Mindig el lehet mondani a szép tirádákat, hogy film nincs mozi nélkül, mert a mozi a temploma, ott szólal meg teljes kiszerelésben, a nagy, sötét teremben, ahol formálódik a közösségi élmény, a nézők együtt lélegeznek és rágcsálnak popcornt… – szóval lehet ezt ismételgetni, de a járványhelyzet ismét világossá tette, hogy a filmterjesztés alapjaiban alakul át, igazodva a nézői elvárásokhoz. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a bezáruló kulturális-szabadidős helyek közül a mozik átmeneti elvesztését fájlaltuk talán a legkevésbé.
Mert a moziban mégiscsak a film a legfontosabb, azt meg, ha úgy alakul, nézzük máshol: tévében, monitoron, telefonon, ágyban, vécén, buszon. Mert mozi nélkül kibírtuk a karantént, de filmek nélkül nehezen bírtuk volna ki.
Nyugalom, mindez nem jelenti a mozi halálát, ahogy a televízió, a VHS és a DVD sem tört az életére. Rendre kiderül, hogy igény van rá. Jó oda is betérni, ám ideje belátni, hogy a szentély ma már a filmkultúra terjesztésének csupán egyik – talán még mindig a leghatásosabb, de messze nem a leghatékonyabb – fóruma. Stabil, de nehezen növelhető látogatói táborral. Ezért a terjesztőknek pontosan meg kell határozniuk, a piac melyik szegletében akarnak-tudnak elhelyezkedni. Ami a nyitási stratégiákban is meghatározó szerepet játszik.
A világ második legnagyobb multiplex üzemeltetőjeként jegyzett Cineworld Group tagja, a Cinema City magyarországi hálózata 18 (köztük 6 budapesti) mozijával megfontoltan készül a folytatásra. Itt föl sem merült a streamingátmenet, a cég határozottan a moziszolgáltatásra szakosodott. Az elérhető legkomplexebb moziélményt kínálják a közönségnek, így a nyitás számukra akkor lehetséges, ha ezt a minőséget ismét garantálni tudják.
Buda Andrea, a hálózat marketing- és PR-igazgatója bizakodó: „A zárás alatt igyekeztünk kondícióban tartani magunkat. Senkit sem kellett elküldeni, a szektornak kínált állami bértámogatás is segített legalább 50 százalékos szinten tartani a béreket. Az üzemeltetés állományi dolgozói mindennap bent voltak három-négy órát, naponta beindítottuk a vetítőgépeket, karbantartásokat végeztünk. Technikailag készen álltunk, ám a nyitás lehetősége más szempontból mégis váratlanul ért minket. A teljes üzemeltetésben mi nagyon sok diákot foglalkoztatunk iskolaszövetkezeten keresztül. A nézők többnyire velük találkoznak: ők a jegykezelők, a pénztárosok, a büfések. A tavalyi leállás még nem jelentett problémát, de a mostani zárás fél évig tartott. Ezalatt többen befejezték az egyetemet, hazaköltöztek a szüleikhez vagy más munkát találtak. Így időbe telik, amíg fel tudjuk tölteni a személyzetet. De a büfé megfelelő kínálatát sem lehet azonnal biztosítani, hiszen sok benne a külföldi termék.”
Magával a filmkínálattal azonban aligha lesz gond. Az amerikai piac kinyitott április elején, így nem fenyeget blockbusterhiány, mint az egy évvel ezelőtti újranyitásnál. Ráadásul a Cinema City a felkínált európai művészfilmekre és magyar produkciókra is nyitott. Jelenleg talán még túl nagy is a választék, hiszen a filmek valósággal sorban állnak a bemutatásért. Mégis akad egy komoly nehézség, ami kihathat az üzleti lehetőségekre, a műsorpolitikára. A nyitásról szóló rendelet értelmében a 18 év alattiak csak oltási igazolvánnyal rendelkező kísérővel mehetnek be a moziba.
„Ez a korosztály a mozijaink egyik meghatározó célközönsége – exponálja a problémát Buda Andrea. – Több tervezett film kifejezetten a tizenévesek érdeklődésére számít. Jönne a Hang nélkül 2., a Halálos iramban 9., a Marvel következő filmje, a Budapesten forgatott Fekete özvegy, a Godzilla Kong ellen, valamint az Oscar-díjas Nomádok földje és a Lelki ismeretek. A magyar filmek közül pedig a Becsúszó szerelem, a Szia, Életem, az Így vagy tökéletes. Nehéz elképzelni, hogy egy tinipár szívesen jönne a szüleivel. Vagy hogy egy kamasz baráti társaság megjelenjen az anyukákkal, apukákkal. A kisebb gyerekek esetében pedig 28–35 évesek lennének a kísérő szülők, és ez a korosztály sincs még igazán átoltva. Persze bevethetők a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik is.
A védettség ellenőrzése önmagában se lesz olyan egyszerű, erre is jól ki kell képezni az új diákmunkatársakat. Rengeteg hívást kapunk ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz a pontos rend, csak a kártya jó-e, vagy elfogadunk papíros igazolást is? Számolnunk kell egy átmeneti, óvatossági időszakkal, a nézők valószínűleg nem fogják megrohamozni a mozikat. Ezzel együtt bízom benne, hogy lassan minden visszaáll. A régióban kifejezetten moziba járó országnak számítunk, 15 milliós – a lakosságra vetítve 1,5 százalékos – az éves jegyeladás. Máshol jó esetben 1 százalékos.”
Gong is volt
Az art mozik mintha rugalmasabban reagálnának. Érthető, esetükben a tartalom meghatározó, ha néhány termükben a kulturált körülmények biztosítottak, a közönség már csak a vászonra figyel. Mindenesetre a Budapest Film már a nyitás bejelentésének másnapján „berúgta” mozijait. Borsos Erika, a fővárosi tulajdonú cég filmprogramozási vezetője leginkább az oltottsági korlátozások miatt aggódik: „Ugyan a művészfilmek nem egyes korosztályoknak készülnek, de az idősebbek kevesebbet járnak moziba. A jelenlegi átoltottság azt jelenti, hogy pillanatnyilag a közönségünk negyven százalékával sem számolhatunk. Kérdés, hogy a tizenévesek hogyan reagálnak az előírt kíséretre. Amúgy az ellenőrzés nem jelent komoly problémát. Kétszer kell felmutatni a kártyát igazolvánnyal együtt: a mozi, illetve a terem bejáratánál.”
A zárást itt is sikerült „vérveszteség” nélkül túlélni. Az állami bértámogatás mellett a főváros is komoly segítséget nyújtott, a múlt évben az NKA és a Nemzeti Filmintézet is biztosított pályázati pénzt a Vissza a moziba! kampánnyal. Ezenkívül a Budapest Film távmozi-szolgáltatással is igyekezett orvosolni anyagi gondjait és őrizni szakmai presztízsét. „Ez inkább afféle pótszolgáltatás volt a nézőinknek, hogy tudják, készülnek még filmek, és mi is létezünk, lesz mit bemutatni – magyarázza Borsos Erika. –
Minket mindenképpen kondiban tartott. Úgy próbáltuk kidolgozni a szolgáltatást, hogy a lehető legjobban hasonlítson a mozira. Új filmeket is kaptunk hozzá, »élő«, időponthoz kötött, megszakíthatatlan »vetítéseket« produkáltunk, volt gong is. Tavaly huszonötezer nézőt hozott, ami szép szám. A továbbiakban is használni akarjuk ezt a formát, bár a lehetőségei egy mozi számára igen korlátozottak. A neten az előfizetéses streamingszolgáltatók óriási kínálata mellett rengeteg az ingyenesen elérhető filmes tartalom. A zárás alatt számunkra külön »konkurenciát« jelentettek az élő színházi közvetítések is. Tapasztalatunk szerint a távmozizásnál a premier előtti, rendezvényhangulatú bemutatók iránt van a legnagyobb érdeklődés. Horváth Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjére, amelyhez netes közönségtalálkozót is kapcsoltunk, 1200-an voltak kíváncsiak.”
A filmprogramozási vezető úgy látja, a mostani nyitásnál nem lesz probléma a kínálattal. Az új bemutatók mellett vászonra kerülnek zárás előtt, illetve távmozis formában indított művek is. Magyar filmekből pedig kisebb áradat várható. „Tavaly november-decemberben nagyon sok magyar premier maradt el, velük együtt jelenleg húsz körül lehet a bemutatásra váró hazai produkciók száma – állítja Borsos Erika. – Mi hármat forgalmazunk közülük: Milcso Mancsevszki magyar koprodukcióban készült Fűzfáját, valamint két első filmet, Krasznahorkai Balázs Hasadékát, illetve Lőrincz Nándor és Nagy Bálint Legjobb tudomásom szerint című alkotását.”
A vászon varázsa
Általános, hogy a hazai forgalmazók beleegyeztek a premier előtti online bemutatókba, de a széles körű terjesztéssel meg akarták várni a nyitást. Az art filmek egyik legelismertebb hazai forgalmazója, a Mozinet is ezt az utat preferálta. Támogatták tartalommal a Budapest Film távmozi-szolgáltatását, most nagyon számítanak partnerük vetítőhelyeire. Tizenkét filmjük vár bemutatásra, közülük nyolc külföldi alkotást már vetítettek az októberi Mozinet Filmnapokon, de a mozipremierek elmaradtak. Most végre velük együtt el tudnak majd indítani, döntően a nyár folyamán, négy ígéretes magyar újdonságot is, Badits Ákos Űrpiknikét, Kis Hajni Külön falkáját, Török Zoltán Vadlovak című természetfilmjét és Enyedi Ildikó új alkotását, A feleségem történetét.
A cég egyik munkatársa, Gyenis Ajándok ügyvezetője az egy éve működő Cinego online művészfilmes portálnak, így közelről látja a mozi és a netes filmterjesztés viszonyát. „A Cinego döntően a Magyarországon forgalmazott art filmekre épül. Úgy gondoltuk, hasznos, ha ezeket egy közös oldalon tesszük elérhetővé – hiszen az artmozi-hálózat nem fedi le az egész országot. Így a filmbarátok nem maradnak le semmiről. Előfizetéssel megtekinthető a legtöbb alkotás, néhányat, általában a legújabbakat külön összegért lehet »kölcsönözni«, és szintén egyedi fizetéssel a filmek le is tölthetők.”
Az oldal keresettsége folyamatosan nő, de átütő sikertörténetről egyelőre nem beszélhetünk. „Tisztában vagyunk a realitásokkal – jelenti ki Gyenis Ajándok. – Egy hosszabb folyamatról van szó, egyelőre még el kell terjeszteni a köztudatban, hogy létezünk. Az már látszik, hogy van igény a szolgáltatásra, és jó kínálattal, erősebb marketinggel jelentősen bővülhet az érdeklődők, előfizetők száma. Egyelőre pár ezres nagyságrendű a számuk, és ekkora a legsikeresebb filmek nézettsége is. Egyébként úgy tűnik, a filmek a neten is a mozis pályájukat futják be. De előfordul, hogy egyes alkotások, többnyire kamaradrámák, jobban érvényesülnek ezen a felületen. Ilyen volt például egy német film, a Kontroll nélkül. A moziban a várakozások alatt teljesített, a Cinegón viszont kifutotta magát.”
Gyenis Ajándok a járványhelyzet és a streaming terjedése ellenére sem lát visszaesést a művészfilmek piacán, mozis forgalmazásuk perspektívájában. „Nyilvánvaló, hogy ha a mozik be vannak zárva, akkor mindent visz a streaming – állítja a Cinego ügyvezetője. – De egyébként a netes terjesztők nem annyira a mozikkal konkurálnak, mint inkább a tévécsatornákkal, a tékákkal, és persze egymással. A mozik szolgáltatásának megvan a sajátos minősége, amelyet változatlanul igényelnek az emberek. Közönsége egyre nehezebben bővíthető, de szó sincs a mozi haláláról. Sőt, a mozi és a streaming erősítheti is egymást. Együtt tudják igazán hatásosan terjeszteni a filmkultúra varázsát.”
