Hazai eseményeink egyre izgalmasabb kavargásában tűnődöm egy ideje azon, hogy létezik-e (létezhet-e) társadalomelméletileg olyan kategória, ami politikai bűncselekménynek nevezhető. Egyáltalán: létezik-e az a filozófiai kategória: politikai bűncselekmény?
Arra már magam is rájöttem, hogy ilyesmi létezik, ami jogilag általában állam elleni bűncselekményt (pl. hazaárulás) definiál (azaz társadalmi vertikalitásában alulról fölfelé irányul), de olyan, amire én gondolok, ami a hatalom csúcsainak birtokosai által, a demokrácia eszközeinek visszaélésszerű alkalmazásával történő társadalmi károkozást jelent (felülről lefelé), manapság – tudtommal - nem ismeretes. A magyar jogrendben szereplő politikai bűncselekmény kategóriájába tartozik még a hivatali visszaélés is, de ez sem az, amire gondolok.
Ilyenformán oda jutottam, hogy az olyasfajta bűnözés, amit én politikai (törvényalkotási, törvénykezési) hatalommal való visszaélésnek – politikai bűncselekménynek - nevezek, az valami egészen különleges fajtája azoknak a társadalmilag elítélhető és bűnnek minősíthető cselekedeteknek, amikre manapság – tudtommal - nem született mindenek által megfogalmazott és elfogadott meghatározás. Ilyenek azonban mégis megvalósulnak. Miután pedig büntetőjogilag nem minősíthetőek, egy pszeudo-demokráciában, kvázi-diktatúrában, mindig (jog)következmények nélkül maradnak, hiszen nincsen elismert és használható mértékrendszerük (a szigorú erkölcsű és bátor jogászi garnitúráról nem is szólva). Ettől a botlatótól azonban nem kellene félni, hiszen erre – új bűncselekmény kategória megalkotására – volt már példa Nürnbergben, 1945-ben (ad analogiam: demokrácia elleni bűntett). Ha viszont az ilyen cselekmények bár léteznek, de büntetőjogilag nem értelmezhetőek és nem is mérhetőek, viszont mégis olyanok, amik a társadalom jogerkölcsi küszöbén megbotlanak, akkor talán ez lehet a megoldás?
Mit is találtam mondani? Jogerkölcsi? Hiszen ez egy fogalmi kentaur! Nem illenek össze.
Ki hallott már olyat, hogy a Jog és Erkölcs ikertestvérek lennének, és kéz-a-kézben andalognának társadalmi életünk elíziumi mezein?
Magyarország olyan ország lett, ahol a Törvényt nem tisztelik, hanem értelmezik és méretre szabják, ahol az Erkölcstelenséget a Jogszerűség háta mögé bújtatják, és a törvényalkotásnak úri szabósága működik. Beltenyésztett törvényszabóság szab személyre, méretre és fazonra igazított törvényeket úgy, ahogyan azt a főszabász rendeli. Hivatali, hatalmi virtussá vált az erkölcsi törvények kijátszása, a bírósági végzések ignorálása, a társadalmi értékek politikai átértelmezése és meghamisítása. A törvényesített erkölcstelenségek és a hatalom társadalmi károkozásainak országa lettünk. Isten óvja Magyarországot!
De végül miről is írtam?
Sapienti sat!