Késésben vagyunk

Mondok neveket: Vörös Imre, Fleck Zoltán, Bárándy Péter, Forgács Imre, Lengyel László, Elek István – néhány, feltehetően messze nem az összes olyan jogtudós, elemző, gondolkodó, akik között már legalább két kérdésben konszenzus van. Természetesen az ellenzéki összefogás előtt álló feladatokról, a lehetséges és remélt kormányváltásról van szó. Amely váltásra a közvélemény-kutatások szerint – kiváltképp, ha nem a kormány pénzéből élőket nézzük – van esély jövő tavasszal.

A tudós emberek körében abban alakult ki egyetértés, hogy az Alaptörvénytől a választások után felálló új országgyűlésnek meg kell szabadulnia, még akkor is, ha nincs meg a kétharmados többsége a jelenlegi ellenzéknek. Ehhez a jogi alapot Vörös Imre kínálta: a jelenlegi törvények is tiltják a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést. Márpedig a Fidesz eléggé nyilvánvalóan meg is valósította ezt, és ezzel a problémával az Alkotmánybíróság nem volt hajlandó foglalkozni, ezért egy szinttel – az utolsóval – az AB fölé kell emelkedni, amely szint nem más, mint az országgyűlés. Addigra, mondják az elemzők, el kell készülnie annak a közjogi csomagnak, amely azonnal átveszi az Alaptörvény szerepét, illetve betömi azokat a jogi lyukakat, amelyet a megszüntetés ütött.

De – és ez itt a közöttük lévő másik konszenzus - mindezt nyilvánosan, a társadalom bevonásával kell megtenni; az embereknek tudniuk kell, hogy miként zajlik le majd a váltás, és lesz-e nyugodt jövő. Ami egészen rövid időt jelent: ma a többség arra tippel, hogy a Fidesz egy szűk vereség esetén nem lesz hajlandó békésen átadni a hatalmat. És ez a vízió egyáltalán nem légből kapott, elég ha csak a médiavezéreik megszólalásaira utalunk.

Ami a tudós emberek javaslatát illeti, bármily szépen levezetettnek tűnik is, hiányzik mögüle a politikai támogatás. A szövetségbe tömörült hat párt egyelőre ódzkodik felcsatlakozni mögéjük, a nyilvánosság előtt legalábbis több mint óvatosan fogalmaznak. „Most az előválasztásra kell koncentrálnunk” - mondják egyesek, ami egyébként teljesen rendben lévő törekvés. De, teszik hozzá, a háttérben folyik az a munka, amelyről itt szó esik, húsz bizottság is dolgozik a jogi és egyéb praktikus részleteken. Titkosan, persze, ügyelve arra, hogy semmi ne szüremkedjen ki a tárgyalásokból, mert a Fidesz azonnal lépne, és megakadályozná a tervezett lépéseket.

Így viszont sérül az a törekvés, amely a választók sokaságát – főként persze a bizonytalanokat – igyekszik meggyőzni: rendben, tervezetten, minden részletre kiterjedően készül a váltás menetrendje. Vagyis nem pusztán a rezsim elzavarásának módja, hanem a másnap, harmadnap előkészítése is. Enélkül ugyanis kizárólag a hatalom narratívája – milyen békés kifejezés – dominál, míg az ellenzék konkrét szándékai homályban maradnak. Az előválasztás tehát nem takarhatja ki a hat párt elképzeléseit, mert ez a választók szemére borít hályogot.

Erről a hályogról jut eszembe, van egy harmadik gondolat, amelyben a felsoroltak között konszenzus van: késésben vagyunk.