Hogyan kell megpróbálni ellehetetleníteni és érvényteleníteni egy tanárembert, aki a baloldaliak számára nemkívánatos személy? – ezzel a felvezetéssel igyekezett kedvet csinálni a Takaró Mihály költő, irodalomtörténész főszereplésével tartott beszélgetésnek a kormánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF). A Polgárok Házában rendezett online esemény beharangozója úgy vélte, bár Takarót azzal támadják, hogy Horthy-rajongó, szélsőjobbos és antiszemita, valójában az a bajuk vele, hogy az ő vezetésével történt meg a Nemzeti Alaptanterv kidolgozása.
Tegyük hozzá: a személye körüli botrányok nem a semmiből keletkeztek. Egyik volt kollégája korábban felidézte, hogy a Nyugatot „kis példányszámú zsidó lapocskának” nevezte. Takaró dehonesztáló jelzőkkel illette többek között Kertész Imrét, Petri Györgyöt és Spiró Györgyöt. Esterházy Péterről egyenesen azt állította, hogy „kultúraromboló, tehát nem kell tanítani". Nyirő József, Tormay Cécile vagy például Wass Albert méltatójaként vett részt a Nemzeti Alaptanterv „hazafias szellemű” átdolgozásában. Tavaly tavasszal azzal a megállapításával keltett feltűnést, hogy „az iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény, hanem az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát.”
A kérdező, Szabó Anett erősen indította a Takaró Mihállyal folytatott beszélgetést: „Mi, magyarok miért vagyunk Európa útjában? Miért vágyik arra Európa nagyon régóta, hogy egyszerűen eltűnjünk a színről?” Takaró Mihály előrebocsátotta, hogy magyarnak lenni nem pusztán származás, hanem kultúra- és sorsvállalás kérdése. Majd rátért arra, hogy Európa most készül letörölni arcáról a kereszténységet.
Lehetne dicsőíteni a gyönyörű teremtett világot, helyette szétrohasztjuk azt, borzasztó dolgokat csinálunk. „Mindig vannak elfuserált tudatmesterek, akik világátalakító nagy, hagymázas rögeszméjüket akarják végigerőltetni az egész emberiségen. Ha ehhez abnormalitás kell, akkor tegyük normává az abnormalitást” – mondta Takaró Mihály, megjegyezve, hogy a múltat nem lehet végleg eltörölni. Hisz a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk: azon járunk.
Az irodalomtörténész megismételte, hogy a tanárnak elsősorban a gyerek szükségleteit kell kielégítenie, nem pedig az igényeit. Ha ugyanis kizárólag a diákok igényeit teljesítené, akkor "az étkeztetésben csak pizza és csipsz lenne", egészséges gyümölcs nem kerülne az asztalra.
Takaró Mihály elismerte, hogy keveset szokott idézni Esterházy Pétertől, ám egyik megállapításával maga is egyetért: „egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Az eltérő származású és világnézetű, de általa egyaránt becsült Radnóti Miklós és Herczeg Ferenc példája alapján hangsúlyozta, hogy nincs jobb- és baloldali irodalom, csak jó és rossz irodalom van.
Harcolni kell az igazságért, de erőszakmentesen – közölte. Gandhival szólva: van olyan eszme, amiért feláldozná az életét, olyan viszont nincs, amiért embert ölne. A kultúrában sem lenne szabad „vegyi- és tömegpusztító fegyvereket” bevetni. Sem az egyik, sem a másik oldalon. Védekezni kell, de nem szabad belemenni a mocsárharcba.
A felvetésre, hogy a Fidesz miért nem kezdett bele már régebben a kulturális térfoglalásba, Takaró Mihály azt a magyarázatot adta, hogy az „ország totális külső és belső támadásnak van kitéve”. Amikor ég a ház, az ember nem esztétikai kérdésekkel foglalkozik, hanem fogja a vödröt, és locsolja a vizet a tűzre.
