő Kossuth-díjas író, Budapest, XII. Avar utca 9. szám

Igen tisztelt Író Úr!

A pénzügyőrség több tagja a minap levelet küldött hozzánk, melyben a »Ha nem szép a lány« című kisregényének a pénzügyőrséget érintő részében használt kifejezése ellen tettek észrevételt. Tekintettel arra, hogy a pénzügyőrt a köznép az elmúlt rendszerben »finánc« szóval illette, úgy veszik, hogy a regényben a fináncot érintő megállapítások a jelenlegi pénzügyőrség tagjaira vonatkoznak. Az Ön véleményének kikérése előtt a levélíróknak nem kívánunk válaszolni, ezért kérjük, szíveskedjék egy pár sorban közölni, milyen élmény késztette a kisregényben írt kifejezések használatára. (»A finánc itt járt nálam minap. Előbb röfögve kezdte, mint a disznó« stb.) Ismeretes előttünk ugyanis az Ön kitűnő »Kakuk Marci«-ja, ebben is említi a »finánc«-ot, de nem oly módon, mint a »Ha nem szép a lány« című kisregényében. Függetlenül attól, hogy a régi fináncról, vagy a mai pénzügyőrről van szó, véleményünk szerint az embernek az állattal való összehasonlítása semmiképpen sem volt szerencsés és felemelő.

Szíves fáradozását előre is köszönjük.

Budapest, 1964. július 29.

Szabó Sándor pénzügyőr százados osztályvezető

Tersánszky J. Jenő – A Pénzügyőri Parancsnokságnak

A legteljesebb bocsánatot kérek, amennyiben a Pénzügyőri testület érzékenységét megsértettem! Bár az ízetlen szavak a kisregényem egyik szereplőjétől, nem tőlem származnak.

Tersánszky J. Jenő”