Előfizetés

Elhunyt Lloyd Price, a rock and roll egyik nagy királya

MTI
Publikálás dátuma
2021.05.09. 11:28

Fotó: Shutterstock
A zenész hétfőn halt meg cukorbetegség szövődményeiben New York államban, egy New Rochelle-i gondozóházban.
Nyolcvannyolc évesen elhunyt Lloyd Price amerikai énekes-dalszerző, a rock and roll egyik korai, befolyásos alakja, akinek leghíresebb dalai közé tartoznak az olyan gyorstempójú számok, mint a Personality, a Lawdy Miss Clawdy vagy az erőszakos szövege miatt sok vitát kiváltó Stagger Lee. A zenész hétfőn halt meg cukorbetegség szövődményeiben New York államban, egy New Rochelle-i gondozóházban - értesült az AP szombaton az özvegytől. 
Az afroamerikai zenész, aki nemcsak a rock and roll, hanem a rhythm and blues műfajában is otthonos volt, 1933. március 9-én született a Louisiana állambeli Kennerben, majd New Orleans egyik elővárosában cseperedett fel.

Tíz testvére volt, de szülei így is megtalálták a módját, hogy tehetséges fiukat zenélni taníttassák. Első hangszere a zongora, majd a gitár volt, ő is a templomi kórusban "szedte magára" az alapokat. Tizenhat éves korában zenekart alapított testvérével. Együttesüket, amely a New Orleans-i "nagyok" stílusában muzsikált, szerepeltette a helyi rádió. A később nagyon sok feldolgozást megért Lawdy Miss Clawdy című dal 19 éves korában született, vezette a rhythm&blues-listát, a korai rock'n'roll korszak egyik legkapósabb dala lett. Énekelte ezt a számot Fats Domino, Little Richard, a kezdő Beatles sem hagyta ki a repertoárjából a hatvanas évek legelején, és jutott belőle a kései rhythm&blues-előadóknak is. Listás sikere volt az Ooh, Ooh, a Restless Heart, a Tell Me Baby. Katonai szolgálata miatt pályája megtört, és mire leszerelt, már Little Richard, Chuck Berry uralta a terepet. Az ABC Paramount lemezcégnél vette fel 1957-ben a Just Because című balladaszerű dalt, majd a Stack-O-Lee című régi bluesra írt változatát, amely éppen ötven éve Stagger Lee címen vált világslágerré. A dalt nemcsak a korabeli rock-and-rollerek dolgozták fel, hanem egy évtizeddel később a rhythm&blues legnagyobb egyéniségei, köztük Wilson Pickett és James Brown is.  
A Personality című dalával 1959-ben hódított. Kedvelt dala volt az I,m Gonna Get Married, a Where Were You, a Come Into My Heart és a Lady Luck is.

A beat előretörésekor háttérbe szorult, de lelkesedése nem lankadt. Később hosszú évekre áttette székhelyét Afrikába, ahonnan csak a nyolcvanas évek elején tért haza. A kilencvenes évek elején Jerry Lee Lewisszal, Little Richarddal, valamint a tvisztkorszak egyik nagyágyújával, Gary U. S. Bondsszal turnézott Európában. Mintegy ötven lemez őrzi a hangját, húsz sorlemeze mellett harminc válogatást készítettek a kiadói. 1998-ban bekerült a Rock and Roll Hírességeinek Csarnokába. 

Bródy János díjat kapott

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.05.08. 17:47

Fotó: Népszava
Az Európai Hazafi Díjat Ujhelyi István európai parlamenti képviselő és Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója alapította.
Bródy János kapta idén az Európai Hazafi Díjat – közölte Ujhelyi István Facebook-oldalán. A díjat két évvel ezelőtt Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője és Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója alapította. Az elismerést idén a járványhelyzet miatt online adták át.
Az idén 75. születésnapját ünneplő Bródy János az első díjazott a sorban, tavaly a pandémia miatt kellett elhalasztani az átadást. Ujhelyi az online eseményen azt mondta: ezt az elismerést minden évben olyan ember kapja, aki kiemelkedően sokat tesz Magyarország uniós tagságának megőrzéséért és az európai értékek hazai képviseletéért. Bródy János megtiszteltetésnek nevezte, hogy elsőként ő vehette át ezt az elismerést. Mint mondta: Szent István óta minden nemes és nagy történelmi magyar személyiség az európai kultúrához és közösséghez akart tartozni.
– Történelmünk nem mindig úgy alakult, hogy ez az összetartozás nyilvánvalóvá vált. Az Európai Unió a megoldás a legtöbb nyomasztó történelmi emlékre, amely ebben az országban még mindig fájdalmasan létezik. A határok nélküli Európa képes a magyar kultúra részeit egyesíteni, az átjárást biztosítani. Azt, hogy a magyar kultúra összekapcsolódhasson és ezt politikai határok többet el ne válasszák

– fogalmazott az előadóművész.

Bródy elmesélte, hogy amikor 2003-ban az akkori kormány aláírta az uniós csatlakozási szerződést, akkor úgy gondolta, hogy ebben az új világban érdemes új életeket is teremteni. Nem egészen egy év múlva, még a hivatalos 2004-es EU-csatlakozás napja előtt megszületett legkisebb fia, Máté. Az előadóművész leszögezte, hogy minden olyan törekvés, amely az európai értékközösségtől távolítja az országot, számára szomorú és elfogadhatatlan. Közölték, hogy az elismerést ezután minden évben a május 9-i Európa Napon, illetve ahhoz kapcsolódóan adják majd át újra az alapítók.

„…lételeme volt az ambivalencia” – Kritika Barna Imre regényéről

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2021.05.08. 12:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Barna Imre regényének főhőse, Barabás (az atya fia) útja Szibériától Szentendréig, Budapesttől Moszkváig, születés és halál, orosz, magyar és zsidó sors között vesz hihetetlennek látszó kanyarokat.
Apakönyv – a regény e fejezetcíme akár az egész mű élére is kerülhetne, véli a műfordítóként, szerkesztőként már jól ismert szerző egy interjúban. A megelevenedő történet ugyanis az apa „nevelődésének” kalandos folyamatát ábrázolja – méghozzá memoárszerűen, egyes szám első személyben idézve föl gyermekkora, ifjúsága meghatározó fordulatait. De az elemi kérdésre, hogy „ki is beszél itt hozzánk?”, a válasz e látszólag egyszerű narrációs szerkezet esetében sem annyira magától értetődő. Az izgalmas sztori magját ugyanis az apa által lejegyzett memoár alkotja, mely azonban irodalmi eszközöket alkalmaz, vagyis részben mindenképp fiktív. Ezt írja újra, s avatja ezzel valódi szépirodalommá a fia, azaz a valódi műbeli szerző: „őt képzelem el, ahogy elképzeli, és tovább képzelem”. A történetmesélést aztán időről időre megszakítja az apa és fia kései beszélgetése, melyben a már felnőtt, sőt öregedő gyermek – utolsó esélyként – megpróbálja tisztázni a szülője életének néhány homály fedte kulcsepizódját. Köztük például azt, hogy végül is kinek ki a biológiai értelemben vett apja, merthogy a mű többrétű világában egy ideig ez is talányosnak tűnik. „Kérdezd meg tőle” – az apa visszatérő fordulata ez, mellyel ingerülten próbálja leszerelni a többnyire egyáltalán nem alaptalanul kétkedő fiát, igazolásként ugyanis (nem csekély gúnnyal) általában rég meghalt vagy eleve fellelhetetlen személyek tanúságtételéhez irányítaná gyermekét. Ennyiben pedig a mű azt sugallja, hogy gyakran még a hozzánk legközelebb állókat sem ismerhetjük meg kellőképp, az ő életük is nyugtalanító titkokat rejt, s meglehet, még az a legjobb, ha mindörökre rejtve maradnak. Az apa, Barabás Endre identitása mindvégig igencsak kérdéses. Ki is ő valójában? Orosz herceg, szentendrei zsidó, jó magyar hazafi, angyalföldi proli? Szibériai édesanyja az első világháború befejezése után ismerte meg a zsidó vallású magyar katonatiszt édesapját, aki hadifogolyként került Oroszországba. A gyermek Moszkvában születik, majd már itthon nevelkedik, részben magyar-zsidó, részben orosz-pravoszláv szellemben. A szülők az egyre gyalázatosabb zsidótörvények idején közlik a már felnőtté váló gyerekkel a mellbevágó igazságot: valódi apja egy orosz arisztokrata, aki épp a zsidók üldözésében jeleskedett, s aki a bolsevikok halálos ellensége volt. A fiú innen kezdve nem annyira elszenvedi, hanem – szolidaritásból – éppenséggel választja a zsidóságot: bevonul munkaszolgálatra, vállalja ugyan a megaláztatásokat, de eközben azt tervezi, hogy megszökik, és az antifasiszta ellenálláshoz, a partizánokhoz vagy az orosz csapatokhoz csatlakozik. Elképzelései azonban illúzióknak bizonyulnak, hajmeresztő fordulatok után végül szovjet fogságba esik, éveken át lágerek lakójaként kell megtalálnia a túlélés esélyeit. A félelmet, úgy tűnik, hírből sem ismeri: mintha föl se mérné, hogy olykor mennyire egy hajszálon múlik az élete. Kudarcait, életveszélyes próbatételeit valami flegma, sztoikus nyugalommal kezeli, életfilozófiája szerint „most az van, ami van”, a kényszerek közepette azonban folyvást feltalálja magát, képes szerencséje kihasználására, mentalitásában a felelősségvállalás és a kalandorság, a bátorság és a könnyelműség keveredik, van benne valami Kakuk Marci bohém lazaságából. A legképtelenebb és legkilátástalanabb élethelyzetben is megőriz valamit eredendő, az identitásválasztásban már ott rejlő, belső szabadságából. A foglyokat felügyelő politikai tisztek között érzékeny, okos, fiatal nők is akadnak. Ők részben épp azért vonzódnak elementárisan az egyébként is csinos, oroszul szó szerint anyanyelveként beszélő magyarhoz, mert megérzik autonómiáját, lelki függetlenségét. A másságát, mely itt egy méltóbb élet ígéretét is üzeni. Másfelől viszont jórészt e lényegi tulajdonsága miatt válnak reményeikben eredendően megcsalatottá: Barabás ugyanis, mint kiderül, a tartós érzelmi kötöttségeket sem tűri. A főhős öntörvényűsége a köznapi normalitás, a rendezett élet szabályainak negligálását is jelenti, így aztán „mindig is a zűrzavarban érezte ő otthon magát, mert lételeme volt az ambivalencia”. Egyáltalán nem könnyű vele, lenyűgöző és elviselhetetlen egyaránt lehet, „mindig mindenkire szégyent hoztam” – jegyzi meg önkritikus pillanatában. Gyelatin, Kolomija – ukrajnai helynevek, a regény hőse ezen a vidéken szerezte felkavaró frontélményeit. Gyerekkoromból ismerős helyszínek. Igaz, apám a történeteiben Delatinként, illetve Kolomeaként emlegette őket. Barna Imre regénye – afféle bónuszként – a nemzedékünk számára felidéz, átélhetővé tesz egy olyan világot, mely apáink egykoron unásig ismert sztorijai ellenére is jórészt a titkok szférája maradt. Az igazi szépirodalom küldetése többek között épp ebben a varázslatos evokációban rejlik. Infó: Barna Imre: Kérdezd meg tőle Európa, 2021