Csak a korlátozásával lehet megvédeni a demokráciát azoktól, akik a vesztére törnek?

A putyini, az orbáni és a hozzájuk hasonlítani kívánó illiberális, populista rendszerek egyértelművé tették, hogy a polgári demokrácia intézményeinek korlátozásával igyekeznek hosszú távon biztosítani hatalmukat. A hatalommegosztásra, fékek és ellensúlyok rendszerére épülő, hagyományos értelemben liberálisnak nevezhető demokrácia erői végre megérezték a veszélyt, és keresik az eszközöket, amelyekkel gátat szabhatnak a (szélső)jobboldalról érkező minták térnyerésének. Felmerülnek „harcias” jogi megoldások is, ám ezek lényegében, legalábbis átmenetileg, szintén a demokrácia korlátozását jelentik. Nincs más megoldás? A demokrácia jövője önmaga korlátozása volna?

„Azokkal is lehet az ember szolidáris, akik más ideológiát vallanak, hiszen ugyanúgy kárvallottjai a rendszernek”

A kultúrharcos retorikájú, keményen védekező, az emancipációs törekvéseket erkölcsi normaként hirdető demokratizmusnak korlátozott a társadalmi hatása, mert a kormánypropagandához hasonlóan polarizál. Aki nincs velünk, ellenünk van. A progresszív baloldali politikának a létező társadalmi ellentmondások gyökereire kell rámutatnia, és felvállalnia a mindennapi problémák kezelését. Így lehet eljutni azokhoz az emberekhez is, akik másképp gondolkodnak a világról, de érintettek a napi gondokban. Ez a hitvallása Kováts Eszter politológusnak, a Bécsi Egyetem kutatójának. És nincs vele egyedül.

A teátrumlét császára

Érdekes produkciót dobott fel kínálatában az online-on követhető M3 archívumi csatorna.

Szikrázó ellentétek: a baloldaliság makacs szenvedély

A Szikra Mozgalom az ébredező magyar baloldal nagy reménysége volt. Bár a múlt idő még korai. Néhány elméleti műhely és fórum (Eszmélet, Új Egyenlőség, Mérce, Fordulat, Gólya Szövetkezet, Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely) izmosodása után a 2020-ban alakult Szikra látszott elszántnak és alkalmasnak arra, hogy hatékonyan belépjen a politikai életbe. Fiatalok hozták létre, akik szintén nem idegenkedtek az elmélettől, és elszántan belevetették magukat a legjelentősebb klasszikus és jelenkori baloldali szerzők munkáinak tanulmányozásába, de keresték azokat a formákat, cselekvési módokat, területeket, amelyekkel részt vehetnek a társadalom formálásában, a hátrányos helyzetben lévő rétegek érdekképviseletében.

Top 10 durvaság

Igazán megdöbbenni ma már nehéz. 

Mennyire lehet harcos a demokrácia önvédelme?

Elfogadható-e szélsőjobboldali politikus választási győzelmének felülírása, indulásának megtiltása közjogi indoklással, vagy egy radikális szervezet antidemokratikus erővé minősítése? 

„Unortodox” kommunizmushoz sem árt némi ortodoxia

Ellentmondana az emberi ész reflexeinek, ha korunkban nem kezdenének mind többen gondolkozni társadalmi alternatívákról. Nem tudni, hányan hisznek még megváltó politikusokban, de nem úgy tűnik, hogy a krisztusi úton haladnak, és bizonyára azon sem jutnának messzire.

Szinetár Miklós, a kulturális pedagógia művésze

Köszönetet kell mondani.

Orbán-manőver a nemzeti kisbirtokon, avagy a nem éppen szuverenista életcél

A magyar köztévé egyik csatornáján fajsúlyos témájú, művészi erejű történelmi film megy. Ám egyszer csak a jobb felső sarokban felvillan egy fontosabb üzenet: „VOKS 2025. Szavazzunk!” Egy idő után eltűnik. Később megint felbukkan. Egy másik közcsatornán is, ahol éppen igényes dzsesszkoncertet adnak. Meg a többin is, amikor csak lehet. Mert most az a lényeg, hogy Ukrajna ne legyen az Európai Unió tagja. Teljesen megőrült a kormány, meg az ország, ha ezt tűri? Vagy az egész világ őrült meg?

„A magyarországi baloldal sokat ártott magának azzal, hogy a baloldalról beszél 15 éve, és nem Magyarországról”

Milyen üzeneteket közvetítenek felénk az épületek formái? Mennyiben befolyásolják, alakítják akár nemzeti identitásunkat? Hogyan él ezekkel a lehetőségekkel a mindenkori politikai hatalom? A többi között ezekre a kérdésekre keresi a választ Sudár Orsolya várostörténész, várospolitikai szakértő, aki a Szikra Mozgalom egyik alapítója volt, így saját politikai hitvallásáról is kérdezhettük.

Sebestyén Janka, a harcos influenszer

Honnan a lelkesedése, odaadása, mi vonzza annyira a jobboldalon?

A Harcosok klubja tök aktuális film, kár, hogy nem úgy, ahogyan Orbán Viktor szeretné

Nem hiszem, hogy egy nagy amerikai filmsiker, amely negyedszázados létezése alatt kultikus alkotássá emelkedett, rászorul arra, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke reklámot csináljon neki. De ki tudja?

Kezdenek eszmélni a poloskák, nagy takarodás követheti a nagytakarítást

Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.

Otthon belefojtom, idegenben belém fojtják

Annyira szomjazzák a párbeszédet a polgárok ebben a megosztott kis országban, annyira vágynak az éles frontvonalak betemetésére, hogy az ellentétes vélemények ütköztetése jól eladható termékké vált a médiában. 

„Valamiféle végső harcra készül mindenki, az egyetlen kérdés, hatalmon marad-e Orbán Viktor”

Új módszerekre van szükség a közvélemény-kutatásban, hogy árnyaltabb képet kapjunk a társadalom politikai hangulatáról, elköteleződéseiről. Ez a tudás pedig olyan közkincs, amely sokkal szélesebb körben tudna a javunkra válni. „Jó lenne, ha meg tudna jelenni közérthetőbb formában, mit gondolunk jelenleg a társadalomról” – hangsúlyozza Galgóczi Eszter, a Forrás Társadalomkutató Intézet egyik alapítója. A fiatal politológus, politikai elemző a nyilvánvaló szimpátiák ellenére objektivitást várna el munkájuk során a szakma képviselőitől.

A felrobbanó tisztesség

Kapnak a fejükre a becsületes, tisztességes emberek.

Filmes májusi felvonulás Linzben

Kérdéses, hol a helye, mi a súlya a mai filmművészetnek, de alkotói bázisa nem szűkül. Folyik a munka, zajlik az útkeresés.

Így kell ezt, Hunyadi!

Nehéz lenne elvitatni, hogy a Hunyadi-sorozat pompás filmipari termék. Örülhetünk neki, büszkék lehetünk rá az osztrák partnerekkel együtt.

Képzelt riport egy progresszív országról

Előfordul, hogy bármilyen jól teljesít, csökkenti a rezsit, védi a magyarságomat, mégis elegem lesz az orbáni rendszerből aljasságszagú demagógiája, hatalmi terpeszkedése miatt, és elgondolkozom, hova is kéne innen menni. Az igazi baj az, hogy egyre kevésbé tudom, sőt: nem is tudom, hova lehetne.

Mit kezdjünk a miniszterelnökkel?

Az ÖT az egész országnak hírt adott magáról.

Huszonöt évig működött, most föl kell számolni az ország első internetes antikváriumát

Április 25-én megszűnt az Antikva.hu, az ország első internetes antikváriuma. Fájdalmas veszteség ez sok könyvbarát számára, mert a kínálat mindig rendkívül gazdag volt. Az Antikva tulajdonosával, Szász Györggyel pályájáról, a vállalkozás történetéről beszélgettünk, amelynek során felcsillantak az antikváriusi munka sajátosságai, szépségei.

Ez Magyarország, itt a szolidaritást is szervezni kell

Demokratikus politikai közeg nem létezhet a hatalmi ágak társadalmi kontrollja nélkül. Újra meg újra visszatérő kérdés, miért olyan nehezen megmozdítható a magyar társadalom. Mintha kiveszett volna belőle a szolidaritás minden csírája. Csakhogy úgy tűnik, a mai világban a szolidaritást is szervezni kell. Önmagában az együttérzés nem viszi utcára az embereket. Jelenleg azonban nincs olyan szervezeti háló, amely ezt ösztönözni, mozgatni tudná, egyben bizonyos védelmet is nyújtva a résztvevőknek.

Az elitlégió csak átalakul

A könyvesboltokban általában egymás mellé kerül két stand vagy polc, a Történelem és a Politika. Ha a közelmúlt, az utóbbi három-négy évtized a témája egy könyvnek, már nem is olyan könnyű eldönteni, hol a helye. Főleg, ha leleplező olvasmány. 

Az aljasság plakátja

Új kormányplakát járja be Magyarországot, az aljasság plakátja. Első pillantásra persze akár úgy is tűnhet, a demokrácia hírnöke. Hiszen mintha azt üzenné, hogy az istenadta népet meg kell kérdezni mindenről. Ahogy azt a kormány szokta. Pontos adatokat közölve megszavaztatja a költségvetést. Vitára bocsátja, mennyi nyugdíjemelésre lenne szükség, milyen szisztéma szerint kezeljük ezt a kérdést. Ránk bízza a döntést az ÁFA esetleges csökkentéséről. Egyeztet arról, kíváncsiak vagyunk-e a köztévében az ellenzék álláspontjára, minősítéssel vagy anélkül. Felvilágosító brosúrákat küld szét, így kéri ki az emberek véleményét a Pride megrendezéséről. Egyszóval, sosem dönt a fejünk felett. Ezért aztán teljes joggal várja el, hogy mások se tegyék ezt. És ha mégis ilyesmire vetemednének, demokráciánk nevében ellenállásra biztat: Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek! És mindezt elegánsan teszi: nincs uszítás a külföldi renitensek ellen, csupán három arc, mögöttük egy piros X, és a közlés, hogy márpedig mi szavazni fogunk. Hogy miről? Hát Ukrajna EU-tagságáról.

Csaknem minden politikai diskurzust megrohaszt a kicsinyesség, az áporodott provincializmus, bár aligha csak nálunk

Nem kell idealizálni az 1980-as éveket, de nehezen cáfolható, hogy kitermelt egy olyan szellemi-politikai elitet, amely szinkronban volt a világ történéseivel, képes volt, ha nem is tökéletesen, de adekvát módon reagálni rájuk, és új pályára állítani az országot. Mára enyhén szólva távolabb kerültünk ettől a potenciáltól.

Korszakos karizmák

- avagy bukik-e a nép a sármomra?

A nemesi lét aurája – Deva Cassell szépsége csak sugárzik a megvetéstől

Mint ahogy jó páran, én sem tudom, milyen nemesnek lenni. Vagy hercegi, grófi leszármazottnak. Családi címerrel, dicső feljebbvalókkal, birtokokkal, kastélyokkal büszkélkedni. Beleszületni abba, hogy valaki vagy. Fejet hajtanak előtted. Csak azért, mert mikor bemutatkozol, odabúgsz a nevedhez egy rangot. Vajon milyen ezzel élni?

A Balkán jó, Ukrajna rossz, de az új nagyhatalmi alkukban Európa már nem is nem tényező

Donald Trump politikai irányvonala, nyers kommunikációs stílusa aligha nyeri meg a demokraták tetszését. Ugyanakkor szemléletesen egyértelművé tesz valamit, amiről sokan nem akartak tudomást venni, elfedve szemüket a nemzetközi jog erősödésének, a szuverenitás tiszteletben tartásának, az érdekek békés egyeztetésének hintőporával. Amikor az amerikai elnök pimaszul fenyeget országokat vámokkal, elcsatolással, katonai beavatkozással, egy államfőnek nyíltan a fejéhez vágja, hogy nincsenek kártyái, azt jelzi kíméletlenül, hogy leplezetlen szintre lép újra a nagyhatalmi politizálás, a világ érdekszférákra osztása. Ami komolyan befolyásolja az Európai Unió jövőjét, bővítését is.

Tessék mondani, melyik gumicsontot rágjuk?

Magyar Péter eldöntötte, hogy a Pride esetleges betiltásának belengetése Orbán Viktor és más vezető Fidesz-politikusok megnyilatkozásaiban politikai gumicsont. Arra jó, hogy az emberek erről beszéljenek, elterelje a figyelmet a valóban fontos kérdésekről, amelyeket ő képvisel. Így aztán odavetett félmondatban sem volt eddig hajlandó állást foglalni a Pride-ról, a kérdezőket inkább két percben kioktatta a fenti igazságról.

Ismét erős emberek kezdik uralni a politikát, ám ez önmagában még nem jelent történelmi nagyságot

Nagy Mihály régész, aki a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként fontos szerepet játszott a Balaton környékén feltárt, késő római Seuso-kincs kutatásában és a magyar tulajdonjogáért folytatott sikeres küzdelmekben, érdekes utat választott a téma népszerűsítésére: belevágott egy történelmi regénysorozatba a kincs keletkezési időszakáról. Az első kötet, a Konstantin császár korával foglalkozó Nyugaton kelt fel a nap nemrég jelent meg a Kalligram kiadónál. A művet olvasva rengeteg áthallást érzünk a jelenünkkel, ami a szakember számára nem meglepő, mert szerinte valahol minden kor rímel egymásra. A történelmi folyamat lényege éppen az, hogy bárhol kapaszkodunk fel rá, elvezet a máig.