Számadás a nyugdíjas évekről

A Nyugdíjasok Országos Szövetségének szervezésében 2016-2018 között több ezer nyugdíjasra, minden megyére és Budapestre is kiterjedő, az idősek életminőségét felmérő kutatást végeztünk. Ennek eredményeit több tanulmányban és számos előadásban is ismertettük.

A számadás az elvégzett munka legfontosabb társadalompolitikai megállapításainak a bemutatása, az időseket (is) érintő, megoldásra váró legfontosabb társadalmi gondok rangsorolása, és az elkerülhetetlen változások és változtatások jelzése.

1. Mára látványosan beigazolódott, hogy a magyar társadalom valamennyi tagját (és különösen a mindenkori idős korosztályt) előbb-utóbb személyesen is érintő legfontosabb probléma az egészségügyi ellátás rohamosan romló állapota. Míg korábban az egészségügy még 4.-5. volt a probléma rangsorban, 2016-ban már az első helyre került (Eurobarométer). A hatékonyság hiánya miatt a jelentős infrastrukturális befektetések sem teremtenek hosszú távú megoldást: az ellehetetlenülő egészségügyből már több ezer orvos és ápoló hiányzik. Lassan már csak abban bízhatunk, amit korábban Balog miniszter úr mondott, hogy „az imádság segít a bajokon”. Önmagában sajnos ez kevés, hiszen a rendszer fenntartásához egyre nagyobb összegekre lenne szükség, miközben az elmúlt években ennek az ellenkezője történt, hatalmas összegeket vontak ki és csoportosítottak át fontosabbnak gondolt célokra. (A közgyógyellátásra 2020 első 9 hónapjában a korábbi évhez képest például 0,8 százalékkal kevesebb pénz jutott, miközben járvány pusztított - mutatta ki Katona Tamás.)

Az idősek számának növekedése kapcsán Magyarországon is a problémák tömegessé válásával számolhatunk. Az MTA 2016-ban az egészségügyről tartott konferenciája szerint: „olyan betegek százezreivel kell számolni, akik tartós gyógyszeres kezelésre, gondozásra és ápolásra szorulnak”. A különbség „csak” annyi, hogy itthon az egyének, a társadalom és a kormányzat szintjén egyaránt kevesen foglalkoznak a jövővel, ezért nem rendelkezünk olyan információkkal, tudati, anyagi és gyógyítási erőforrásokkal, amelyek révén a siker reményében vehetnénk fel a harcot ezekkel a problémákkal. (Az idősekről alkotott kormányzati értékelés egyik legkifejezőbb bizonyítéka, hogy Magyarországon a 65 év felettiek ellátására a GDP 0,4 százalékát fordítják – kevesebbet, mint a szegényebb Szerbiában. A 65 felettiek aránya 2017-ben 18,6 százalék volt.) Míg futballra a legtöbbet, egészségügyre az Európai Unió átlagának felét fordítja a mostani kormányzat. Ennek is a következménye, hogy járványmentes időkben is évente mintegy 30 ezer idős ember hal meg, akik egy része még élhetne, ha költenének a meggyógyításukra, és a betegségek megelőzésére.

Az idős népesség növekedése nyomán egészségügyi és szociális ellátásuk az egyének szintjén egyre megoldhatatlanabbá, égető össztársadalmi üggyé lett, amit nemzeti egészségügyi és szociális prioritásnak kell nyilvánítani. Alakítson ki a kormányzat konkrét és komplex tervet az időskori testi-lelki betegségek kutatására, a betegségek megelőzésére, az intézmények támogatási rendszereinek koordinációjára, az ellátási kapacitások bővítésére és az érintett családok támogatására, szociális biztonságuk megteremtésére – ez a javaslatunk.

2. A szociális támogatási rendszer legfőbb problémája, hogy alapvetően politikafüggő. A mostani kormányzat egyre kevesebbet kíván rá költeni, miközben a rászorulók tábora nem csökken, és az idősek számának gyarapodása miatt az ellátási igények is átalakulnak. Folyamatosan csökken a jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya: 2009-ben még 17,7 százalék volt, 2017-re ez 14 százalékra csökkent - mutatta be Korózs Lajos. Ez a helyzet az életminőség minden területére kihat. A segélyezési források egyre kisebbek, az ellátások leépülése elsősorban a szegények, az elmaradott térségekben élők és az elszegényedő önkormányzatok számára okoz egyre súlyosabb gondokat.

Mivel a választott értékek mentén alakul ki a társadalompolitika is, az ország költségvetése „morális dokumentum”. 10 év tapasztalatai igazolják, hogy a jelenlegi kormányzattól nem remélhetjük a helyzet átfogó javítását, mert „mások a prioritásai”. Az egészségügyi és a szociális szakma lényegében kialakította a jövő felé vezető változtatásokra vonatkozó konkrét elképzeléseket. A Nyugdíjas Parlament is összefoglalta és a köztársasági elnökhöz támogatásra megküldte azokat a konkrét javaslatokat, amelyek gyógyírt jelentenének a jelenlegi gondjaink egy részére. Közös bennük, hogy az állam által garantált, azonos ellátási szintet követelnek minden rászorulónak, és minden településen az egyének valóságos helyzetének változásaihoz igazodó, rugalmasan alakuló, integrált egészségügyi és szociális szolgáltatásokat tartanak szükségesnek.

3. Az életminőség tényezők egyik legfontosabbika a nyugdíjak nagysága, pontosabban a kicsisége. Hangsúlyozzuk: a nyugdíjrendszer problémái nem a jelenlegi nyugdíjrendszeren belül keletkeztek.

Az általánossá tett nyugdíjrendszer és az ingyenes egészségügyi ellátás annak az állam-szocialista rendszernek a szülöttei (koraszülöttei), amely évtizedekkel ezelőtt eltűnt. Ezzel megszűnt az a gazdasági-társadalmi és politikai alap, amelyre ezek a rendszerek épültek. A mai újkapitalista gazdasági-hatalmi berendezkedésnek mások a céljai. A fejlett országokban a tudásalapú gazdasági fejlődésre való áttérés, a termelékenység növekedése teremti meg a társadalom magas életszínvonalának fenntartásához szükséges jövedelmet – de Magyarország jelenleg más irányba halad, olcsó bérmunkával igyekszik megnyerni a befektetőket, miközben a fiatalabb és képzettebb népességének jelentős része kivándorol.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a megmaradó népességben csaknem megduplázódik az időskorú réteg, és nő az értékteremtő munkára nem alkalmas, iskolázatlan népesség aránya, azaz a „hagyományos termelő munka” világa már nem tudja fenntartani a jelenlegi gazdasági-társadalmi berendezkedést. Nem azért, mert az ország nem termeli meg az ellátáshoz szükséges anyagiakat, hanem mert a rendszerváltás után kialakult igazságtalan társadalom elosztási prioritásai nyomán más területekre csoportosítják át azokat.

Az aktuális pártpolitikai érdekektől vezérelt, vagy a gazdaság pillanatnyi állapotából kiinduló „tűzoltó-javaslatok” és részleges reform-elképzelések nem felelnek meg sem a nyugdíjasoknak, sem a társadalom más csoportjainak. Egy-két évtized távlatában a fennálló rendszer működése végképpen ellehetetlenül, ami a jelenlegi fiatal és aktív korú generációk időskori biztonságát teszi kétségessé. A hagyományos termelő munka visszaszorult – a nagy mértékű, tartós, és az elkerülhetetlen modernizáció következtében újra és újra kirobbanó foglalkoztatási feszültségek miatt ez a rendszer hosszú távon nem képes megteremteni mindenki számára a biztonságot nyújtó anyagi alapokat. Csak átmeneti állapot lehet az a mostani helyzet, amely a kapitalista viszonyok között „szocialista” jellegű elosztási-juttatási rendszert próbál fenntartani – inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A mai aktív korosztály idős korát a jelenlegi helyzet formálja. Ennek várható következményeit számos vizsgálat is bemutatta. A legfontosabb megállapítás, hogy emberek százezrei nem kerülnek olyan tartós, tisztességes bért adó munkaviszonyba, hogy képesek legyenek a majdani biztonságos időskori megélhetést nyújtó nyugdíj megszerzésére. Jelentősebb nyugdíjcélú megtakarítással 2015-ben csak a népesség 3 százaléka rendelkezett az OTP Öngondoskodási Index szerint. Általánossá válik az időskori nyomorúság, különösen a háztartásbeliek, szürkén vagy feketén dolgozók, közmunkások körében.

A jelenlegi kormányzat köreihez köthető javaslatok egy rég meghaladottnak hitt világba vezetnének: a még nagyobb kizsákmányolás, az élethosszig tartó munka kényszere és a még alacsonyabb szintű életminőség nem a magyar emberek, hanem a tőke érdeke. Egy másfajta rendszert kell teremteni, olyat, amelynek az öregség, a betegség, a rokkantság, az eltartó halála és a teljes jövedelem nélküliség kockázatainak enyhítése is természetes része. Ezt az alternatívát kívánjuk kezdeményezni az utánunk következő generációk számára. A legnehezebb a saját magunk és a társadalom gondolkodásának átformálása lesz, mert a társadalom már tudomásul veszi a szélsőséges egyenlőtlenségeket, és újraéledtek a leggonoszabb beidegződések is.

4. Abban az elkerülhetetlen változásokkal számolók valamennyien egyetértenek, hogy más értékek szerint kell újra szervezni a magyar társadalmat.

A valódi és gyökeres változtatások feltétele egy humánusabb közpolitika kialakulása. Egy társadalmi rendszer értékét nem az szabja meg, hogy mekkora GDP-t produkál, hanem az, hogy milyen életminőséget teremt a polgárainak. Európában már formálódik az egész társadalomra kiterjedő, szociálisan is érzékenyebb politikai, erkölcsi átalakulás, amelynek fontos része a bérminimum és a nyugdíjminimum meghatározása. Közös érdekünk, hogy ehhez a politikához kapcsolódjunk. Mivel a jelenlegi berendezkedés legnagyobb kárvallottai hosszú távon a mai fiatalok, célunk ezért nem csupán az idős generáció érdekképviselete, hanem az egymást követő generációk érdekközösségének kialakítása is. Ezért kezdeményezzük, hogy hozzunk létre egy olyan intergenerációs szakmai fórumot (nevezzük például Életláncnak), amely megfogalmazza a különféle generációk közös érdekeit, megállapodik az időspolitikai és társadalmi paradigmaváltás elveiben, céljaiban, feltételeiben, és nyomon követi azok megvalósítását.

Tudjuk, hogy egy ilyen változtatás nem állhat meg a nyugdíj problémáknál – elkerülhetetlenné válik, hogy az egész magyar társadalomra kiterjedő Társadalmi Együttműködési Rendszer jöjjön létre. Ennek megteremtése az utánunk következő generációk történelmi feladata.